Minek egy betanított munkásnak navigációs vizsga? Nos, ezt én sem tudtam, egészen a múlt hétig, mikor is letettem ezt a vizsgát. Sőt, azt sem tudtam, hogy vizsgázom.
Akiknek hétfőn sikerült belépniük a gyár területére, megkapták a következő ukázt: irány az irodaház, ott írunk tesztet! A munkaerő-közvetítős hölgy elmondta, melyik épületet célozzuk meg és elindult. Út közben aztán találkozott valakivel, ezért lemaradt. Mi meg önerőből mehettünk az építmény felé.
Óriási, aszfaltozott udvaron vágtunk keresztül. Az udvar szélén olyan minták voltak felfestve, mint a gyalogátkelőhelyeken - vagy ha úgy jobban tetszik: zebrákon. Csak itt hosszan, több tíz méteren át. Gondoltam, nem véletlenül vannak odapingálva az aszfaltra, ezért ott mentem. Nem voltam vele egyedül.
Igen ám, csak mi így jókora kerülővel jutottunk el az irodaépülethez. Voltak, akik ügyesebbnek bizonyultak és átvágtak az aszfalton. Mikor az ajtóba értünk, mondták nekik, hogy ezt lehetőleg ne sokat ismételgessék, mert ilyet nem szabad a gyárban. A felfestés a gyalogosok közlekedési útvonalát jelöli, ott kell sétálni.
Odaértünk az irodaépülethez. Mondták, hogy menjünk a második emeletre, kísérőnk előre is ment, hogy kinyissa nekünk az ajtót. Aztán ottmaradt az ajtónál, hogy nyitva tartsa.
Na, itt jött a legkomolyabb navigációs feladat. Ahogy beléptünk az irodaépületbe, rögtön a földszinten találtuk magunkat. Itt semmi nem volt, csak három lépcső felfelé meg jóval több lefelé. Felmentünk a három lépcsőn, itt már volt folyosó meg minden, de ez már nem a földszint volt, hanem a 0 szint. Elindultunk felfelé a lépcsőn.
Egy régi, XIX. század végén épült irodaházról volt szó, ezért nagy belmagasságú szintek voltak. A lépcsőházat viszont kicsire méretezték, hogy ne raboljon sok helyet, ezért érdekes megoldást választott a tervező: a lépcsőházban egy kör alatt nem egy egész, hanem csak egy fél emeletet ment felfelé az ember. Vagyis egy emelethez két fordulót kellett megtenni - csak így lehetett megtartani a szabványos, 12 centis lépcsőfokokat.
Elindultunk felfelé. Egy kör után láttunk egy táblát a lépcsőpihenőben: "Magasföldszint". Itt egyetlen ajtó volt. Még egy kör: "1. emelet". Hurrá, haladunk! Még egy kör: "1 1/2. emelet". Igen, másfeledik emelet. Na, erre nem számítottunk. Itt is csak egy ajtó volt. Még egy kör: "2. emelet". Csodás, ide jöttünk!
Fenn már várt minket egy biztonsági őr, aki végig figyelte a produkciónkat (láttam is egyszer, mikor felfelé néztem, de nem tudtam, mit csinál ott). Elmondta, hogy gratulál mindenkinek, aki eljutott idáig. Náluk ugyanis bevett szokás, hogy a jelentkezőket kicsit elengedik, hogy megnézzék, egyedül hogy tudnak tájékozódni és milyen a fizikai állapotuk. Aki nem tud felmászni a 2. emeletre, az valószínűleg a munkát sem fogja bírni, aki pedig a jól látható kiírások ellenére is eltéveszti az emeletet, annak a gyártócsarnokban található hasonló kiírásokkal is meg fog gyűlni a baja. Illetve külön gratulált azoknak, akik észrevették a lépcsőkre festett nyilakat és ennek megfelelően a jobb oldalon jöttek felfelé.
Szerencsére közülünk nem tévedt el senki, így mindenki mehetett tesztet írni. De legalább már egy vizsgát sikeresen letudtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése