Múltidézés

Annak idején volt egy hosszabb időszak, amikor Debrecenben laktam. Ekkoriban szokásom volt mindenféle péksütemények fogyasztása. Majd' minden nap betértem a kedvenc pékségembe, aztán mikor mit vettem.
A debreceni tartózkodásom utolsó évében a Malomparkban található látványpékségbe jártam rendszeresen. A közelben laktam, útba esett és volt ott sajtkrémes rúd. Csodálatos volt. Kettesével vettem, hol tízóraira, hol ebédre, hol vacsorára sikerült megennem.
Aztán változtak az idők, elköltöztem Debrecenből, azóta nem jártam a látványpékség közelében sem és a sajtkrémes rúd is kimaradt az életemből. Hiányzik is nagyon.
Ma dolgom akadt a városban, anya pedig mondta, hogy ha már úgyis jövök-megyek, próbáljak meg valahol citromot venni. Bodzaszörpöt készítenénk, ahhoz kell a citrom, de égen-földön nem lehet kapni sehol. Így aztán be is tértem a városunk szélén álló, külföldi nevű hiper-, szuper- vagy valamilyen marketbe (bót, azt' jóvan).
Nem vagyok otthon az ilyen nagy boltokban (bezzeg ha autósbolt lett volna...), ezért kicsit bambán kóvályogtam. Ennek eredményeként még a citrom előtt megláttam a péksüteményes pultot. Ha már így hozta a sors, csak megkóstolom, mit lehet itt kapni...
Mióta eljöttem Debrecenből, nem eszem rendszeresen péksüteményt, de ha lehet, megpróbálok hozzájutni. Most épp lehetett, így el is kezdtem válogatni. Magvas kifli, nugátos franc tudja, mi - nem, ez nem az én világom. Pizza - ez sem az igazi. Lepereg róla minden, betakarózom vele, csúnya.
Aztán megláttam, amit nem is vártam: sajtkrémes rúd. Ugyanaz a forma, ugyanaz a méret. Vettem gyorsan hármat, bedobáltam a kocsiba négy kiló citromot, irány a pénztár, fizessünk gyorsan!
Megvolt, bepakoltam a hátizsákba, irány ki a biciklihez! Nem bírtam ki, már a parkolóban megkóstoltam a sajtkrémes rudat. Az volt, amit vártam: ugyanaz az íz, mint annak idején Debrecenben. Eszembe jutott a folyton forgalmas Füredi utca, a lehetetlen kereszteződés a Malompark előtt, az albérlet konyhájának hülye formájú asztala, az ablakból látható játszótér... Egy pillanatra megint ott voltam, sétáltam az Egyetem sugárúton, néztem a mókust a Nagyerdei parkban, könyvet olvastam az egyetem előtti padon ülve.
Aztán majdnem elestem a kerékpártartóban. Helló, ez itt a valóság, nem 2011 varázslatos tavasza van, hanem a 2013-as tavaszi ősz, térben és időben messze Debrecentől. De jó volt megtalálni belőle egy emléket.
Azt hiszem, bármennyire is irtózom a "nagybótok" világától, itt visszatérő vendég leszek. A sajtkrémes rúdért megéri. Bár lassan jó lenne egy "igazit" is enni ott, a Malomparkban.
(igen, tudom, ugyanabból a fagyasztott egyentésztából van, de akkor is)

Sztorik a gyárból - Reakciók

Némi huzavona után kiderült: holnap kezdek ama híres-nevezetes gyárban. Ezt többeknek is elújságoltam és mindenki másképp reagált rá.

Anya:
"Próbálj meg normálisan viselkedni, mert ha olyan hülye leszel, mint amilyen lenni szoktál, kirúgnak igen hamar!" - de miért aggódik a hülyeségem miatt?

Bundi, egykori osztálytársam:
"Kettőkor végzel? Na, nekem akkorra jön be a vonatom, elindulok arrafelé, azt' majd a Galagonyában megiszunk egy vagy több valamit a nagy örömre. Feltéve, hogy nem rúgnak ki még nap közben azért, mert olyan hülye vagy" - mindig csak az ital...

Kriszta:
"Neked most egész nap normálisnak kellene lenned? Az nem fog menni..." - na, tessék, a másik vészmadár!

Norbi, szintén volt osztálytárs:
"Téged ide beengednek? Akkor én felmondok! - aranyos.

Timi:
"Na, végre! Most már Dolgozó Man 1.0 vagy! Dolgozó Man action figure! Tényleg, tudtad, hogy van Jézusos akciófigura?" - nem normális. Biztos, hogy nem normális.

Ilyen reakciókat váltott ki az emberekből az, hogy engem termelő tevékenység közelébe engednek. Hiába, no, az eddigi munkahelyeimen nem tudtam nagy kárt okozni. Hogy most mi lesz, rejtély...

Sztorik a gyárból - Egészségileg alkalmas

Munkába állás előtt kötelező az üzemorvosi vizsgálat. Nehogy már műszakkezdéskor derüljön ki, hogy valakinek nincs keze vagy lába, azt' nem tud dolgozni. Megkaptam én is a beutalót, menjek vizsgálatra.
A beutaló persze nem volt kitöltve. Nekem kellett ráírnom az adataimat. Vagyis nem volt muszáj, de ezt nem tudtam. Én ráírtam becsülettel, bementem a váróba és leültem. Épphogy elhelyezkedtem, már hívtak is. Menjek csak, nem kell félni.
Az orvos egyébként egy legenda a környéken, azt mondják, messze ő a leglazább mindegyikük közül. Nem hazudtolta meg önmagát.

"- Na, asszongya... Nekem vizsgálnom kell, hogy sok sétával járó munkakört be tud-e tölteni. Ha be tudott ide jönni és feljött ezen a sok lépcsőn, akkor igen, folytathatjuk"

Nem ellenkeztem, szeretek gyorsan haladni. Az orvos is.

"- Amúgy egészséges? Nincs baja?
- Nincs.
- Akkor nem lesz itt gond. De azért valamit csak vizsgálok már, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem is dolgoznék"

Közben megszólalt az asszisztens:

"- Hogy maga milyen rendes ember!
- Igazán köszönöm! Miből gondolja ezt?
- Pontosan töltötte ki a beuatalót, rajta van minden személyes adata!
- Gondoltam, ráírom már őket, én mégiscsak jobban tudom, mint bárki más"

Doktor úr sem maradt csendben:

"- Mértek már magának magas vérnyomást?
- Régen igen, de az elmúlt 10 évben nem.
- Akkor én most mértem egyet"

Aranyos.

Na, mára csak ennyi, nincs több erőm írni. Nyíregyháza elfárasztott. Imádom a várost, de ha ott járok, mindig hulla vagyok utána. Úgy bele bírok ott feledkezni az életbe, hogy túlhajtom magamat. Mindent látni akarok, minden elmaradt dolgomat ott akarom elintézni (pl. vehetnék itthon is gyorscsatlakozót a locsolótömlőhöz, de nekem csak ott jó) - mindig megpróbálok egy kicsit úgy tenni, mintha ott élnék. Ki tudja, egyszer össze is jön. Lehet, hogy olyan jó lenne, mint hiszem.

Állattartás

Megült az egyik tyúk. Nem nagy ügy, volt már ilyen meg még lesz is.
Tegnap elkezdtek kikelni a csibék. Eddig van 4 pingvin (fekete japán csibe) és egy nagyobb, fehér. Ez sem újdonság.
Csakhogy a tyúk alatt összesen 9 tojás volt, így 4-nek még ki kell kelnie. Mivel ül a tojásokon, a csibéket kivettük alóla, hogy tudjanak enni. Ezt is értem.
Behoztuk a kicsiket, mert benn jó az idő, beköltöztek ideiglenesen egy kartondobozba. Ott ülnek, csipognak és néha esznek.
De miért kellett ezt a dobozt pont az én ajtóm elé tenni, hogy egész éjszaka ne tudjak aludni tőlük?
Na, ezt nem értem.

(pedig amúgy szeretem az állatokat)

Monotónia

Csiszolok, lefújom a port, csiszolok, letörlöm denaturált szesszel. Megnézem, káromkodom, csiszolok, letörlöm. Talán jó. Fordítok, merőleges irányban csiszolok, előjön a karc. Kicsiszolom. Letörlöm. Lunkeros az egész, tiszta kráter a felület.
Kicsiszolom a lunkert, eltűnik. Helyette előbukkan 2-3 zárvány. Azokat is kicsiszolom. Szép, íves a fedél vége, az eleje meg szögletes, mint a békásmegyeri lakótelep. Valaki legyezőcsiszolóval akarta megigazítani és belemart.
Csiszolok, letörlöm. Kerekednek az élek, lassan jó lesz. Kopik a kezemről a bőr, tiszta fekete az arcom is, de simul a felület. Lassan kész az első lépcső, már csak 5 van hátra, aztán a rongykorong.
Előbb vagy utóbb csak ki fogom polírozni ezt a sok vackot...

Neeeemééééteeeed?

- Hogy vettem egy Trabantot, azt' hol kell leveteránozni? Mer' akkor ócsóbb lenne a biztosítás meg ilyenek, azt mondta a Jóska!
- Amúgy neked is jó reggelt, ha jól emlékszem, ma még nem találkoztunk.
- Na, aztat mondjad mán, hogy a Trabanttal mit csináljak!
- Légy szíves vagy ilyesmi?
- Ne szórakozzál mán, nem érek rá!
- Jól van. Mikori a Trabant, milyen állapotú?
- Há' jó régi. Tudod, még a kétütemű. Azok mán mind veteránok!
- A kétüteműeket 1989-ig gyártották. Muzeális minősítést 30 év fölött lehet kérni.
- De én nem múzeumba akarom, én a szöllőbe járnák vele, azér' kell, csak hogy ócsó lenne, érted. Azér' veteránoztatnám.
- Egyről beszélünk: amit te "veteránoztatás" néven emlegetsz, az a muzeális minősítés. Ennek az alsó korhatára 30 év, tehát az éven 1982-es és az előtti autókat lehet minősíttetni.
- De ez fiatalabb! Nyócvannyócas! Akkor ezt nem lehet?
- Szerinted?
- Hátdehát csak van valami kedvezmény vagy valami, nem? Már elmúlt húsz éves!
- De még nincs 30.
- És akkor nem lehet?
- Nem.
- És mi ez a minősítés? Mit kell azon minősíteni? Há' ha elmúlik 30 éves, akkó' má' veterán, nem?
- Nem. Hiába telik el fölötte 30 év, ha közben típusidegen alkatrészekkel, kontár módon javítják. Akkor már nem képviseli azt az értéket, amit kell neki.
- Akkor eredetinek kén' lenni az ótónak?
- Jó lenne.
- Az baj...
- Miért?
- Hát, ennek már az alja olyan... Hát, olyan tudod, milyen, azt' Jóska heggesztett bele kazánlemezt. Meg már hátul nincs benne ülés, hogy férjenek a szerszámok. Így átmegy?
- Ennyi információ nem elég. Valószínűleg nem.
- Akkó' mennyit kéne rákőteni, hogy leveteránozzam?
- Látnom kell az autót, anélkül nem lehet megmondani. Lehet, hogy 20-30.000-ből meglenne a veteránminősítésre alkalmas állapot, de az is lehet, hogy 100.000 Ft fölötti beruházás lenne.
- Háde mégis úgy nagyjából, hogy...
- Most mondtam. Ha csak ülés kell bele és rendesen ki kell lakatolni, meglehet 30.000-ből. De akkor a festés is jó kell, hogy legyen és a belsejében is meg kell lennie minden vacaknak. Eredeti kárpit meg ilyenek.
- Az is kell? Há' minek? Jó állapotú ez az ótó, megy, mint a huzat!
- Kell. A muzeális minősítésen azt vizsgálják, hogy megfelel-e a gyári állapotnak.
- Ó, akkor ez nem is olyan nagy biznisz...
- Főleg úgy, hogy a minősítésnek is ára van.
- Ja, azt tudom, műszaki vizsgán csinálják.
- Nem.
- Dehogynem, a Jóska aztat is mondta! Elviszem műszakira, azt leveteránozzák nekem.
- Kizárt. A minősítést a MAVAMSZ végzi.
- Akkó oda külön vinni kellesz az ótót?
- Igen, ötévente.
- Há' nem t'om... Na, majd beszélek a Jóskával, az aztat mondta, leveteránozza nekem okosba', az hátha óccsóbb, érted... Na, megyekmá, mer' kikérte nekem Sanyi a sört, azt' megmelegszik.
- Szívesen!

Nem könnyű az élet. A hülyék önbizalma határtalan.

Telefon

"- Igen, tessék.
- HALAÓ?!
- Itt vagyok, mondja nyugodtan!
- HALAÓ?!
- Nem hall?
- MEGGYÖTT MÁN A SZIMERING?
- Hová?
- HÁT A' EMTÉZÉBE A HIDRAULIKÁHÓ'!
- Ez nem a mezőgazdasági bolt száma. Annak 67 a vége, ennek 76.
- Nem?
- Nem.
- De én a bótot híttam!
- Szerintem meg nem.
- Akkor ez nem a bót?
- Nem. Ez egy magánlakás.
- De én a bótnak a számát írtam be!
- Kizárt.
- Akkó' a központba félrekapcsótak. Elnézést!
- Kérem, nem tesz semmit. Viszonthallásra!"

Öt perc múlva:
"- Tessék!
- AZ ELŐBB NEM TUTTAM MAGUKAT ELÉRNI HOGY A SZIMERING MEGGYÖTT-E MÁN!
- Ez még mindig nem a mezőgazdasági bolt.
- De a k***a életbe mán, hogy itt állok, kéne permetezni, azt' az a k***a hidraulika nem emeli. Hát most mit csinájjak?
- Kérem, én nem vagyok mezőgazdasági gépésztechnikus, nem tudhatom.
- AKKÓ MEG MÉR MAGA VAN A BÓTBA?
- Ez a szám nem a bolté.
- Nem?
- Még mindig nem.
- Meginn maga az?
- Igen, én.
- Hátdehát én megin a bótot híttam! 76 a szám vége.
- Igen, az az én telefonszámom.
- Az, igen, a bóté!
- Nem, ez egy magánlakás.
- Akkó' nem a bót?
- Nem.
- Ja, jó' van..."

Még öt perc:
"- Tessék!
- EMMÁN A BÓT?
- Nem, még mindig nem.
- Hát én eztet nem értem... Nem a bót szomszéggyába lakik, hogy esetleg azér' kapcsol mindig oda?
- Nem, a bolt innen jó 3 km-re van.
- És ha megkérném, nem menne el nekem megkérdezni, hogy az MTZ hidraulikához meggyött-e a szimering? Mer' akárhányszor hívom, mindig magát kapcsolja, nem tudom megkérdezni tüllük!
- Mert rossz számot üt be. A boltnak majdnem ugyanez a száma, csak a vége nem 76, hanem 67.
- Akkor mostan ha aztat hívom, akkó' jó lesz?
- Biztosan.
- Jó, megpróbálom"

Negyed óra múlva:
"- Igen!
- HALAÓ?!
- Ez nem a bolt.
- Tudom, hogy nem, csak aztat szeretném mondani, hogy meggyött a szimering, sikerűt a dolog. Köszönöm eztet a tippet, fel is fogom írni. Aztat ütöttem be, amit mondott, azt' egybű' a bót gyütt be!
- Örülök neki"

Sztorik a gyárból - Példabeszédek

Volt nekünk oktatás a gyárban. Munkavédelmet és munkahelyi higiéniát tanultunk (igen, ez egy tiszta munkahely). Ezeken az oktatásokon pedig szemléletes példákkal illusztrálták az előadók a mondanivalójukat.

"Munkabaleset az, ami a munkahelyen, munkaidőben, munkavégzés közben, ahhoz kapcsolódóan történik. De nem minden ilyen baleset minősül munkabalesetnek, nem mindenért vállal felelősséget a cég. Például jött hozzám egy operátor, hogy feltörte a kezét az olló, vegyük fel a jegyzőkönyvet. Én megkérdeztem: hogy történt? Azt mondta, úgy, hogy a fóliát rosszul tette be a csomagológépbe, csomagolt két raklap rossz kakaót, aztán a zacskókat kellett felvágnia, hogy a port visszatöltsék a csomagológépbe. Én meg azt mondtam neki, hogy nem veszek fel jegyzőkönyvet, mert ha esetleg figyelmesen dolgozott volna, most nem lenne probléma"
Szerintem igaza volt.

"- Ha tűzriadó esetén az 1-es számú gyülekezőhely nem használható, akkor a 2-es számúra kell menni. Ez viszont a gyár egy olyan területén van, ami használaton kívüli, ezért egy kapu zárja el, amin lakat van. Ha maguk érnek oda először, akkor a kapu mellett van egy doboz...
- És abban van a lakat kulcsa! - szólt közbe valaki, hogy mutassa, milyen okos
- Nem, abban egy erővágó van. A lakat kulcsa vagy tíz éve eltűnt"
Biztosra mennek.

"A feszültség alatt lévő vezeték pontosan ugyanolyan, mint a feszültségmentesített, csak más a fogása!"
Ezerszer hallott poén, de még mindig jó.

"A raklapemelő ún. békákkal kapcsolatos legfontosabb munkavédelmi szabály: a békán rollerezni tilos!"
Az, hogy mekkora a terhelhetősége, hogy használat után be kell tolni valami alá és ilyenek, csak ez után következtek. Vajon miért?

"A villástargonca egy bazi nagy vasdarab, amibe sok kisebb, általában közepesen bazi nagy vasdarabot tesznek bele, hogy önmagánál nehezebb, nagyon bazi nagy vasdarabokat tudjon megemelni"
Precíz definíció. Külön köszönet a bazi nagy melléknév alkategóriáinak pontos használatáért.

"Írják rá a saját nevüket, illetve a mai dátumot. Az én nevemet nem kell, azzal egyedül is megbirkózom"
Bizony, ez utóbbi manapság már nem magától értetődő...

"Ha jól viselkednek és gyorsan haladunk, akkor a tanfolyam végén megtanítom maguknak, hogyan kell romlott halkonzervből robbanóanyagot készíteni"
Munkahelyi higiénia címszó alatt ez rendkívül fontos.

"Vannak maguk között dohányosok? Van egy jó hírem: le fognak szokni!"
Nem aprózza el, odavágja őszintén.

"Politika volt már? Na, akkor ha legközelebb eltérnék a témától, mondják, hogy azzal foglalkozzak, hogy ne mindig a katonaságnál megesett sztorikat meséljem!"
Sajátos előadói stílus.

"Ez nem tudom, miért van benne a prezentációban, ugorjuk át...
Ennek így semmi értelme, nincs meg a bevezetés.
Úgy látom, mégsem kellett volna átugrani az előző fejezetet. A címe szerint semmi szükség rá, de nem arról szól, mint ami a címe"
Ilyen az, ha az ember más prezentációjából próbál oktatni.

Ennyi érdekesség jutott most eszembe. És még mindig nem jött el az első munkanap. Lesznek itt még nagy meglepetések...

Végre!

Végre.
Végre esik.
Lassan, nagy cseppekben.
Nincs vihar, nem törnek össze a növények a kertben.
Én meg ülök kinn és örvendezem.

Holnap nem kell locsolni!

(apró örömök az életben)

Asszociáció

Tegnap hazaért anya, én addigra már beáztattam az orgonát a jó cukros létyóba. Megnézte, megszagolta, nem tudta eldönteni, jó lesz-e. Kicsit később modja:

"- Tettem bele nátrium-benzoátot!
- Miért?
- Jó nagy a cukortartalma meg meleg is, be ne induljon!
- Ja, tényleg... De várj csak! Akkor ezzel a cukros, orgonaízű lével lehetne orgonabort is készíteni! Becukrozom, adok neki savat, élesztőt bele, azt' lesz orgonaízű borunk!"

Ez van. Mindenről a borkészítésre asszociálok. Tegnap például jóllakott óvodás módjára, vigyorogva, ugrándozva jártam körbe a meggyfákat és konstatáltam, hogy majd' mindegyik virág megfogant, rengeteg meggyünk lesz. A meggyből ugyanis nagyon jó meggybor van. A vadszedernek is örültem, mint majom a farkának, mert jobb lesz tőle a szederbor, az itthoni szederbokrokat is naponta locsolom, támokat gyártok nekik, figyelem a birsalmát, hogy terem-e. Kezd beszűkülni az érdeklődési köröm.

Ja, és megtaláltam a varázskönyvemet, ami tegnap eltűnt. A helyzet tovább súlyosbodik...

Vészhelyzet

Kaptam tavaly egy igen hasznos könyvet. Mindenféle alkoholos ital elkészítési módja volt benne, az ezekhez tartozó elméleti háttérrel együtt. Ebből készítettem tavaly a híres-nevezetes meggy- és szederboromat, amely azóta is sok kiesett emlékért és hasoncsúszós hazaérkezésért felelős (én mindig szóltam, hogy erős, de voltak, akik úgy érezték, ők bírják).
Ám ma, mikor elővettem volna ezt a könyvet, hogy megnézzem, jó-e a szederborhoz a vadszeder (ha lehet hozzá tenni javításként, nem irtom ki), egyszerűen nem találtam. Nem volt sem a könyvespolcomon, sem a fiókomban, sem az asztalom alatti polcon. Sehol sem találtam.
Még mindig nincs meg. Ez pedig vészhelyzet: ha nem bukkanok rá, nem tudok több gyümölcsbort készíteni. Az ebben található receptek ugyanis nagyszerűek, a mindenfelé terjedő "kiló cukor-kiló meggy-liter víz" típusú egyszerű recepteknél sokkal jobb borokat adnak.
Megyek is keresni, mert így nem tudok aludni.

(nem, nem vagyok alkoholista, pedig néha határozottan erre utaló tüneteket mutatok)

Megint gasztronómia

Nem nyugszom, csak szórakozom itt magamnak a konyhában. Találtam egy receptet: orgonaszörp volt a címe. Kell hozzá sok-sok orgonavirág. Mivel a kertben rettenetes mennyiségű orgonánk van, ezért úgy döntöttem, belevágok.
Azt írta a recept, hogy jó sok, 1 liternyi virág kell. Az 1 liter persze leszárazott virágként értendő. Az nem kevés, gondoltam magamban, kell hozzá virág bőven. Kerestem egy ládát, abba kezdtem szedni innen-onnan a szép, lila virágocskákat. Mikor megtelt, leültem, hogy leszedjem őket a szárukról.
Hamar megtelt a literes mérőedény. Nem baj, lesz 2 liter virág, nem sok az sem! A két liter is meglett igen hamar, így hát nekiálltam, szirupot készítettem, beleszórtam a virágot és eltettem, hadd ázzon.
Csak most azt nem tudom, hogy a maradék, szemre még négyszer-ötször annyi virággal mit kezdjek.
(a jó szándék már megvan, csak a szakértelem hiányzik)

Recept

Na, hadd gasztrobloggerkedjek már én is, ne csak a tápos pöstiek. Szóval íme, itt van a díjnyertes gulyásleves receptje, olvassátok!


Bográcsgulyás amatőr módra

Hozzávalók 8, 10 vagy nem tudom hány adagra:
- 1 jó nagy marék pörkölt, előző napról eltéve
- kicsit több zöldség, felkockázva, olajon megdinsztelve
- víz
- annyi krumpli, amennyit épp kedved van megpucolni (ez nálunk olyan 2,5 kg lehetett)
- só
- gulyáskrém
- csípőspaprika
- fűszerpaprika
- bors
- őrölt kömény
- sör (én alkoholmenteset használtam, de alkoholossal is lehet)

és a gyengébbek kedvéért:
- bogrács
- bográcsállvány
- gázzsámoly
- gázpalack
- gázkulcs (mert amúgy csak nézegetheted a palackot meg a szorítóanyát)
- fakanál
- szedőkanál

Vegyük ki a hűtőből a pörköltet és a zöldséget. Ha a hús még nem pörkölt állapotú és a zöldség nincs előkészítve, akkor kérjünk meg valakit erre, mert biztos, hogy el fogjuk rontani, ugyanis nem tudunk főzni (ez alapkövetelmény). A pörköltet és a zöldséget lehetőleg hűtőtáskában tároljuk. A hűtőtáska nem képes csodákra, így ha nem muszáj, lehetőleg ne tegyük a tűző napra!
Mikor már nagyon noszogatnak a többiek, hogy mikor lesz ebéd, állítsuk fel a bográcsállványt. Ennek módja az állvány kialakításától függ. Lehetőleg tűző napra állítsuk fel, igazi amatőr módjára. Feledkezzünk meg a felállított bográcsállványról, majd essünk át rajta úgy, hogy feldőljön. Sebaj, így legalább eszünkbe jut, hogy árnyékba állítsuk fel.
A kis közjáték után kezdjünk el krumplit pucolni. A kés negyed órán át tartó keresése után bontsuk ki a krumpli zsákját, majd szedjük össze a szanaszéjjel gurult krumplikat. Kezdjük el őket megpucolni. Abszolút kezdők kedvéért: a héjat ne tegyük a krumpli mellé, külön gyűjtsük és akkor jó a művelet, ha a lehámozott héj tömege kisebb, mint a kész krumplié.
A bográcsba öntsünk vizet és ebbe gyűjtsük a hámozott krumplikat. Mikor a krumplihalom teteje már kilóg a bográcsból, konstatáljuk, hogy kicsit már sok lesz a mennyiség és próbáljuk meg valamelyik másik főző csapatnak elpasszolni a krumpli felét. Ha csak mi főzünk, akkor ez kicsit nehezebb lesz.
Kockázzuk fel a krumplit, majd kössük be a frissen szerzett vágási sebeinket. A kockák mérete kicsit legyen nagyobb a 2x2-es LEGO-kockánál. Mondjuk tökmindegy, a végére úgyis nagyobbakat fogunk vágni, mert beleununk.
A felkockázott krumpliról öntsük le a vizet, majd szedjük össze a szétpergett krumplit, öntsünk rá tiszta vizet, forgassuk meg benne és kérjünk meg valakit, hogy az újabb víz leöntésekor segítsen megfogni a krumplit, hogy ne boruljon ki a bográcsból. Utána cseréljük le a nadrágunkat, amin végigborítottuk a vizet.
A tiszta krumplira öntsünk annyi vizet, amennyi ellepi, majd gyújtsuk be a gázzsámolyt. Pontosabban: először jöjjünk rá, hogy nem hoztunk téglát a zsámoly alá, ezért a földre kell tenni és jól le kell ereszteni a bográcsot. Ez az étel minőségét nem befolyásolja, de a derekunk biztosan fájni fog másnap a hajlongástól. Ezek után kérdezzük körbe a társaságot, kinek van tüze (mert persze azt nem hoztunk) és gyújtsuk meg a lángot. A karunkról ekkor leégő szőr kellemetlen szaga hamar elillan, a leves minőségére nincs káros hatással.
Néha kavarjuk meg a krumplit fakanállal, közben tegyünk úgy, mintha nagyon értenénk, mit is csinálunk. Mikor felforrt a víz, várjunk 1-2 percet, majd keressük meg a zöldséget. Nyissuk ki a zöldségesdoboz tetejét, majd borítsuk bele a zöldséget a vízbe. Utána szedjük ki belőle a dobozt, mert az nem kell a lébe.
Újabb 4-5 percig kavargassuk. Mikor Gabi megkérdezi, hogy kell-e bele sör, mondjunk igent és az üveg sört támasszuk a horgászszékünk lábához. Ha letelt az idő, menjünk el a pörköltért. Mikor felállunk a székről, a sör fel fogja borítani azt. Ha ez nem történne meg, egy elegáns bokamozdulattal segíthetünk neki. Ettől a horgászszék beleesik a gázzsámoly lángjába és a műszálas ülőke éktelen füsttel és bűzzel elég. Ettől a leves kissé karcos aromájú lesz, de ez jót tesz neki.
Nyissuk ki a pörköltösdoboz tetejét és azzal a mozdulattal csorgassuk végig a ruhánkon a szép, piros pörköltzsírt. Jusson eszünkbe, hogy nem hoztunk kötényt és váltóruhát, így a nap hátralévő részében úgy fogunk kinézni, minta lehánytuk volna magunkat.
A pörköltet is borítsuk bele a lébe, ettől szép piros lesz. Kérjünk egy szedőkanalat azzal a céllal, hogy a léből beleszedünk a dobozba 1-2 kanállal, azzal kimossuk belőle a zsírt. A forró létől átmelegedő dobozt Tarzan-üvöltéssel dobjuk el, lehetőleg úgy, hogy a zsíros leves minél több mindent összemocskoljon és megégessen.
Kavarjuk meg a levest, majd vegyünk ki belőle egy darab krumplit, hogy beleharapva megnézzük, elég puha-e már. Ehhez társul az újabb Tarzan-üvöltés, mert nem fújtuk meg eléggé.
Ekkor jön a dolog lényege: a fűszerezés. Keressük meg a köményt, a borsot, a paprikákat és a Delikátot. Jöjjünk rá, hogy Delikátot nem hoztunk, így keressük meg a tartalékként bekészített gulyáskrémet. De a biztonság kedvéért küldjük el Misit Delikátért. A köményt bátran használhatjuk, a bors sem jelent gondot. A fűszerpaprikával már óvatosan bánjunk, mert keserű lesz tőle a leves.
Mondjuk el a visszaérkező Misinek, hogy a retek nem lesz jó a levesbe, majd vegyük elő a gulyáskrémet. Az új bontatlan tubust szúrjuk ki a kupakkal, majd kérjünk elnézést Zsuzsikától, amiért a szép nyári felsőjét összenyomtuk gulyáskrémmel. Bízzuk rá az ízesítést.
Várjunk egy kicsit, míg összeérnek az ízek, majd eltorzuló arccal nézzük meg a tubuson feltüntetett sótartalmat. Konstatáljuk, hogy erről teljesen megfeledkeztünk, így borzasztó sós lett a leves. Segítsünk a helyzeten a többi fűszer improvizatív alkalmazásával. A fűszerezés során gyakran kóstoljunk alaposan felmelegedő fémkanállal, a levest alig fújva. Ettől jól megég a nyelvünk, ez pedig tökéletesen kizárja azt, hogy a későbbiek során bármilyen ízt érezzünk.
Misinek magyarázzuk el, hogy a TV paprika nem gulyáslevesbe való, nem helyettesíti a Delikátot. A sört is használjuk fel, ha már van: nyissuk ki, majd igyuk meg. Ha Gabi kérdezi, mondjuk azt, hogy két decit tettünk a levesbe, attól van ilyen szép színe. Nem tud főzni, elhiszi.
Mikor már kezdenek kissé határozatlanná válni a krumplidarabok kontúrjai (magyarán: már majdnem szétfőttek), vegyük elő a csípőspaprikát. Hallgassunk Zsuzsikára, aki azt mondja, hogy nem kell belőle sok, aztán mikor nem figyel, azért csak tegyünk bele annyit, amennyitől kellemesen csípősnek érezzük. Hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy a megégett nyelvünk miatt a leves ízéről elképzelésünk sincs.
Még mielőtt szétfőne a krumpli, zárjuk el a gázt. Jöjjünk rá, hogy nincs fedő a bográcson, ezért a legyek akadálytalanul belerepülhetnek és ezt meg is teszik. Pótoljuk a hiányosságot némi papírtörlővel, majd halásszuk ki a papírdarabokat a gulyásból. Inkább kerítsünk konyharuhát, a Misi által fedőnek hozott műanyag dísztárcsát pedig hajítsuk el jó messzire.
10-15 perc múlva kóstoltassuk meg a levest Zsuzsikával és mikor látjuk, hogy nem kap levegőt, mi magunk is kóstoljuk meg. Jöjjünk rá, hogy a levesbe kevert csípőspaprika ereje idővel növekszik, tehát a negyed órája belőtt kellemesen csípős lé helyett olvadt acélhoz hasonló ízvilágú anyaggal van dolgunk.
A levest jól felkeverve, sűrűjét és levét vegyesen szedve tálaljuk. A késve érkező zsűrinek kissé elhűlt adagot adjunk (kiszedtük nekik időben, de nem jöttek), mellékeljünk vizet is. Szükség lesz rá. A nap végén, az eredményhirdetésen pedig söpörjük be az elismerést.
Jó szórakozást!

Papírunk van róla

Még múlt héten kezdődött az egész: egy ismerősöm felvetette, hogy május 1-jén lesz tőlünk nem messze egy autóstalálkozó, menjünk már el. Összejött egy pár fős baráti társaság, ha meg összejött, akkor jött a következő pont: főzzünk valamit!
Ez volt az első probléma: egyikünk sem tud főzni. Én mondjuk egyszerűbb dolgokat megoldok (ha van valami húsféle, krumplipürét készítek hozzá vagy főzök ki rizset), de a többiek még ennyit sem tudnak. Így igazi élmény lesz a főzés.
De kaptunk segítséget: úgy alakult, hogy előző nap volt szerenád anyáék iskolájában, az osztálya meg jött hozzánk énekelni. Ha már jöttek, úgy gondoltuk, vendégül látjuk őket. Út közben úgyis csak isznak, itt egyenek is valamit. Gulyáslevest főztünk üstben. Ebből jött a nagy ötlet: veszünk kicsit több húst és zöldséget, a pörköltből és az olajon megdinsztelt zöldségből pedig elteszünk annyit, amennyi nekünk kell. Abból már gyerekjáték gulyást főzni.
Mivel nem értettem hozzá, elhittem. Megvalósult a nagy mű: a kedd délelőtt elkészített pörköltből és zöldségből kaptam egy-egy tállal (dolgoztam velük bőven, majdnem elvágtam a kezem zöldségaprítás közben), illetve kedd délután végignéztem, hogy lesz ebből gulyásleves. Krumplipucolással együtt egy óra alatt elkészült a 40 adag gulyás, tetszett a megoldás.
Szerdán reggel aztán jött a pakolás. A pörköltöt és a zöldséget vittem én, Misi hozta a krumplit és a bográcsot, Gabi meg az innivalót. Először úgy volt, hogy Misi hoz tűzifát is, aztán úgy döntöttünk, kényelmesek leszünk: hozok gázzsámolyt és gázpalackot, nem kell a tűzzel erőlködni.
Minden apróságot elosztottunk, megvolt, ki mit hoz és szerdán nekiindultunk a nagy útnak (na, jó, annyira nem is volt nagy). Odaértünk, kerestünk egy árnyékos helyet, kipakoltunk, majd elmentünk nézelődni. Nem volt kedvünk nekikezdeni a főzőcskézésnek, mert tudtam, hogy hamar megleszünk, tök felesleges 9-kor odatenni a levest, hogy 10-re megfőjön, aztán csak kerülgessük. De negyed 11-kor csak hozzákezdtünk, onnantól pedig érdekes párbeszédek jöttek.

"- Egyébként mennyi krumpli kell ehhez? Kiszámoltad?
- Ööö... Nem. Miért, mennyit pucoltunk meg?
- Van még egy kicsi a zsákban.
- Akkor az olyan jó két és fél kiló lehet"

"- Mekkora kockákra vágjuk?
- Olyan... Olyan pont jóra!"

"- Amúgy főztél már ilyet?
- Milyet?
- Hát gulyáslevest!
- Nem, de egyszer mindent el kell kezdeni"

"- Figyu, van főzőverseny! Benevezzünk?
- Szerintem nem kellene, örülök, ha sikerül bármit is összehoznunk, nem hogy még versenyeztessük...
- Akkor jó, megyek, benevezek!"

"- Lesz elég gáz?
- Lesz bőven!
- Nem kellene feljebb tekerni, hogy felforrjon?
- Várj, megpró... Hopp, ez a teljes nyomás. Nos, nem biztos, hogy lesz elég gáz..."

"- Ti még csak itt jártok? Ebből mikorra lesz ebéd?
- Délben enni fogsz belőle, Kati!
- Na, azt megnézem..." (később délben tényleg evett belőle)

"- Fűszereket hoztál, Misi?
- Igen, hoztam. Tessék!
- De ebben csak csípőspaprika van!
- Miért, más is kell a gulyásba?"

"- Hol a kömény?
- Minek az?
- Gulyásba kell kömény!
- Dehogy kell!" (végül azt mondta, köménnyel jobb, mint anélkül)

"- Na, ebből még egy maréknyit!
- Minek abba ennyi bors?
- Ja, ez nem kömény?"

"- Delikát nincs?
- Azt hittem, te hozol!
- Én meg azt hittem, te hozol!
- Akkor most mi lesz?
- Zsuzsi, hol az a gulyáskrém, amit mondtál?"

"- Mennyi kell ebből? Nincs ráírva?
- Az pont nincs rajta. Gondolják, aki ilyet vesz, tudja használni.
- Akkor teszek valamennyit és megkóstoljuk!
- A nagyok is így szokták..."

"- Kóstold meg, Zsuzsi! Mi kell még ebbe?
- Delikát!
- De nincs Delikátunk!
- Akkor Vegeta. Bánom is én, kell valami ételízesítő!
- Nincs ételízesítőnk. Gulyáskrémet teszünk!"

"- Nézd, petrezselyemzöld!
- Gulyásba? Minek?
- Nincs Delikát, de fűszer azért legyen benne!"

"- Csak kellene még valami...
- Nézd már, ez nem is csípőspaprika!
- Hanem?
- Fűszerpaprika.
- Na, add csak gyorsan!"

"- Ez mi?
- Karalábé. Viktorék adták. Azt mondtad, nincs fűszer, én meg elmentem, hogy kerítsek
- És most ezzel mit csináljak?
- Főzd bele!
- Gulyáslevesbe?
- Mér', nem jó?
- Hát, nem az igazi..."

"- Megmondanád, mégis mit kezdjek negyed kiló TV paprikával?
- B***meg, neked semmi sem jó? Ezt tudtam szerezni, Delikátot nem adott senki!"

"- Csípőset szereted?
- Óvatosan...
- Jó, akkor nem sokat teszek. Így ni, kóstold meg!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" (érdekes, másnak nem csípett)

"- Jó lesz már vagy még kell főzni?
- Mit tudom én!
- De te vagy a szakács!
- De én nem tudok főzni!"

"- Nem kellene rá valami fedő?
- De már megfőtt!
- Épp azért. A légy nem tudja, hogy megfőtt és belerepül.
- Várjatok, elmegyek fedőért!
- Te maradj itt, a fűszerbeszerzéssel is csak bajt csináltál!"

"- Ez mi?
- Fedő a bográcsra!
- Nem ez egy T***O-s dísztárcsa.
- Hát, b***meg, autóstalálkozón mit kerítsek neked? Cintányért?"

"- Miért zártad el?
- Mert készen van.
- Máris?
- Igen.
- De ennyi idő alatt nem lehet... Te, ebből tényleg gulyásleves lett!"

"- Csak ennyit főztetek?
- Nem elég?
- Kevés lesz!
- Szerintem meg ilyen melegben nem fogunk kapkodni a gulyás után"

"- A zsűri volt már?
- Még nem.
- Te, ezeknek nem fog maradni...
- Fog, nyugodj meg!"

"- Fordítva van az asztalon a terítő!
- Mit számít? Máshol nincs is!
- Meg kell fogni a pontokat! Nézd: nem tudunk főzni, a kaja tehát nem lesz jó. Ezért a tálaláson kell pontokat szerezni. Figyeljünk oda!"




Megérkezett a zsűri, jöttek értékelni.

"- Mit főztetek?
- Ennyire rossz lett? Nem lehet felismerni?
- Látom, hogy gulyásleves, csak azt hittem, van valami különlegesség benne.
- Hát, ha az elég különleges, hogy a csapatból senki sem tud főzni..."

"- Mosogatni kellene...
- Ja, tényleg. De ráérünk még, nem?
- Amúgy igen"
Itt jött 3 óra, amíg ezt a párbeszédet ismételtük. Meleg volt, bekajáltunk, nem volt kedvünk mosogatni.

"- Na, öntsük szét a maradékot, mindenki visz kóstolót, azt' mosogassunk!
- Te, van három tányérnyi maradék. Inkább együk meg, nem kell hazavinni!"

"- Kéne mosogatni...
- Hová sietsz?" (mindez délután 5-kor, de amúgy háromnegyed 12-re már készen volt a gulyás)

6-kor kezdődött az eredményhirdetés. Odamentünk megnézni. Aztán legnagyobb megdöbbenésünkre 2. helyezést értünk el a gulyáslevessel. Nem értjük, hogyan sikerült, de örültünk neki. Pedig négyünkből egyikünk sem tudott igazán főzni. De ehhez kapcsolódott a tegnapi nap legjobb idézete:

"Mi az, hogy nem tudunk főzni? Papírunk van róla, hogy tudunk!"
Köszönöm nektek: Zsuzsika, Gabi és Misi! Jó volt, ha legközelebb lesz ilyen, megint megyünk!