Minek egy betanított munkásnak navigációs vizsga? Nos, ezt én sem tudtam, egészen a múlt hétig, mikor is letettem ezt a vizsgát. Sőt, azt sem tudtam, hogy vizsgázom.
Akiknek hétfőn sikerült belépniük a gyár területére, megkapták a következő ukázt: irány az irodaház, ott írunk tesztet! A munkaerő-közvetítős hölgy elmondta, melyik épületet célozzuk meg és elindult. Út közben aztán találkozott valakivel, ezért lemaradt. Mi meg önerőből mehettünk az építmény felé.
Óriási, aszfaltozott udvaron vágtunk keresztül. Az udvar szélén olyan minták voltak felfestve, mint a gyalogátkelőhelyeken - vagy ha úgy jobban tetszik: zebrákon. Csak itt hosszan, több tíz méteren át. Gondoltam, nem véletlenül vannak odapingálva az aszfaltra, ezért ott mentem. Nem voltam vele egyedül.
Igen ám, csak mi így jókora kerülővel jutottunk el az irodaépülethez. Voltak, akik ügyesebbnek bizonyultak és átvágtak az aszfalton. Mikor az ajtóba értünk, mondták nekik, hogy ezt lehetőleg ne sokat ismételgessék, mert ilyet nem szabad a gyárban. A felfestés a gyalogosok közlekedési útvonalát jelöli, ott kell sétálni.
Odaértünk az irodaépülethez. Mondták, hogy menjünk a második emeletre, kísérőnk előre is ment, hogy kinyissa nekünk az ajtót. Aztán ottmaradt az ajtónál, hogy nyitva tartsa.
Na, itt jött a legkomolyabb navigációs feladat. Ahogy beléptünk az irodaépületbe, rögtön a földszinten találtuk magunkat. Itt semmi nem volt, csak három lépcső felfelé meg jóval több lefelé. Felmentünk a három lépcsőn, itt már volt folyosó meg minden, de ez már nem a földszint volt, hanem a 0 szint. Elindultunk felfelé a lépcsőn.
Egy régi, XIX. század végén épült irodaházról volt szó, ezért nagy belmagasságú szintek voltak. A lépcsőházat viszont kicsire méretezték, hogy ne raboljon sok helyet, ezért érdekes megoldást választott a tervező: a lépcsőházban egy kör alatt nem egy egész, hanem csak egy fél emeletet ment felfelé az ember. Vagyis egy emelethez két fordulót kellett megtenni - csak így lehetett megtartani a szabványos, 12 centis lépcsőfokokat.
Elindultunk felfelé. Egy kör után láttunk egy táblát a lépcsőpihenőben: "Magasföldszint". Itt egyetlen ajtó volt. Még egy kör: "1. emelet". Hurrá, haladunk! Még egy kör: "1 1/2. emelet". Igen, másfeledik emelet. Na, erre nem számítottunk. Itt is csak egy ajtó volt. Még egy kör: "2. emelet". Csodás, ide jöttünk!
Fenn már várt minket egy biztonsági őr, aki végig figyelte a produkciónkat (láttam is egyszer, mikor felfelé néztem, de nem tudtam, mit csinál ott). Elmondta, hogy gratulál mindenkinek, aki eljutott idáig. Náluk ugyanis bevett szokás, hogy a jelentkezőket kicsit elengedik, hogy megnézzék, egyedül hogy tudnak tájékozódni és milyen a fizikai állapotuk. Aki nem tud felmászni a 2. emeletre, az valószínűleg a munkát sem fogja bírni, aki pedig a jól látható kiírások ellenére is eltéveszti az emeletet, annak a gyártócsarnokban található hasonló kiírásokkal is meg fog gyűlni a baja. Illetve külön gratulált azoknak, akik észrevették a lépcsőkre festett nyilakat és ennek megfelelően a jobb oldalon jöttek felfelé.
Szerencsére közülünk nem tévedt el senki, így mindenki mehetett tesztet írni. De legalább már egy vizsgát sikeresen letudtunk.
2013. április 29., hétfő
2013. április 28., vasárnap
Sztorik a gyárból - A rettegett műszer
Új sorozatot indítok, kapcsolódva karrierépítésem jelenlegi fázisához. Most ugyanis éppen arra készülök, hogy egy szép, nagy élelmiszeripari gyárban növeljem a munka hatékonyságát és a profitot. Ez pedig megannyi érdekes helyzettel jár együtt.
Az egész egy apróhirdetéssel kezdődött: egy munkaerő-közvetítő cég adta fel a megyei napilapban. Megláttam, majd mivel úgyis arrafelé akadt dolgom, bementem a cég irodájába. Kitöltöttem a jelentkezési lapot, majd mondták, hogy következő hétfőn 10 órára várnak a gyár elé, tesztet fogunk írni.
Annak rendje és módja szerint meg is jelentem hétfőn 9:50-kor a gyülekezőn. Körbenéztem: 15 fő körüli, igen vegyes társaság állt a kapuban. Mindannyian ugyanarra a betanított munkára jelentkeztünk, de ki kellett szűrni azokat, akik szellemi képességeik hiánya miatt még erre sem alkalmasak.
Megérkezett a munkaerő-közvetítő cég alkalmazottja, megkezdődött a névsorolvasás. Pontosabban még az előtt megkezdődött, hogy odaértem volna, de mivel az ABC végén szoktam lenni, ezért mire az én nevem jött, már megérkeztem.
Névsorolvasás végén a kötelező kérdés: ki nem hallotta a nevét? Egy ilyen ember volt, kiderült, hogy ő azért nem hallotta, mert nem 10-re, hanem 10:30-ra kellett jönnie. Többet nem láttuk, valószínűleg nem tudta megfelelően kitölteni a tesztet. Talán nem is csoda.
Egyesével mehettünk be a kapun, benn még egyszer felírták, ki jött és ki nem. Ez most a cég nyilvántartásába kellett. A nevek felírása mellett pedig alkoholszondát is fújattak velünk, nehogy már részegen botladozzunk. Emiatt lassan haladt a sor. Hátul egy nagyhangú fiatalember megkérdezte:
- Mi van, miért megyünk ilyen lassan?
- Mindenkinek felírják a nevét és szondát kell fújni - válaszolt egy idősebb asszony.
- Szondát?! A k***a pi***ba!
A sor végén álló négy, feltűnően jó kedélyű ifjú titán arca elfehéredett. Mindenféle praktikákat próbáltak bevetni: mentolos cukorkát ettek, vizet ittak, magukba tömték a táskában lapuló szendvicseket. Hiába: a szonda mindannyiuknál jelzett. Nekik meg sem kellett írniuk a tesztet, megköszönték a fáradozásaikat. Mint később kiderült, vonattal jöttek és az állomás melletti Galagonya presszóba ugrottak be némi gyorsítóra tesztírás előtt. Kár volt.
De nem ez volt a történet vége. Másnap reggelre behívták oktatásra azokat, akik megfeleltek a teszten. Akik aznap összegyűltünk, már mind tudtuk, mi a rendszer: nem mehet be, aki ivott. Mégis volt, aki fennakadt. Ehhez már tényleg csak gratulálni tudok.
Az egész egy apróhirdetéssel kezdődött: egy munkaerő-közvetítő cég adta fel a megyei napilapban. Megláttam, majd mivel úgyis arrafelé akadt dolgom, bementem a cég irodájába. Kitöltöttem a jelentkezési lapot, majd mondták, hogy következő hétfőn 10 órára várnak a gyár elé, tesztet fogunk írni.
Annak rendje és módja szerint meg is jelentem hétfőn 9:50-kor a gyülekezőn. Körbenéztem: 15 fő körüli, igen vegyes társaság állt a kapuban. Mindannyian ugyanarra a betanított munkára jelentkeztünk, de ki kellett szűrni azokat, akik szellemi képességeik hiánya miatt még erre sem alkalmasak.
Megérkezett a munkaerő-közvetítő cég alkalmazottja, megkezdődött a névsorolvasás. Pontosabban még az előtt megkezdődött, hogy odaértem volna, de mivel az ABC végén szoktam lenni, ezért mire az én nevem jött, már megérkeztem.
Névsorolvasás végén a kötelező kérdés: ki nem hallotta a nevét? Egy ilyen ember volt, kiderült, hogy ő azért nem hallotta, mert nem 10-re, hanem 10:30-ra kellett jönnie. Többet nem láttuk, valószínűleg nem tudta megfelelően kitölteni a tesztet. Talán nem is csoda.
Egyesével mehettünk be a kapun, benn még egyszer felírták, ki jött és ki nem. Ez most a cég nyilvántartásába kellett. A nevek felírása mellett pedig alkoholszondát is fújattak velünk, nehogy már részegen botladozzunk. Emiatt lassan haladt a sor. Hátul egy nagyhangú fiatalember megkérdezte:
- Mi van, miért megyünk ilyen lassan?
- Mindenkinek felírják a nevét és szondát kell fújni - válaszolt egy idősebb asszony.
- Szondát?! A k***a pi***ba!
A sor végén álló négy, feltűnően jó kedélyű ifjú titán arca elfehéredett. Mindenféle praktikákat próbáltak bevetni: mentolos cukorkát ettek, vizet ittak, magukba tömték a táskában lapuló szendvicseket. Hiába: a szonda mindannyiuknál jelzett. Nekik meg sem kellett írniuk a tesztet, megköszönték a fáradozásaikat. Mint később kiderült, vonattal jöttek és az állomás melletti Galagonya presszóba ugrottak be némi gyorsítóra tesztírás előtt. Kár volt.
De nem ez volt a történet vége. Másnap reggelre behívták oktatásra azokat, akik megfeleltek a teszten. Akik aznap összegyűltünk, már mind tudtuk, mi a rendszer: nem mehet be, aki ivott. Mégis volt, aki fennakadt. Ehhez már tényleg csak gratulálni tudok.
2013. április 25., csütörtök
A nap idézete
Megint idézet, mert már rég volt.
"- Te, itt van előttem ez a Rendszer-visszaállítás nevű gomb. És hallod, az ugrott be róla, hogy majd jönnek ilyen vörös csillagok meg horogkeresztek, tolatva visszamasírozik az utolsó szovjet katona meg ilyenek.
- Látom, még mindig nem lettél egészen normális..."
Ilyen bonyolult lelkivilágú barátaim vannak nekem. De épp ettől jó velük az élet.
"- Te, itt van előttem ez a Rendszer-visszaállítás nevű gomb. És hallod, az ugrott be róla, hogy majd jönnek ilyen vörös csillagok meg horogkeresztek, tolatva visszamasírozik az utolsó szovjet katona meg ilyenek.
- Látom, még mindig nem lettél egészen normális..."
Ilyen bonyolult lelkivilágú barátaim vannak nekem. De épp ettől jó velük az élet.
Már megint érdeklődöm
Voltak már nekem kínos kérdéseim, de nem hagyok fel velük. Hátha van rájuk válasz.
Miért kell az elméletileg 8-tól 4-ig nyitva tartó pénztárban negyed órát várnom a pénztárosra?
Miért van az, hogy a 3-ig nyitva tartó tüdőgondozóban negyed 3-kor már úgy kell összevadászni valakit, aki dolgozik?
Miért nem lehet a WC-k belső ajtajára egy k***a kib***ott ruhaakasztót tenni, hogy ne kelljen kézben tartani a kabátot, miközben az ember kisebb-nagyobb ügyeit intézi?
(igen, tudom, kánikula meg minden, de reggel 7-kor, biciklin még kell a széldzseki)
Miért nem lehet a kerékpárutakat úgy kitáblázni/felfesteni, hogy aki nem ismerős a környéken, az se keringjen mindenfelé, mint gólya... Szóval gólya a levegőben?
Miért jobb nekem azzal, ha a kátyú közepébe beleállítanak egy alumínium jelzőtáblát?
Mára csak ennyi. Készülni kell a nehéz jövőre. Mondjuk alvással.
Miért kell az elméletileg 8-tól 4-ig nyitva tartó pénztárban negyed órát várnom a pénztárosra?
Miért van az, hogy a 3-ig nyitva tartó tüdőgondozóban negyed 3-kor már úgy kell összevadászni valakit, aki dolgozik?
Miért nem lehet a WC-k belső ajtajára egy k***a kib***ott ruhaakasztót tenni, hogy ne kelljen kézben tartani a kabátot, miközben az ember kisebb-nagyobb ügyeit intézi?
(igen, tudom, kánikula meg minden, de reggel 7-kor, biciklin még kell a széldzseki)
Miért nem lehet a kerékpárutakat úgy kitáblázni/felfesteni, hogy aki nem ismerős a környéken, az se keringjen mindenfelé, mint gólya... Szóval gólya a levegőben?
Miért jobb nekem azzal, ha a kátyú közepébe beleállítanak egy alumínium jelzőtáblát?
Mára csak ennyi. Készülni kell a nehéz jövőre. Mondjuk alvással.
2013. április 23., kedd
A nap idézete
"Ammónia. Az orrodat is tisztíccsa!"
A hangulatra nem volt panasz a mai munkavédelmi oktatáson.
A hangulatra nem volt panasz a mai munkavédelmi oktatáson.
2013. április 18., csütörtök
2013. április 17., szerda
Jótanácsok
Kicsi virágszálam!
Van egy jogszabály. Hivatalosan az 1./1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól, de a köznyelv inkább csak KRESZ néven ismeri. Hallottál már róla?
Nem? Akkor mesélek egy kicsit, nehogy tudatlan légy. Ez a jogszabály arról szól, hogy hogyan kell közúton közlekedni. Tudod: közút a 37-es út, a ti kis utcátok a faluban, meg a város főutcája is. Közlekedés meg az, mikor ezeket használod, mész rajtuk mindenfelé.
Nem, nem jól gondolod. A KRESZ nem csak az autókra vonatkozik, hanem rád is, tündérvirágom. Akkor is, mikor a reggeli csúcsforgalomban átrohansz a főutcán, mert még be akarsz ugrani a szemközti pékségbe tízóraiért munka előtt. Meg akkor is, mikor - a ma délelőtthöz hasonlóan - biciklire pattansz és rendkívül trendi, olcsó, egyszersmind egészséges módon próbálsz eljutni A-ból B-be.
Mivel vonatkozik rád, ezért meg is határoz néhány kötelezettséget az irányodba. Például azt, hogy mikor megállsz, azt lehetőleg ne úgy tedd, hogy ott, ahol éppen jártál, beb... húzod a féket, leteszed a lábad, azt' jól is van. Értem én: ha az ember elindul valahová, úton van a célja felé, az lelkesíti, hogy egyszer oda fog érni. És mikor tényleg odaér, akkor rendkívül boldog, nem akar továbbmenni, mert akkor már távolodna és minden mozdulatával, minden eltöltött másodpercével maga ellen dolgozna. De tudod, mivel a főutca nem egy három kilométeres, aszfaltozott Coelho-idézet, hanem közút, ezért a megállást irányjelzéssel jelezni kell és az út jobb szélére kell húzódni (40. § (1) bekezdés, ha érdekel).
Mi van az irányjelződdel? Igen, én is tudom, hogy kerékpárra nem kötelező az irányjelző. De ez nem okozhat gondot, ugyanis a jogszabály alkotói erre is gondoltak: ha nincs villogó irányjelző, akkor a motorkerékpár, segédmotoros kerékpár vagy kerékpár vezetője a kezét is használhatja irányjelzésre. Vagyis kiteszed a jobb kis kezedet jobbra (csak azért mondom, félre ne értsd, mer' addig balettozol, hogy leesel a bicikliről és csak az ment meg az agyrázkódástól, hogy nincs minek megrázkódnia), ezzel jelezve, hogy te most itten meg fogsz állni, legyen oly' szíves kikerülni, akit ez zavar. Ugyanis ha nem tudnád, a kerékpárokon általában nincs féklámpa, így nem látszik a mögötted jövő számára, hogy lassítasz.
Hogy ez téged miért érdekeljen? Azért, kis szívem, mert ha a mögötted jövő nem látja, hogy lassítasz, könnyen úgy járhat, mint én ma, hogy majdnem sikerült letarolnom téged a csodás, rózsaszín cruiser vázas bicikliddel együtt. Hála az égnek nem találtalak el, ki tudtalak kerülni, de ha eltaláltalak, annak sem lettek volna katasztrofális következményei: mivel én is biciklivel voltam, nem tudtalak volna nagyon összetörni. De ha mondjuk autóban ülök és ugyanúgy nem látom, hogy lassítasz, akkor lehet, hogy elkente volna a sminked a csatornafedél.
Ja, és mielőtt kiteszed a kezedet, érdemes hátrafordulni, hogy jön-e mögötted valaki. Mifelénk ezt így szokás: megnézed, hogy amire készülsz, az nem zavar-e valakit. Jó, ez megállásnál kevésbé problémás, inkább elindulásnál és balra kanyarodásnál lényeges. Mindkettő során be lehet esni az érkező jármű alá és nem fog segíteni a lábtörésen az elütött kerékpárosok szokásos védekezése, miszerint "gyött az ótó, min' a hülye, ment vagy nyócvannal vagy százzal meg amúgy se figyelnek a biciglisekre".
Mit mondasz? Hogy ha hátrafordulsz vagy elengeded a kormányt, elesel? Hát, drágaságom, akkor talán gyakorolni kell egy kicsit, hogy jobban menjen a biciklizés. Hidd el, nekem is csak úgy megy, nem nyeregben születtem. De biztosíthatlak, hogy megtanulható: nincsenek természetfeletti képességeim, nem paktáltam le az ördöggel, mégis sikerült. Hátha neked is fog.
Üdvözöl:
Az a biciklis srác, akit vagy öt percig szidtál fennhangon, mert majdnem fellökött, mikor megálltál
Van egy jogszabály. Hivatalosan az 1./1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól, de a köznyelv inkább csak KRESZ néven ismeri. Hallottál már róla?
Nem? Akkor mesélek egy kicsit, nehogy tudatlan légy. Ez a jogszabály arról szól, hogy hogyan kell közúton közlekedni. Tudod: közút a 37-es út, a ti kis utcátok a faluban, meg a város főutcája is. Közlekedés meg az, mikor ezeket használod, mész rajtuk mindenfelé.
Nem, nem jól gondolod. A KRESZ nem csak az autókra vonatkozik, hanem rád is, tündérvirágom. Akkor is, mikor a reggeli csúcsforgalomban átrohansz a főutcán, mert még be akarsz ugrani a szemközti pékségbe tízóraiért munka előtt. Meg akkor is, mikor - a ma délelőtthöz hasonlóan - biciklire pattansz és rendkívül trendi, olcsó, egyszersmind egészséges módon próbálsz eljutni A-ból B-be.
Mivel vonatkozik rád, ezért meg is határoz néhány kötelezettséget az irányodba. Például azt, hogy mikor megállsz, azt lehetőleg ne úgy tedd, hogy ott, ahol éppen jártál, beb... húzod a féket, leteszed a lábad, azt' jól is van. Értem én: ha az ember elindul valahová, úton van a célja felé, az lelkesíti, hogy egyszer oda fog érni. És mikor tényleg odaér, akkor rendkívül boldog, nem akar továbbmenni, mert akkor már távolodna és minden mozdulatával, minden eltöltött másodpercével maga ellen dolgozna. De tudod, mivel a főutca nem egy három kilométeres, aszfaltozott Coelho-idézet, hanem közút, ezért a megállást irányjelzéssel jelezni kell és az út jobb szélére kell húzódni (40. § (1) bekezdés, ha érdekel).
Mi van az irányjelződdel? Igen, én is tudom, hogy kerékpárra nem kötelező az irányjelző. De ez nem okozhat gondot, ugyanis a jogszabály alkotói erre is gondoltak: ha nincs villogó irányjelző, akkor a motorkerékpár, segédmotoros kerékpár vagy kerékpár vezetője a kezét is használhatja irányjelzésre. Vagyis kiteszed a jobb kis kezedet jobbra (csak azért mondom, félre ne értsd, mer' addig balettozol, hogy leesel a bicikliről és csak az ment meg az agyrázkódástól, hogy nincs minek megrázkódnia), ezzel jelezve, hogy te most itten meg fogsz állni, legyen oly' szíves kikerülni, akit ez zavar. Ugyanis ha nem tudnád, a kerékpárokon általában nincs féklámpa, így nem látszik a mögötted jövő számára, hogy lassítasz.
Hogy ez téged miért érdekeljen? Azért, kis szívem, mert ha a mögötted jövő nem látja, hogy lassítasz, könnyen úgy járhat, mint én ma, hogy majdnem sikerült letarolnom téged a csodás, rózsaszín cruiser vázas bicikliddel együtt. Hála az égnek nem találtalak el, ki tudtalak kerülni, de ha eltaláltalak, annak sem lettek volna katasztrofális következményei: mivel én is biciklivel voltam, nem tudtalak volna nagyon összetörni. De ha mondjuk autóban ülök és ugyanúgy nem látom, hogy lassítasz, akkor lehet, hogy elkente volna a sminked a csatornafedél.
Ja, és mielőtt kiteszed a kezedet, érdemes hátrafordulni, hogy jön-e mögötted valaki. Mifelénk ezt így szokás: megnézed, hogy amire készülsz, az nem zavar-e valakit. Jó, ez megállásnál kevésbé problémás, inkább elindulásnál és balra kanyarodásnál lényeges. Mindkettő során be lehet esni az érkező jármű alá és nem fog segíteni a lábtörésen az elütött kerékpárosok szokásos védekezése, miszerint "gyött az ótó, min' a hülye, ment vagy nyócvannal vagy százzal meg amúgy se figyelnek a biciglisekre".
Mit mondasz? Hogy ha hátrafordulsz vagy elengeded a kormányt, elesel? Hát, drágaságom, akkor talán gyakorolni kell egy kicsit, hogy jobban menjen a biciklizés. Hidd el, nekem is csak úgy megy, nem nyeregben születtem. De biztosíthatlak, hogy megtanulható: nincsenek természetfeletti képességeim, nem paktáltam le az ördöggel, mégis sikerült. Hátha neked is fog.
Üdvözöl:
Az a biciklis srác, akit vagy öt percig szidtál fennhangon, mert majdnem fellökött, mikor megálltál
2013. április 16., kedd
Barátom, a kapszaicin
Sokféle kémiai anyaggal ápolok bensőséges kapcsolatot. Nagy kedvenceim között ott van például a koffein (csak teában, mértékkel), az etil-alkohol (avagy Eta, ahogy Timi egy nehéz pillanatában nevezte), a xilol és a toluol (szeretek festeni, de nem tudok) - na és a kapszaicin.
Ez utóbbival minden nap többször is találkozom. Ebédnél a levesbe majdnem mindig teszek csípőspaprikát (na, jó, a habart levesekbe nem szoktam, de néha nehéz lebeszélni róla), a lecsóból sem hagyom ki, ha kolbászt töltünk, akkor is ügyelek rá, hogy kellően csípjen, nehogy már hiába haljon meg a disznó (nagyapám örül is nekem olyankor).
Tegnap aztán úgy esett, hogy elfogyott a csípős. Vagyis nem fogyott el: maradt egy kis üveggel, ami kb. egy hónapig elegendő, ha visszafogom magamat. De a nagy üvegből kifogyott, mert egy rokonunk megkért, hogy ugyan adjak már neki abból a jófajta házi paprikából, amit egyszer küldtem. Igaz, hogy percekig könnyezett tőle, de ízlett neki.
Küldtem, így elfogyott a tartalék. Nincs más megoldás: újat kell darálni, mert a darált paprikát egyszerűbb adagolni főzésnél. Megkerestem a paprikafüzéreket, illetve a kávédarálót és hozzáláttam.
Eleinte nem volt gond, de egy idő után a kavargó paprikapor már kezdett olyan koncentrációt elérni, hogy tényleg csípte a szememet. Aztán a kapszaicin jótékony hatásától vezérelve óriásit tüsszentettem, ez még jobban felkavart mindent. Persze ettől elkezdett igazán égni a szemem, berohantam a fürdőszobába, kezet mostam (nem árt ilyenkor gondolkodni), elkezdtem mosni a szememet.
Csakhogy a por ekkor már jól beborított, az egész arcomon volt belőle, hiába volt tiszta a kezem, belekentem a szemembe. Megpróbáltam a törölközővel megtörölni: nem volt jó, mert abba meg a kezemet töröltem, paprikás volt. Jött az újabb univerzális megoldás: a póló. Nem volt jó, arra is rárakódott a por.
Végül nagyjából egy óra kínlódás után sikerült elérni, hogy újra lássak. Állítólag kívülről nézve vicces voltam. Én ezt nem éreztem. Vagyis nem ezt éreztem.
De sikerült elérni, amit akartam, lett elegendő paprika. Igaz, hiába zuhanyoztam le tegnap, még ma is égett a szemem, mikor reggel megdörzsöltem (tudom, rossz szokás). Régi jó barátom, a kapszaicin ismét meglátogatott, jó alaposan. Lehet, hogy ebédnél most kihagyom a paprikát a levesből.
Ez utóbbival minden nap többször is találkozom. Ebédnél a levesbe majdnem mindig teszek csípőspaprikát (na, jó, a habart levesekbe nem szoktam, de néha nehéz lebeszélni róla), a lecsóból sem hagyom ki, ha kolbászt töltünk, akkor is ügyelek rá, hogy kellően csípjen, nehogy már hiába haljon meg a disznó (nagyapám örül is nekem olyankor).
Tegnap aztán úgy esett, hogy elfogyott a csípős. Vagyis nem fogyott el: maradt egy kis üveggel, ami kb. egy hónapig elegendő, ha visszafogom magamat. De a nagy üvegből kifogyott, mert egy rokonunk megkért, hogy ugyan adjak már neki abból a jófajta házi paprikából, amit egyszer küldtem. Igaz, hogy percekig könnyezett tőle, de ízlett neki.
Küldtem, így elfogyott a tartalék. Nincs más megoldás: újat kell darálni, mert a darált paprikát egyszerűbb adagolni főzésnél. Megkerestem a paprikafüzéreket, illetve a kávédarálót és hozzáláttam.
Eleinte nem volt gond, de egy idő után a kavargó paprikapor már kezdett olyan koncentrációt elérni, hogy tényleg csípte a szememet. Aztán a kapszaicin jótékony hatásától vezérelve óriásit tüsszentettem, ez még jobban felkavart mindent. Persze ettől elkezdett igazán égni a szemem, berohantam a fürdőszobába, kezet mostam (nem árt ilyenkor gondolkodni), elkezdtem mosni a szememet.
Csakhogy a por ekkor már jól beborított, az egész arcomon volt belőle, hiába volt tiszta a kezem, belekentem a szemembe. Megpróbáltam a törölközővel megtörölni: nem volt jó, mert abba meg a kezemet töröltem, paprikás volt. Jött az újabb univerzális megoldás: a póló. Nem volt jó, arra is rárakódott a por.
Végül nagyjából egy óra kínlódás után sikerült elérni, hogy újra lássak. Állítólag kívülről nézve vicces voltam. Én ezt nem éreztem. Vagyis nem ezt éreztem.
De sikerült elérni, amit akartam, lett elegendő paprika. Igaz, hiába zuhanyoztam le tegnap, még ma is égett a szemem, mikor reggel megdörzsöltem (tudom, rossz szokás). Régi jó barátom, a kapszaicin ismét meglátogatott, jó alaposan. Lehet, hogy ebédnél most kihagyom a paprikát a levesből.
2013. április 15., hétfő
Sport
Jó egy hónap után végre ismét jó az idő, így biciklire pattantam. Mer' az praktikus, gyors és egészséges. Meg ugye a jó időben, friss levegőn végzett testmozgás endorfint termel és ettől boldog leszek.
Nos, én leginkább attól leszek boldog, ha holnap fel tudok kelni az ágyból ilyen izomlázzal...
Nos, én leginkább attól leszek boldog, ha holnap fel tudok kelni az ágyból ilyen izomlázzal...
2013. április 14., vasárnap
Készül...
A fejemben már megint összekuszálódtak az információk, aztán az agyam különös játéka végén felgyulladt valahol odabenn, a vezérlőben a "Társadalomkritika" felirat fölötti vörös fény. Ez azt jelentette, hogy ez az áramkör kapott feszültséget, beindult az írógép, elkezdtem hányni a karaktereket.
Ebből logikusan következik, hogy ismét születőben van egy jókora poszt, ami hasonlít a koffeinfüggőshöz (végre elkészült, igaz, ráment két éjszakám, de megérte) és az önmegvalósításról szóló aprósághoz. Azaz újra jönnek féktelen agymenéseim, borzalmas terjedelemben, kőkeményen kifigurázva egyes jelenségeket.
Egyelőre még nincs kész a nagy mű, írogatom, de pár napon belül megszületik. Addig is tessék beszerezni Xanaxot, a bátrabbak pálinkát is mellékelhetnek hozzá, mert ez megint nem lesz egyszerű...
Ebből logikusan következik, hogy ismét születőben van egy jókora poszt, ami hasonlít a koffeinfüggőshöz (végre elkészült, igaz, ráment két éjszakám, de megérte) és az önmegvalósításról szóló aprósághoz. Azaz újra jönnek féktelen agymenéseim, borzalmas terjedelemben, kőkeményen kifigurázva egyes jelenségeket.
Egyelőre még nincs kész a nagy mű, írogatom, de pár napon belül megszületik. Addig is tessék beszerezni Xanaxot, a bátrabbak pálinkát is mellékelhetnek hozzá, mert ez megint nem lesz egyszerű...
Idézet
"Nem így terveztem, de így is rossz"
Csak azért, mert tudom, hogy szereted. :-)
(ja, és fél 2 van)
Csak azért, mert tudom, hogy szereted. :-)
(ja, és fél 2 van)
2013. április 13., szombat
Rossz hatás
Gyerekkorunkban szüleink, tanáraink, idősebb ismerőseink, rokonaink gyakran mondták: "Ne barátkozz a Karcsikával/Krisztikével, rossz hatással van rád!". Persze sosem értettük, mi az a rossz hatás. Hiszen Karcsikával vagy Krisztikével jó volt együtt lenni, vadásztunk békára, gyártottunk csúzlit, bemásztunk az elhagyott házba, ahová nem volt szabad, csináltunk festéket vadszőlőből meg ilyenek. Velük érdekes volt játszani.
Nem úgy, mint a jó tanuló Ferikével vagy Ilonkával. Dühöngtünk, duzzogtunk, ki nem álltuk a folyton a könyvet bújó, undok kis tudóspalántákat. Pedig apuka-anyuka úgy igyekezett, kezét-lábát törte, hogy összebarátkozzunk. De hiába: a mindenféle ismeretterjesztő könyvek olvasása vagy a bélyeggyűjtemény rendezgetése nem ért fel Karcsika vagy Krisztike kalandjaival.
Inkább engedelmeskedtünk annak, amit az ösztöneink diktáltak, mentünk játszani a rossz gyerekekkel, édesszüleink haja szála meg az égnek állt, hogy már megint hótt' koszos a ruha, levertük a térdünket (ott az obligát klasszikus lányoknak, hogy: "Ráadásul pont most, március tizenötödike/anyák napja/évzáró előtt, hogy az ünnepségen a rakott szoknya alatt látszani fog, harisnyát se húzhatok rá, hogy fogsz így kinézni?"), későn értünk haza, elhajtottuk a bicikli sárvédőjét... Nem is lett belőlünk olyan rendes, szófogadó, illedelmes, jó tanuló gyerek, mint Ferikéből vagy Ilonkából.
Jómagam már régen kinőttem abból a korból, hogy a szüleim mondják meg, kivel barátozhatok és kivel nem. Nem szólnak már bele, nem az ő ügyük. A bazi nagy szabadságomban pedig újra gyerek lettem és olyannal barátkoztam, aki rossz hatással volt rám, akivel egyik nap hajnali fél 2-ig tomboltunk a sörsátorban, másnap halálos álmosan, másnapossággal küzdve mentünk a kánikulában szemetet szedni (önkéntes akció, hurrá), a végén kétszer (vagy háromszor?) álltunk sorba forralt borért, következő nap a hónunk alatt cipeltük haza a járdáról a szétszórt, kötegelt ofszet papírt (de minek?), majd a vonaton hazafelé roppant gonosz módon végig egy borzasztó tapló parasztgyereken nevettünk.
Igen, ez a tipikus Karcsika- vagy Krisztike-hatás, a rossz gyerek, aki rossz hatással van rám. Magamtól én is jól viselkednék, nem lenne velem semmi baj, csak ő ront el mindig... Mert hagyom magamat.
S hogy ez honnan jutott eszembe? Onnan, hogy ma végre sikerült Gtalkon kommunikálnunk vagy fél órát. Volt ott minden: hakuna matata (fogalmam sincs, honnan jött), cérnametált, azaz fémtészta (ezt tudom, de nem mondom meg) és iszonyatos mennyiségű fárasztó, borzalmas szóvicc meg egyéb ökörség. Értelmes mondatok is voltak, de nem sok.
Ilyen ő nekem, így elrontott. Amíg nem ismertem, azt hittem, normális vagyok. Miután megismertem, rájöttem, hogy az lenne a legnagyobb hiba, ha megpróbálnék a társadalmi normáknak megfelelően élni. Rossz hatással volt rám, elrontott. Jól tette.
Jól tetted, Tímeám.
Nem úgy, mint a jó tanuló Ferikével vagy Ilonkával. Dühöngtünk, duzzogtunk, ki nem álltuk a folyton a könyvet bújó, undok kis tudóspalántákat. Pedig apuka-anyuka úgy igyekezett, kezét-lábát törte, hogy összebarátkozzunk. De hiába: a mindenféle ismeretterjesztő könyvek olvasása vagy a bélyeggyűjtemény rendezgetése nem ért fel Karcsika vagy Krisztike kalandjaival.
Inkább engedelmeskedtünk annak, amit az ösztöneink diktáltak, mentünk játszani a rossz gyerekekkel, édesszüleink haja szála meg az égnek állt, hogy már megint hótt' koszos a ruha, levertük a térdünket (ott az obligát klasszikus lányoknak, hogy: "Ráadásul pont most, március tizenötödike/anyák napja/évzáró előtt, hogy az ünnepségen a rakott szoknya alatt látszani fog, harisnyát se húzhatok rá, hogy fogsz így kinézni?"), későn értünk haza, elhajtottuk a bicikli sárvédőjét... Nem is lett belőlünk olyan rendes, szófogadó, illedelmes, jó tanuló gyerek, mint Ferikéből vagy Ilonkából.
Jómagam már régen kinőttem abból a korból, hogy a szüleim mondják meg, kivel barátozhatok és kivel nem. Nem szólnak már bele, nem az ő ügyük. A bazi nagy szabadságomban pedig újra gyerek lettem és olyannal barátkoztam, aki rossz hatással volt rám, akivel egyik nap hajnali fél 2-ig tomboltunk a sörsátorban, másnap halálos álmosan, másnapossággal küzdve mentünk a kánikulában szemetet szedni (önkéntes akció, hurrá), a végén kétszer (vagy háromszor?) álltunk sorba forralt borért, következő nap a hónunk alatt cipeltük haza a járdáról a szétszórt, kötegelt ofszet papírt (de minek?), majd a vonaton hazafelé roppant gonosz módon végig egy borzasztó tapló parasztgyereken nevettünk.
Igen, ez a tipikus Karcsika- vagy Krisztike-hatás, a rossz gyerek, aki rossz hatással van rám. Magamtól én is jól viselkednék, nem lenne velem semmi baj, csak ő ront el mindig... Mert hagyom magamat.
S hogy ez honnan jutott eszembe? Onnan, hogy ma végre sikerült Gtalkon kommunikálnunk vagy fél órát. Volt ott minden: hakuna matata (fogalmam sincs, honnan jött), cérnametált, azaz fémtészta (ezt tudom, de nem mondom meg) és iszonyatos mennyiségű fárasztó, borzalmas szóvicc meg egyéb ökörség. Értelmes mondatok is voltak, de nem sok.
Ilyen ő nekem, így elrontott. Amíg nem ismertem, azt hittem, normális vagyok. Miután megismertem, rájöttem, hogy az lenne a legnagyobb hiba, ha megpróbálnék a társadalmi normáknak megfelelően élni. Rossz hatással volt rám, elrontott. Jól tette.
Jól tetted, Tímeám.
Online
Timi küldött a minap egy érdekes linket, mégpedig ezt. Megnéztem, tűnődtem egy kicsit, aztán eszembe jutott valami.
Lehet online élni. Egyre többen teszik - egy kicsit még én is. Hiszen regisztráltam, blogot írok, az interneten adom ki magamból a hülyeségeimet, amik egyébként lehet, hogy a naplómba kerülnének (ha el tudnám olvasni, amit írok, de ez nem megy, mióta majd' tíz éve eltörtem a csuklómat) vagy csak megmaradnának a fejemben. De fenn vagyok az egyik közösségi portálon is, e-mailezni is szoktam: a legtöbb ismerősömmel interneten tartom a kapcsolatot. Szóval én is online élek.
A link azt mutatja, hogy meg is lehet halni online: ha pár hónapig nem lép be az ember a Google fiókjába, az olyan, mintha nem is élne. Pedig lehet, hogy csak nem használja az internetet. De egyáltalán: tudunk még élni nélküle? Nem, nem megyünk bele, ez egy másik téma.
Lehet online ismerkedni, barátságokat, szerelmeket szövögetni, filmet nézni, zenét hallgatni, élő közvetítéseket bámulni. Mindent lehet online. De ha már élni és meghalni lehet, vajon lehet-e online születni? Aki megszületik, az vajon mikortól lesz teljes jogú tagja az online közösségnek, mikor lesz belőle létező entitás a bitek hálójában?
Lehet olyan, hogy valaki "csak" a valóságban él és soha nem lesz belőle internetes személyiség? És az ilyen viheti valamire?
Nem tudom, de érdekel.
Lehet online élni. Egyre többen teszik - egy kicsit még én is. Hiszen regisztráltam, blogot írok, az interneten adom ki magamból a hülyeségeimet, amik egyébként lehet, hogy a naplómba kerülnének (ha el tudnám olvasni, amit írok, de ez nem megy, mióta majd' tíz éve eltörtem a csuklómat) vagy csak megmaradnának a fejemben. De fenn vagyok az egyik közösségi portálon is, e-mailezni is szoktam: a legtöbb ismerősömmel interneten tartom a kapcsolatot. Szóval én is online élek.
A link azt mutatja, hogy meg is lehet halni online: ha pár hónapig nem lép be az ember a Google fiókjába, az olyan, mintha nem is élne. Pedig lehet, hogy csak nem használja az internetet. De egyáltalán: tudunk még élni nélküle? Nem, nem megyünk bele, ez egy másik téma.
Lehet online ismerkedni, barátságokat, szerelmeket szövögetni, filmet nézni, zenét hallgatni, élő közvetítéseket bámulni. Mindent lehet online. De ha már élni és meghalni lehet, vajon lehet-e online születni? Aki megszületik, az vajon mikortól lesz teljes jogú tagja az online közösségnek, mikor lesz belőle létező entitás a bitek hálójában?
Lehet olyan, hogy valaki "csak" a valóságban él és soha nem lesz belőle internetes személyiség? És az ilyen viheti valamire?
Nem tudom, de érdekel.
2013. április 10., szerda
Technikai zűrzavar
Végül csak megoldottam a fizikafeladatokat. Nagyon nehezen ment, nem is vagyok benne biztos, hogy mind jó lett.
Felmerült a kérdés: hogy jusson el a címzetthez? A papírra írt megoldásaimat még én magam sem tudom elolvasni (jó 10 éve, mióta eltört a csuklóm, olyan rondán írok, hogy nem tudom elolvasni, bár előtte se volt könnyű). Egyszerű: le kell gépelni!
Ez nem baj, ismerem a képletszerkesztőket, hármas hurokintegrált is tudok írni emeletes törttel. Csak mondjuk nem szeretek, de nem is véletlen, hogy nem lett belőlem rendes fizikus. Beírtam mindent, volt ábra, képlet, miegymás.
De hogy küldjem el? Lelkes Linux-felhasználóként LibreOffice-ban írtam mindent, ODT lett a fájlformátum. Ha ezt elküldöm e-mailben, fix, hogy nem tudja megnyitni. Konvertáljunk DOC-ra! Azt meg tudja nyitni, de nem megy vele semmire, mert a képletek szétesnek, a LibreOffice cdot-tal jelölt szorzásjelét az Office képletszerkesztője nem ismeri. Nem vagyunk előrébb.
Ó, de van megoldás! A LibreOffice tud PDF-exportot, ráadásul magától! Egy klikk, két klikk, három klikk, kész. Jó lesz.
Ööö... Nem lesz jó. A képletek itt-ott szétperegnek. Igazából csak egy van, ami egyáltalán nem olvasható, a többiél térközproblémák akadnak, a szöveg ide-oda vándorol a képlethez képest. Nem baj, majdnem jó.
Tehát van egy tökéletes, de mindenki más számára olvashatatlan ODT-m, egy megnyitható, de alig használható DOC és egy megnyitható, de kisebb hibákkal küzdő PDF-em, amiből nagyon nehéz képleteket kiszedni, ha kellene neki. Melyiket küldjem el?
Elküldtem mindhármat, valamelyik csak jó lesz. Egyébként meg imádom az informatika egységes, átjárható világát.
Felmerült a kérdés: hogy jusson el a címzetthez? A papírra írt megoldásaimat még én magam sem tudom elolvasni (jó 10 éve, mióta eltört a csuklóm, olyan rondán írok, hogy nem tudom elolvasni, bár előtte se volt könnyű). Egyszerű: le kell gépelni!
Ez nem baj, ismerem a képletszerkesztőket, hármas hurokintegrált is tudok írni emeletes törttel. Csak mondjuk nem szeretek, de nem is véletlen, hogy nem lett belőlem rendes fizikus. Beírtam mindent, volt ábra, képlet, miegymás.
De hogy küldjem el? Lelkes Linux-felhasználóként LibreOffice-ban írtam mindent, ODT lett a fájlformátum. Ha ezt elküldöm e-mailben, fix, hogy nem tudja megnyitni. Konvertáljunk DOC-ra! Azt meg tudja nyitni, de nem megy vele semmire, mert a képletek szétesnek, a LibreOffice cdot-tal jelölt szorzásjelét az Office képletszerkesztője nem ismeri. Nem vagyunk előrébb.
Ó, de van megoldás! A LibreOffice tud PDF-exportot, ráadásul magától! Egy klikk, két klikk, három klikk, kész. Jó lesz.
Ööö... Nem lesz jó. A képletek itt-ott szétperegnek. Igazából csak egy van, ami egyáltalán nem olvasható, a többiél térközproblémák akadnak, a szöveg ide-oda vándorol a képlethez képest. Nem baj, majdnem jó.
Tehát van egy tökéletes, de mindenki más számára olvashatatlan ODT-m, egy megnyitható, de alig használható DOC és egy megnyitható, de kisebb hibákkal küzdő PDF-em, amiből nagyon nehéz képleteket kiszedni, ha kellene neki. Melyiket küldjem el?
Elküldtem mindhármat, valamelyik csak jó lesz. Egyébként meg imádom az informatika egységes, átjárható világát.
2013. április 9., kedd
Pár szó a koffeinről
Már régóta a fejemben van egy ötlet. Valamelyik nap a szerkesztőségben tanúja voltam egy össznépi nyavalygásnak, ugyanis a földszinti kávéautomata elromlott, a konyhában a vízforraló pedig megadta magát, így nem lehetett kávézni. Ettől pedig mindenki kibukott körülöttem: 9-re öntudatlanul kóválygó, agyatlan zombik vettek körbe, akik minden második szavukkal kávéért könyörögtek.
Mondjuk én sem voltam az éberség példaképe, de a vérnyomásomat fenntartotta az ő sipákolásuk és az örökölt hipertóniám (köszi, apa, de mondjuk egy balatoni nyaralónak vagy egy ezüst étkészletnek jobban örültem volna). Viszont amíg koffeinhiányos agóniájukat hallgattam, megszületett bennem az ötlet, hogy bizony írni fogok a koffeinfüggőről, mint emberfajtáról.
Na, ez azóta is tart. Nem tudom, hányadik verziónál tartok, rájöttem, hogy a pár soros szösszenet ide nem elég. Lehetetlen rövidre fogni. Mert ugye van a notórius kávézó, aki koffein nélkül nem képes élni, van az energiaitalos dobozon csüngő tini, van Miska bá', a kőműves, aki jól elvolna kávé nélkül, de a reggeli és déli kávé-cigi-bratyizás kombó kétszer félórás fizetett munkaszünetet jelent - rengeteg fajtája van a koffeinfüggőknek.
Éppen ezért több munka is van ezzel a poszttal, mint hittem. Úgyhogy ha mostanában nem sok érdekes, hosszú, egyedi írást láttok tőlem, az azért van, mert belemerültem a sűrűjébe. Megpróbálom a fejben valahogyan felépített vázlatot végre befejezni. Aztán majd megjelenik valahol - vagy itt, vagy máshol. De előbb-utóbb itt is.
Mondjuk én sem voltam az éberség példaképe, de a vérnyomásomat fenntartotta az ő sipákolásuk és az örökölt hipertóniám (köszi, apa, de mondjuk egy balatoni nyaralónak vagy egy ezüst étkészletnek jobban örültem volna). Viszont amíg koffeinhiányos agóniájukat hallgattam, megszületett bennem az ötlet, hogy bizony írni fogok a koffeinfüggőről, mint emberfajtáról.
Na, ez azóta is tart. Nem tudom, hányadik verziónál tartok, rájöttem, hogy a pár soros szösszenet ide nem elég. Lehetetlen rövidre fogni. Mert ugye van a notórius kávézó, aki koffein nélkül nem képes élni, van az energiaitalos dobozon csüngő tini, van Miska bá', a kőműves, aki jól elvolna kávé nélkül, de a reggeli és déli kávé-cigi-bratyizás kombó kétszer félórás fizetett munkaszünetet jelent - rengeteg fajtája van a koffeinfüggőknek.
Éppen ezért több munka is van ezzel a poszttal, mint hittem. Úgyhogy ha mostanában nem sok érdekes, hosszú, egyedi írást láttok tőlem, az azért van, mert belemerültem a sűrűjébe. Megpróbálom a fejben valahogyan felépített vázlatot végre befejezni. Aztán majd megjelenik valahol - vagy itt, vagy máshol. De előbb-utóbb itt is.
2013. április 8., hétfő
Nosztalgia
Tegnap mondta anya, hogy csinált nekem nagyszerű szabadidős elfoglaltságot. Kíváncsi voltam, mit talált ki.
Az egyik volt tanítványa Miskolcra jár, mérnök-informatikus szakra, aztán kaptak a nyakukba fizikát. Egy feladatsorból kell megoldania 4 feladatot, segítsek már, hiszen fizikusnak tanultam.
Na, jó, lássuk... Ismerős volt a feladatsor. Nagyon ismerős. Rájöttem, honnan: annak idején mechanikából pontosan ugyanezt a feladatsort kellett volna megoldanunk gyakorlaton egy félév alatt (meg sok minden mást is). Tejfelesszájú, tudatlan és fogalmatlan elsősként persze nem sikerült, a 16 feladatból talán egy volt, aminél legalább fogalmam volt a megoldásról, de azt is elrontottam.
És most itt volt a feladatsor, majd' öt évvel később. Nekiláttam. Ugyanúgy nem sikerült. Félrement a deriválás, belezavarodtam a szögfüggvényekbe, teljesen szétesett minden.
Ültem a papír fölött, néztem és csóváltam a fejemet. Az elmúlt több, mint négy év tanulásának semmi nyoma nincs. A 2007-es fizika érettségit, amit annak idején "élesben" írtam, ma még rosszabb eredménnyel produkálom, mint akkor. Az elméletileg olyannyira szeretett tudományomból nem tudok semmit, lassan azt is elfelejtem, amit gimiben megtanultam.
Mindenkinek meg kell látnia, mikor jön el az a pont, amikor már nem képes újat tanulni. Ezt el kell fogadnia, hiszen mindenki életében eljön ez az idő. Nekem eljött. Olyan jó öt éve. Nagyjából azóta nem vagyok képes semmi új információt befogadni. Kár, hogy ez ilyen korán történt meg.
Az egyik volt tanítványa Miskolcra jár, mérnök-informatikus szakra, aztán kaptak a nyakukba fizikát. Egy feladatsorból kell megoldania 4 feladatot, segítsek már, hiszen fizikusnak tanultam.
Na, jó, lássuk... Ismerős volt a feladatsor. Nagyon ismerős. Rájöttem, honnan: annak idején mechanikából pontosan ugyanezt a feladatsort kellett volna megoldanunk gyakorlaton egy félév alatt (meg sok minden mást is). Tejfelesszájú, tudatlan és fogalmatlan elsősként persze nem sikerült, a 16 feladatból talán egy volt, aminél legalább fogalmam volt a megoldásról, de azt is elrontottam.
És most itt volt a feladatsor, majd' öt évvel később. Nekiláttam. Ugyanúgy nem sikerült. Félrement a deriválás, belezavarodtam a szögfüggvényekbe, teljesen szétesett minden.
Ültem a papír fölött, néztem és csóváltam a fejemet. Az elmúlt több, mint négy év tanulásának semmi nyoma nincs. A 2007-es fizika érettségit, amit annak idején "élesben" írtam, ma még rosszabb eredménnyel produkálom, mint akkor. Az elméletileg olyannyira szeretett tudományomból nem tudok semmit, lassan azt is elfelejtem, amit gimiben megtanultam.
Mindenkinek meg kell látnia, mikor jön el az a pont, amikor már nem képes újat tanulni. Ezt el kell fogadnia, hiszen mindenki életében eljön ez az idő. Nekem eljött. Olyan jó öt éve. Nagyjából azóta nem vagyok képes semmi új információt befogadni. Kár, hogy ez ilyen korán történt meg.
2013. április 5., péntek
Telitalálat
Tudom, régi ez is, meg biztosan látta már mindenki. De hátha van, aki még nem.
Van (vagy már csak volt?) ez a Repülni jó! könyvsorozat. Szeressük meg a repülést, mer' az milyen jó, jaj, de szép.
Mi volt az első kötete?
Ez.
Gratulálok.
Van (vagy már csak volt?) ez a Repülni jó! könyvsorozat. Szeressük meg a repülést, mer' az milyen jó, jaj, de szép.
Mi volt az első kötete?
Ez.
Gratulálok.
2013. április 4., csütörtök
Önmegvalósítás
Légy önmagad! Ez a legfontosabb, végre nem kell elvárások béklyójában élned, nem apád-anyád mondja meg, kihez menj hozzá, mi legyen belőled, nem a falu közvéleményének kell megfelelned, azt tehetsz, amit csak akarsz. Eljöttek a szép, jó, szabad idők. Szabad vagy te is, szárnyalj, engedd, hogy a képzeleted irányítson, valósítsd meg az álmaidat - valósítsd meg önmagad!
Bármit megtehetsz - ugye, jól hangzik? Bármi lehet belőled, bármivé válhatsz, minden lehetőség szabad (csak győzd pénzzel és idővel). Sokkal jobb lehetsz, mint szüleid és nagyszüleid. Minden elérhető, minden itt van előtted, többre viheted náluk. Nem kell megelégedned a középszerűséggel, a "csak legyünk meg valahogy" filozófiával. Nem, többet, jobbat akarhatsz!
Nagyapád még nem tanulhatott. Ügyes, okos gyerek volt, nagyszerűen játszott a szájharmonikán. Emlékszel? Még a hetvenedik születésnapján is úgy muzsikált rajta, hogy könnybe lábadt az egész család szeme. Szenvedély, tűz volt benne, szinte mesélt azzal a kis vacakkal. Ha konzervatóriumba járhatott volna... Vagy ha legalább felkerült volna Pestre, ott megismerkedett volna pár zenésszel - most biztosan világhírű lenne!
De nem tanulhatott zenét, jött a háború, az apját elvitték, aztán hadifogságba esett a Don-kanyarban. Ő volt a legidősebb fiú, 16 évesen el kellett mennie dolgozni, ő lett a családfenntartó. Mikor dédapád negyvennyolcban visszajött a gulágról, már nagybeteg volt, így hát nagyapád maradt a család feje. Kaptak földet a földosztáskor, belépett a TSz-be, aztán élete végéig ott dolgozott. Jó munkája volt, lakatos lett belőle a gépműhelyben, de akkor sem tehette azt, amit szeretett volna. A körülmények mást adtak neki. Pedig hogy tudott muzsikálni...
Apád is így járt, emlékszel? Ő meg pilóta akart lenni. Olyan szép szál, erős, izmos srác volt, emlékszem, gimiben minden lány belé volt szerelmes. Tudott az ától cettig mindent a repülőkről, az erőnléte is megvolt. Fel is vették Szolnokra, évfolyamelső volt, már a kis légcsavaros gyakorlógépekkel repült - de aztán a hülye feje miatt tönkretették. Volt az az október 23-ai hepaj ott, a főiskolán, emlékszel... Na, nem csinált ő ott semmit, csak lement megnézni, mi van, aztán persze, hogy őt kapta el elsőnek az üti. Meghurcolták, elmondták mindennek, reakciósnak, osztályidegennek, aztán szabályosan kicsinálták. Felajánlották neki, hogy köpjön a többiekről, mondja el, ki volt a főszervező. Cserébe elfelejtették volna minden bűnét, maradhatott volna a főiskolán. De ő nyakas volt, nem vállalta. El kellett mennie az ország túlvégébe, ott már békénhagyta a párt, lett belőle szobafestő. Ez a rohadt politika, hány embert kicsinált!
Jaj, tényleg, nagyanyád. Hát az meg úgy tudott varrni, te! Olyan ruhákat csinált, hogy csodájára jártak! Még a háború előtt járt a faluban valami nagysasszony, az akarta elvinni magához ruhatervezőnek vagy minek, de dédanyád nem engedte. Tudod, milyen világ volt az akkoriban: a lyány legyen otthon, tanulja meg ellátni a háztartást, aztán annyi! Még hogy tanuljon... Nem volt illendő akkoriban.
De neked... Neked már nincs ilyen bajod. Nem jön a háború, nem kényszerít munkára a tanulás helyett, nem fog a mindenható állampárt tönkretenni azért, mert nem értesz vele egyet és nem kell mindenféle beteg társadalmi elvárásoknak megfelelned. Szabad vagy, azt teszel, amit akarsz. Az lehetsz, aki lenni akarsz.
Élj vele! Ne elégedj meg a félmegoldásokkal, a "jóvan az úgy" felfogással! Akard a lehető legtöbbet és érd el! Valósítsd meg minden álmodat! Használd ki a lehetőségeidet és légy tökéletes!
Mi az, hogy kicsiként csak játszottál? Ilyenkor a legfogékonyabb a gyerek! Babaúszás, mert csecsemőként tudsz úszni, ha nem felejted el, nem kell újra megtanulnod! Babaangol, babanémet, az egyik szülő csak idegen nyelven beszéljen hozzád, mert így két anyanyelved lesz! Tudod, mekkora előny ez? Soha nem kell tanulnod, magadtól tudod a nyelvet! Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!
Óvodás vagy és pihennél? Gondatlanok a szüleid! Ha igazán jót akarnak, akkor beíratnak angoltanfolyamra, kézműves foglalkozásra, ovibalettra, sportra... Ilyenkor a legfogékonyabb a gyerek, vétek ilyenkor hagyni, hogy csak játsszon magának. Ki kell használni minden másodpercet! Reggel elmegy oviba, ott van mindenféle fejlesztés, délután szakkörök, estére majd hazamész aludni. Fáradt vagy? Nyűgös vagy? Ne sírj, szokd meg az életet! Most kell megalapoznod a jövődet. Most jólesne játszani, apával birkózni, de nem lehet. Ha most nem tanulsz, felnőttként kell majd olyan verejtékes, nehéz munkából megélni, mint apádnak. Majd felnőttként, ha jó fizetésed lesz, pihenhetsz.
Iskolás vagy? Csodás! Délelőtt tanítás, délután szakkörök. Minden délután. 8-ra mész iskolába, 4-ig ott vagy. Szokj csak hozzá, a felnőtteknek is egész nap dolgozniuk kell. Tanulj zenét, mert bunkó leszel, menj edzésre, mert gyenge leszel, tanulj nyelvet, mert hülye leszel. Eladnak a piacon két kiló krumpliért. Tanulj, tanulj, tanulj, mert most még tanulhatsz, apád, nagyapád, nem tanulhatott. De te örülj neki, hogy megteheted, mert így lehet belőled valaki. Nem kell úgy gürizned, mint apádnak-nagyapádnak.
Nyári szünetben menj táborba: lovastábor, sporttábor, kézműves tábor, nyelvi tábor. Addig se vagy otthon. Otthon lenni rossz, értsd meg. Ott nem tanulsz semmit, nem leszel erősebb, ügyesebb, csak leépülsz.
Felsőben már illik tudni, mi leszel. Mi az, hogy nem tudod? Döntsd el, ennek alapján kell tanulnod. Azt tanuld, ami kell a leendő munkádhoz. De azért minden másból is legyél ötös, csak a kitűnő elég jó. Ilyen háttérrel ne lennél kitűnő, mikor apád-anyád mindent megad neked, már csak tanulnod kell? Jegyezd meg: közepesből annyi van, mint a tenger, emelkedj ki közülük, legyél kitűnő, legyél tökéletes!
Nyelvvizsgád van már? Miért nincs? Nyolcadikban legalább középfokú kell! Angol-német különóra, második nyelv már hatodiktól, magánúton. Értsd meg, gyerekem: két év előnyben leszel a többiekhez képest, akik majd csak gimiben kezdik a második nyelvet. Te leszel a legjobb.
Mi az, hogy szakmunkásképző? Hát olyan alja munkát akarsz, mint amit apád-anyád csinál? Gimnázium, édes fiam, gimnázium. Nem érdekel, hogy asztalos akarsz lenni. Napi 12 órában akarsz gürizni a zajos gépek mellett? Mérnökként havonta keresel annyit, mint egy asztalos egy év alatt. Van kényelmes, légkondis irodád, napi 8 óra a munka... Ez kell neked, fiam!
Felvettek gimnáziumba? Tanulj! Nyáron nyári munka. Mi? Hogy mennél nyaralni? Barátokkal? Szó sem lehet róla! Majd ha megkeresed a rávalót! Megkerested? Akkor meg tessék spórolni! Tudod te, mennyibe kerül egy ilyen nyaralás? Ha azt a pénzt beteszed a bankba és hozzárakod minden nyári keresetedet, érettségire már egész szép összeg lesz belőle. Kijön belőle az albérlet díja egy egész évre. Majd akkor menj nyaralni, ha már meglesz az anyagi biztonságod. Addig csak tanulj, dolgozz!
Nyelvvizsga? Mondd, szerinted mégis mit ér az az egy szem középfokúd? Felsőfokút, most! A második nyelvből is! Fakultáció, különóra, kosáredzés... OKTV-re jelentkeztél? Mi az, hogy nem jutottál tovább? Ezért fizettük a drága különórát? Gyerünk, tanulj, jövőre irány az országos döntő! Vedd tudomásul: egyetemen csak a legjobbak maradhatnak meg!
Kisfiam/kislányom, harmadikos vagy. Hová szeretnél menni egyetemre? Nem tudod? Mi az, hogy nem tudod? Már most el kell dönteni, menni, keresni az ismeretséget. Felvételi előkészítő, egyetemi tehetséggondozó program, ismerjenek meg a tanárok. Anélkül semmire sem viszed. Hidd el nekem.
Barátod, barátnőd van? Felejtsd el, ezek az évek nem arra vannak, hogy cicázgassál itten! Majd ha végeztél az egyetemen és lesz egy biztos egzisztenciád. Meg különben is, nézd meg, ez a Rozi/Sanyi milyen családból jön! Az apja mindenféle jöttment, az anyja a párja, ez csak ki akar használni. Nem is akar továbbtanulni. Hát mit akarsz te kezdeni ezzel? Te mérnök leszel, ő meg holmi szakmunkás!
NÉGYES?! Miféle négyes? Év végére kijavítod ötösre! Értsd meg, ez a bizonyítvány már beleszámít a pontszámodba, itt nem lehet ám viccelni! Ötös. Punktum. Emelt szintű. Két emelt szintű. Legalább. Meg két felsőfokú nyelvvizsga. Így már fel fognak venni. Érettségi előkészítő, különóra, este hatkor még a különtanárnál vagy, irány haza, tanuljál, készüljél. Kemény az élet, szokd meg időben. De ami áldozatot most meghozol, tízszeresen, százszorosan térül meg, gyermekem.
Közben persze vágynál másra. Látod azokat, akik csak élnek bele a nagyvilágba, mennek bulizni, családdal kirándulni, barátokkal moziba... De nem. Nem lehet. Tanulj, mert nem lesz diplomád, elbuksz, egy utolsó senki lesz belőled. Tanulj, mert tanulhatsz, mert nagyapád és apád nem tanulhatott, de te már igen, legalább belőled legyen valaki. Tanulj, ne érdekeljen semmi, ezt az időt erre kell szánni, majd ha végeztél és jó munkád van, akkor ráérsz felesleges dolgokra költeni a pénzed.
Főiskola? Ki ne találd! Egyetem? Na, arra az egyetemre nem mész. Senkiházi, lumpen hülyegyerekek járnak oda, nem tanítanak semmit. Műegyetem, gyermekem. Műegyetem. Nincs apelláta. Az az egyetlen, amit elismernek. Ha ott végzel, az olyan ajánlólevél, hogy akárhová jelentkezel, téged fognak felvenni. Annak, kérlek, presztízse van. Nem ám vidéki divatfőiskola.
Érettségi? Nem, nem elég az ötös. 100% kell. Tudod, már a százalék a fontos. Nem érdekel, hajts a tökéletesre, kell a pont az egyetemre. 95. Mégis hol tudtál ennyit elveszteni, elárulnád? Hát nem gondolkozol? Nem tudsz szorozni? Hogy lehet EZT elnézni?! Egyetemen egy ilyen hibáért úgy vágnak ki, hogy a lábad nem éri a földet! Nem érdekel, hogy amúgy 95%, hogy lehet ilyen amatőr hibát elkövetni? Na, mutasd azt a tételt. Jól van. Mondjad! Milyen 14. század közepe? Pontos évszámot! Mi az, hogy nem tudod? Ülj vissza és tanuld! NEM ÉRDEKEL! Ennyit simán meg lehet tanulni! Majd egyetemen rájössz, hogy négyszer-ötször többet is szóról szóra kell tudnod!
Na, jól van, sikerült. Kitűnő, dicsérettel. Ej, csak ez a 91%... Nem lehetett volna több? Nem érdekel, hogy így is 480 pontod van. Nézd meg, most mondták a Híradóban, hogy van, akinek meglett az 500 pont? Hát neked nem ment volna? Megadtunk mindent, fiam/lányom! Mindent! Akkor neked miért nem ment? Lusta vagy, nem tudod megbecsülni, amid van! Bezzeg, ha neked is úgy kellett volna dolgoznod, mint nagyapádnak a te korodban!
Na, nézzük a ponthatárt. Felvettek? Felvettek. Hányadik helyen? Mi az, hogy nem tudod? Na, majd kiderítem. Lehet látni, hogy hány pontja van a többinek? Ej, ez is hülyeség... Jól van. Beiratkozás, satöbbi? Milyen gólyatábor? Na, még azt találd ki, hogy belőled is ilyen alkoholista senkiházi lesz! Nincs gólyatábor, mert ott mindenki iszek, orgiák vannak, elmegy rá egy csomó pénzed. Milyen saját pénzedből? Vedd tudomásul: az a pénz az egyetemi kiadásokra van. A gólyatábor nem egyetemi kiadás, az egyszerű hőbörgés. Punktum.
Nem mész kollégiumba a sok büdös, mosdatlan, ordítozó korhely közé. Albérletbe mész Miskáékkal/Viviékkel. Nem érdekel, hogy utálod, majd megszokod. De ők rendesek, tanulnak, téged is hagynak majd tanulni. Nincs vita!
Az első év kritikus, ott kell elfogadtatnod magadat, ha úgy ismernek meg, mint aki jól tanul, könnyű dolgod lesz. Jó helyre skatulyáznak be, ha most elrontod, nehéz feljebb jutni. ZH-k? Hármas? Tanuljál, ötös kell! Tanulj, tanulj, tanulj, nem elég a négyes, menj el javítani! Nem érdekel, hogy az évfolyam fele megbukott, neked a legjobbnak kell lenned!
Szakdolgozat, TDK, szakmai gyakorlat, harmadévesen demonstrátorkodás, gyakorlatot tartasz elsősöknek. Kell mind. Figyeljenek fel rád, az a lényeg. Gyakornoki program, BSc-diploma. Mit ünnepelsz, hülyegyerek? A BSc-vel kitörölheted, nem jó semmire. MSc-felvételi, nyáron gyakorlat a leendő cégednél, szakdolgozatodat ott írod, haverkodsz, az egyetemen bratyiznál az oktatókkal, kényszeresen próbálsz bevágódni náluk. Ott kell lenni a topon, a legjobbnak kell lenni.
Úgy érzed, önálló kezdesz lenni. A szüleidtől egyre kevésbé függsz, nem jársz már haza minden hétvégén. Amit hét közben diákmunkával megkeresel, abból jól elvagy, bulizni nem jársz, mert spórolni kell. Jöhetnek még váratlan kiadások, kell a saját lakás, nem lehet örökké albérletben gebedni. Mások fesztiváloznak, de te különb vagy náluk, mert dolgozol. Elsőként végzel télen a vizsgáiddal még decemberben, de nem mész sítáborba, inkább TDK-t írsz, bemész fontoskodni a tanszéki laborba vagy mész a céghez még többet. Soha nem elég.
Igaza volt a szüleidnek: a legjobbnak kell lenni. Mindenki elégedett veled, mindenki kedvel, mert jól tanulsz, szorgalmas vagy, jó munkaerő vagy. Igen, sikeres leszel, jó lesz.
Néha azért jársz emberek közé is. Ott találkozol azzal a helyes sráccal/lánnyal. Megtetszik. Még talán lesz is köztetek valami, de nem tart sokáig. Egyszerűen nem érsz rá: ott a tanulás, a TDK, a szakdolgozat, a céges gyakorlat, a diákmeló... Nincs rá elég időd. Majd ha végzel és lesz egy jó állásod, ahol nincs ennyi dolgod. Kicsit irigyled azokat, akiknek van valakijük. De tudod: többet ér a te tudásod és gyakorlatod, mint az ő boldogságuk. Annak egyszer vége lesz, de amit te így, fiatalon megtanulsz, az örökké a tiéd marad.
Végzel. Megvan az MSc, teljes értékű mérnök vagy. Előtted az élet, felvesznek a céghez. Nem nagy újdonság, eddig is ott voltál. Csodás jövő áll előtted, ki kell alakítanod a saját életedet. Kapsz munkát dögivel, reggel fél 8-ra bemész, ott vagy 6-ig, de még haza is viszel. Fárasztó, nem tudsz aludni, de boldog vagy. Ha sok munkát kapsz, megbecsülnek, a fizetésed is jó, prémiumot is kapsz bőséggel. Céges telefon, céges laptop, céges autó, lakhatási támogatás, cafeteria. Örülsz. Jó helyen vagy.
Tovább kell lépned, önálló egzisztencia kell. Kell egy saját lakás. Hogy néz már ki, hogy egy mérnök kisasszony/úr albérletben lakik? Ilyen havi nettó mellett nem akadály egy lakás törlesztőjét fizetni. Meg amúgy is: mi van, ha a főbérlő kap egy jobb ajánlatot és egyik napról a másikra kitesz az utcára? Olcsó panellakás? Ne viccelj már! Oké, hogy csak egy kis önálló fészek kell, de azért ne égesd már magadat azzal, hogy odaköltözöl a sok alkoholista, drogos proli közé! Rendes, új építésű vagy nem túl régi társasház, kerttel, garázzsal, egyebekkel. Zöldövezet, az való neked. Ilyen havi nettó mellett belefér a törlesztőrészlet.
Kell bútor is. A szüleid felajánlják a régi étkezőt, sarokülőt, könyvespolcot. Jó is lenne, de... De hogy néz már ki? Új lakásba régi bútor? Irány az IKEA, egy fiatal, jól menő mérnöknek kijár ennyi. Jár neked ennyi. Jár az új bútor, aminek a párnáját te fingod tele először, jár a beépített tűzhely, a mosogatógép, a lapostévé, a páraelszívó - minden jár. Tök egyedül vagy, körbevesz az inox, a hófehér csempe és a natúr fa*. Nincs kihez szólni, de bámulhatod a 108 centis képátlót HD-ben, bömböl a hang az 5.1-ből. Zsebedben az internet, bárhol elérhető vagy. Légy egyedi, légy trendi, mutasd meg magadat Facebookon, Twitteren, ott a Tumblr, az Instagram!
Messze laksz a munkahelyedtől. Ez van: a belvárosban van a hótt' trendi iroda, te meg külvárosi lakóparkban vettél lakást. Van tömegközlekedés, de hogy néz már ki az, hogy egy jól menő mérnök buszozik/villamosozik/metrózik? Saját autó kell. Saját autó nélkül senki vagy, egy dróton rángatott báb, aki menetrendek rabságában él. A saját autóddal meg szabadon közlkedhetsz. Ne vegyél túl kicsi autót! Értem én, hogy csak egyedül jársz, de azért nem árt, ha ott van körülötted a legalább négy méter hosszú acélkarosszéria, ha valaki neked jön, nagyobb biztonságban vagy egy nagy autóban, mint egy kicsiben. Meg ha jönnek a gyerekek? Ja, arra nincs időd. De ha jönnének, akkor rögtön autót cserélnél? Szép, nagy autód legyen. De nehogy már valami olcsó tömegmárka! Te mérnök vagy, neked mutatnod kell, hogy nem csak az ár számít, hanem neked a műszaki tartalom és a minőség az elsődleges. És te is jól tudod, mik azok a márkák, amik minőségi autókat gyártanak. Mindenki tudja, mert a reklámok megmondják. Úgy ni, fizesd ki a négy karika, a propeller vagy a háromágú csillag felárát. Most vagy egyensúlyban, a hifiből szól a jazz (nem ám holmi tingli-tangli pop, az túl kommersz egy mérnöknek), a légkondi fújja a 17 fokot, te meg állsz a dugóban. De nem nyomorogsz a zsúfolt, büdös buszon.
Építsd fel az egyéniségedet. Megépítetted a saját bútorodat az IKEA paneljeiből. Most építsd fel magadat is! Légy valaki! Mindenre megvan a lehetőséged, mindent próbálj ki! Látod, ezt mondta apád-anyád: ezért kell tanulnod, fiam. 23 éves korodig hajtottál, güriztél, nem volt szabadidőd, nem volt életed - de most látod csak, hogy megérte, mert olyan állásod van, amiről mások csak álmodnak. Rendes fizetésed van, mehetsz szabadságra, irodában dolgozol. Most mindent bepótolhatsz, ami eddig elmaradt.
Hazaérsz munka után hullafáradtan. Az évi szabadságodat legszívesebben arra használnád, hogy napokig ki sem jössz a házból, csak lehúzott redőnynél alszol addig, ameddig bírsz. Nincs sürgős feladat, éjszakába nyúló költségelemzés, csak alvás. De micsoda élet ez? Beszűkülsz, leépülsz, tönkremész. Menni kell. Menj színházba, moziba, kiállításra. Menj csapatépítő tréningre. Tudom, hogy unod már, nem akarod munkaidőn túl is a kollégáidat látni, de akkor is menj, vigyorogj, örülj! MUSZÁJ örülnöd. Mert te jó csapatjátékos vagy, része vagy a társaságnak. Menj, utazz, kirándulj! Amint van egy kis időd, irány külföld, minél messzebb! Nem mondod, hogy képes voltál két hetet vidéken, anyádéknál tölteni?! Hát nehogy már a nyaraláson spórolj! Gürizel egész éven, meg kell adni a módját a pihenésnek. Minél messzebbre menj, minél drágábban, feltétlenül repülővel.
Előléptettek. Látod, megbecsülnek: az egyik angol nyelvű pozícióból a másikba kerültél feljebb. A beosztásodból eltűnt a "junior" jelző, már teljes értékű franc tudja, milyen manager vagy. Kicsit nő a fizetésed, kevesebbet b*szogat a főnök. Érkezett pár ugyanolyan túhajtott hülye, mint amilyen te voltál 2-3 éve, pályakezdőként, most már őket csicskáztathatod. Révbe értél, biztos a helyed a cégnél, nem te vagy a tápláléklánc legalján.
Hazaérsz a munkából, beállsz az autóval a garázsba, otthon felakasztod a kabátodat (csak 47.000 Ft volt, de a minőséget meg kell fizetni) a rozsdamentes, minimáldizájn fogasra, kiveszed a borhűtőből a 2009-es villányi Cabernet Sauvignon-t, töltesz egy pohárkával és kiülsz az erkélyre a rattan foteledbe. Jólesik a meleg szellő, lassan jön a nyár. Belekortyolsz a borba és elégedetten tekintesz körbe. Igen, megvan minden. Sokra vitted. Jó diplomád van, szeptemberben kezded a szakmérnöki képzést (a cég támogatja), mellette elvégzed a szakfordítóit, abból lesz egy kis mellékes. Rangodnak megfelelő lakásban laksz, nívós autód van, jó munkahelyed, jó fizetéssel, béke és nyugalom van. Bejártad a fél világot, voltál már nyaralni és/vagy konferencián Thaiföldtől Amerikáig sokfelé. És még csak 26 éves vagy. Ennyi idősen ez szép teljesítmény. Elégedetten dőlsz hátra.
De nem! Soha nem lehetsz elégedett! Mindig van feljebb, tovább, több. Mi az, hogy 26 évesen nincs családod! Édes fiam, nekem ennyi idősen te már megvoltál! Mer' ilyen nyámnyila anyámasszony katonája vagy: 12-13 évesen egy rendes fiúgyerek már osztálykiránduláson éjszaka átlóg a csajokhoz, 14-15 évesen elcsattan az első csók, 16 évesen már van valami állandó barátnő, legkésőbb 18 évesen le is fekszel vele, 20 évesen meg már komoly kapcsolat van, nem csak ilyen hol együtt vagyunk, hol nem (nőknél kb. ugyanez, csak fordítva). Te meg visszaszólsz: apa, anya, hát nem pont ti tiltottatok a fiúktól/lányoktól? Nem ti mondtátok, hogy ne foglalkozzak velük, mert tanulni kell?
Az más. Annak bele kellett volna férnie. Ha ügyes lettél volna, akkor meg tudtad volna oldani mellette. Azért tiltottunk csak, mert nem akartuk, hogy túlzásba vidd. Tessék gyorsan megházasodni, a szülők unokát akarnak!
Ismerkedni kell. De hogyan? Nagy a nyomás: le vagy maradva, mások ennyi idősen már, nem tudsz erről semmit - de könnyű dolgod van, jól keresel, úgy egyszerűbb. Ismerkedj buliban? Na de egy mérnök nem megy az aljanép közé, szórakozóhelyre, ott mindenki iszik. Könyvtárban, kiállításon, múzeumban? Hogyne, ott sótlan könyvmolyok vannak! Interneten? Társkeresőn? Megőrültél? Ott csak a legbénábbak ismerkednek, akiknek már tényleg nem jön össze élőben. Ne légy már ilyen balf*sz! Hát ehhez mindenki ért! Odamész hozzá, leszólítod, azt' el van ájulva a pasi/csaj. Nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni!
Nem tudod megcsinálni. Nem megy. Béna vagy, mert ezt mindenki meg tudja csinálni, csak te nem. Segítenek a rokonok, barátok: beszerveznek valakit, mert ő pont jó lesz. Jól keres, jó családból származik, jó természetű. Pont olyan szerencsétlen, mint te, majd kiegészítitek egymást.
Végül tök mindegy, kit találsz, nem lesz jó. Vagy a szüleidnek, vagy a barátaidnak. Túl fiatal, túl idős, túl magasan képzett, képzetlen, túl sokat keres, túl keveset keres, túl önálló, túlságosan tutyimutyi, ronda, túl szép, le fogják csapni a kezedről... Miért nem lehet egy hozzád illőt választani? Akivel tökéletes pár lennétek?
Végül csak összeházasodtok. Rózsaszín köd, nászút, kitisztulás, hétköznapok. Nem is annyira tökéletes. Bezzeg a szomszédok! Ott nincs hangos szó, vita, a gyerekek is milyen szépek. Nálatok sincs nagy gond, de kisebb súrlódások mindig. Na, mikor lesz már onoka? Miért nincs? Kifuttok az időből!
Lesz onoka? Hát normálisak vagytok?! Ilyen helyzetben vállalni? Leépítések vannak, ha elküldik az asszonyt, mi lesz? Megvan már a bedolgozott ideje? Biztos nem veszik vissza GYES-ről. Babaágy, légzésfigyelő, pelenka, bébikomp, csörgő. Kell a játék. Használtat? Mit képzelsz! Más gyerek szutykos, megrágott játékát a mi kis tündérünknek? Nem is higiénikus! Kismamajóga, kispapatréning, párterápia szülőknek, 4-5-6-8D ultrahang, DVD-ről nézzük HD-ben a csöppséget. Ultrahangon. Mer' megtehetjük. Anyukát búcsúztatják, pelenkatorta, babaszoba berendezése.
Megszületik, kisfiú. Jaj, de jó, trónörökös, de ugye lesz majd lány is, mer' az kell. Kislány: jaj, de jó, na de fiú is legyen, nehogy már ne menjen tovább a név! Kicsi: jaj, de kis törékeny, vigyázzatok, mer' baja lesz. Nagy: hát, ennek valami baja van, nézd meg, nem normális az ekkora gyerek! Szépen fejlődik? Nem fejlődik. A Karcsika ennyi idősen már... Forog, felül, feláll, jár, beszél. A következőt mikorra? Mi az, hogy csak egyet? Testvére legyen, ne nőjön fel egyedül! Mi az, hogy kettőt? Ebben a gazdasági helyzetben? Örüljetek, hogy egyet fel tudtok nevelni! Kiadás is van arra a gyerekre! Bölcsibe hová, maradsz itthon, miért maradsz? Menjél dolgozni, a férjed megszakad a munkában! Mi az, hogy mész dolgozni, a gyereknek anya kell! Oviban nincs hely, persze, mert nem gondolkodtatok előre, nem iratkoztatok fel várólistára, nem való nektek még gyerek.
Apuka mintaapa: dolgozik, mint az állat, hogy eltartsa a családot, de legyen a gyerekkel is, mer' annak apa kell, legyen az anyával is, mer' attól anyuka még szeretné nőnek érezni magát. Anyuka mintaanya: főz-mos-takarít-gyereket etet-játszótérre viszi-bevásárol, de este legyen bombanő, aki beindítja a férjét. Aki persze nem fáradt, van kedve hancúrozni vele egyet.
Apa-anya kimerült, nem bírják. Na, majd nagyapa-nagymama vigyáz a gyerekre. Te, miért ilyen kicsi/nagy ez a gyerek? Nem eszik rendesen/túl sokat eszik! Nem mozog eleget/nem bír egyhelyben megülni! Hogy nevelitek ezt a gyereket? Hát ez borzasztó! Nem való nektek gyerek! Higgyétek el, én jót akarok, de így nem lehet gyereket nevelni. Tényleg.
Apa este hazazuhan fáradtan, semmihez sincs ereje. Kicsinálja a robot a munkahelyen, elvállal minden plusz melót, kell a pénz babaholmira. Otthon fordít, az asztalra bukva alszik el. Anyuka unatkozik, őrá a férje már nem tekint nőként, nem ismeri el. Bezzeg a szomszéd villanyszerelő! Délután többször is átmegy szerelni, amíg apuka húzza az igát. A szomszédok nem szólnak, nem az ő dolguk.
Anyuka tramplisodik: fáradt a nap végére, nincs már kedve otthon is szép ruhában lenni, elég a kiskosztüm és a magassarkú a munkahelyen. Apuka hazaér, az asszony már rég nem izgatja fel. Kicsit felszedett magára itt-ott, nincs rendes frizura, smink sehol, a ruhái meg... De ott van a gazdaságiról Bernike, a titkárnő. Fehér blúz, fekete szoknya, barna haj, magassarkú... Apuka sokat jár át mindenféle üzleti terveket egyeztetni.
De minden legyen tökéletes, kifelé semmit sem mutatunk. Nincs árulkodó barna hajszál, ottfelejtett zokni, gyanús pletyka. Minden ideális. Csak a szomszédok meg ne tudják, hogy... Ez a lényeg. Ne tudjon senki a bajokról. Akkor nem is léteznek.
Elválik tőled? Otthagy az a szemét? A mocsok, senkiházi! Felcsinált, addig jó voltál, a gyereket meg már nem akarja nevelni! De ne hagyd magadat! Fogadj egy jó ügyvédet és pereld ki belőle a szart is! Micsoda?! Felezés? Megőrültél? Az egész lakást pereld el tőle! A gyereket is! Hajts ki belőle maximális gyerektartást! Meg is érdemli az ilyen! Mocsok, rohadék férfiak! Mind megy a farka után!
Elválsz? Na, hallod, végre megjött az eszed! Már rég mondtam, hogy megcsal az a k*rva, csak hülyét csinál belőled! A pénzed kellett neki, rád akaszkodott, felcsináltatta magát, aztán most ki akar semmizni. Undorító! De ne hagyd magad, fogadj egy jó ügyvédet, mert a gatyát is lepereli rólad!
Békítő, vagyonmegosztás, satöbbi. Évekig tart. A szomszédok nem láttak, nem hallottak semmit. Ott sem voltak. Számlák kerülnek elő a semmiből. Anyázás, káromkodás, fenyegetés. Szép dolog a szerelem.
Közben a gyerek megnőtt. Óvodás. Angoltanfolyam, kézműves foglalkozás, ovibalett, sport. Mert ilyenkor a legfogékonyabb. Ki kell használni minden másodpercet, nem ülhet tétlenül, mert amit most megtanul, el nem vehetik tőle. Vigye többre, mint a szülei.
Apuka és anyuka már nem házasok. Nyertek. Mindketten. Megvédték az igazukat. Felezték a vagyont, a házat, most acsarkodhatnak egymásra, ki fizeti ki belőle a másikat. Anyuka megvalósítja önmagát: kilépett a béklyóból, a rossz házasságból, végre szabad, megismeri az igazi szerelmet, a romantikát, nagyokat kirándul (apukával is mindig drága helyekre mentek nyaralni), megtalálta élete párját, aki festőművész. Együtt élnek a Börzsönyben egy eldugott erdei házban, önellátóak és harmóniát alkotnak a természettel. Apuka is végre szabad ember, eladta a családi autót, vett egy kétüléses kabriót, azzal furikázza a jó húsz évvel fiatalabb, szemrevaló barátnőjét. Még mindig a cégnél van, már középvezető, a fizetéséből telik egy jó helyen lévő legénylakásra. A gyerek meg... Nos, róla gondoskodtak. A lehető legjobb helyen van: a híresen szigorú, több Nobel-díjas öregdiákkal büszkélkedő bentlakásos iskolában. Majd ott tanul rendet is meg tudományt is. Nyáron meg felváltva vigyáznak rá a szülők.
Ez van. Szabadság van. Végre önmagad lehetsz. Nem kell szerepet játszanod - feltéve, hogy tökéletes vagy.
*Kis szakmai kitérő: az is rohadna meg, aki kitalálta a natúr fa bútorokat!
Bármit megtehetsz - ugye, jól hangzik? Bármi lehet belőled, bármivé válhatsz, minden lehetőség szabad (csak győzd pénzzel és idővel). Sokkal jobb lehetsz, mint szüleid és nagyszüleid. Minden elérhető, minden itt van előtted, többre viheted náluk. Nem kell megelégedned a középszerűséggel, a "csak legyünk meg valahogy" filozófiával. Nem, többet, jobbat akarhatsz!
Nagyapád még nem tanulhatott. Ügyes, okos gyerek volt, nagyszerűen játszott a szájharmonikán. Emlékszel? Még a hetvenedik születésnapján is úgy muzsikált rajta, hogy könnybe lábadt az egész család szeme. Szenvedély, tűz volt benne, szinte mesélt azzal a kis vacakkal. Ha konzervatóriumba járhatott volna... Vagy ha legalább felkerült volna Pestre, ott megismerkedett volna pár zenésszel - most biztosan világhírű lenne!
De nem tanulhatott zenét, jött a háború, az apját elvitték, aztán hadifogságba esett a Don-kanyarban. Ő volt a legidősebb fiú, 16 évesen el kellett mennie dolgozni, ő lett a családfenntartó. Mikor dédapád negyvennyolcban visszajött a gulágról, már nagybeteg volt, így hát nagyapád maradt a család feje. Kaptak földet a földosztáskor, belépett a TSz-be, aztán élete végéig ott dolgozott. Jó munkája volt, lakatos lett belőle a gépműhelyben, de akkor sem tehette azt, amit szeretett volna. A körülmények mást adtak neki. Pedig hogy tudott muzsikálni...
Apád is így járt, emlékszel? Ő meg pilóta akart lenni. Olyan szép szál, erős, izmos srác volt, emlékszem, gimiben minden lány belé volt szerelmes. Tudott az ától cettig mindent a repülőkről, az erőnléte is megvolt. Fel is vették Szolnokra, évfolyamelső volt, már a kis légcsavaros gyakorlógépekkel repült - de aztán a hülye feje miatt tönkretették. Volt az az október 23-ai hepaj ott, a főiskolán, emlékszel... Na, nem csinált ő ott semmit, csak lement megnézni, mi van, aztán persze, hogy őt kapta el elsőnek az üti. Meghurcolták, elmondták mindennek, reakciósnak, osztályidegennek, aztán szabályosan kicsinálták. Felajánlották neki, hogy köpjön a többiekről, mondja el, ki volt a főszervező. Cserébe elfelejtették volna minden bűnét, maradhatott volna a főiskolán. De ő nyakas volt, nem vállalta. El kellett mennie az ország túlvégébe, ott már békénhagyta a párt, lett belőle szobafestő. Ez a rohadt politika, hány embert kicsinált!
Jaj, tényleg, nagyanyád. Hát az meg úgy tudott varrni, te! Olyan ruhákat csinált, hogy csodájára jártak! Még a háború előtt járt a faluban valami nagysasszony, az akarta elvinni magához ruhatervezőnek vagy minek, de dédanyád nem engedte. Tudod, milyen világ volt az akkoriban: a lyány legyen otthon, tanulja meg ellátni a háztartást, aztán annyi! Még hogy tanuljon... Nem volt illendő akkoriban.
De neked... Neked már nincs ilyen bajod. Nem jön a háború, nem kényszerít munkára a tanulás helyett, nem fog a mindenható állampárt tönkretenni azért, mert nem értesz vele egyet és nem kell mindenféle beteg társadalmi elvárásoknak megfelelned. Szabad vagy, azt teszel, amit akarsz. Az lehetsz, aki lenni akarsz.
Élj vele! Ne elégedj meg a félmegoldásokkal, a "jóvan az úgy" felfogással! Akard a lehető legtöbbet és érd el! Valósítsd meg minden álmodat! Használd ki a lehetőségeidet és légy tökéletes!
Mi az, hogy kicsiként csak játszottál? Ilyenkor a legfogékonyabb a gyerek! Babaúszás, mert csecsemőként tudsz úszni, ha nem felejted el, nem kell újra megtanulnod! Babaangol, babanémet, az egyik szülő csak idegen nyelven beszéljen hozzád, mert így két anyanyelved lesz! Tudod, mekkora előny ez? Soha nem kell tanulnod, magadtól tudod a nyelvet! Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!
Óvodás vagy és pihennél? Gondatlanok a szüleid! Ha igazán jót akarnak, akkor beíratnak angoltanfolyamra, kézműves foglalkozásra, ovibalettra, sportra... Ilyenkor a legfogékonyabb a gyerek, vétek ilyenkor hagyni, hogy csak játsszon magának. Ki kell használni minden másodpercet! Reggel elmegy oviba, ott van mindenféle fejlesztés, délután szakkörök, estére majd hazamész aludni. Fáradt vagy? Nyűgös vagy? Ne sírj, szokd meg az életet! Most kell megalapoznod a jövődet. Most jólesne játszani, apával birkózni, de nem lehet. Ha most nem tanulsz, felnőttként kell majd olyan verejtékes, nehéz munkából megélni, mint apádnak. Majd felnőttként, ha jó fizetésed lesz, pihenhetsz.
Iskolás vagy? Csodás! Délelőtt tanítás, délután szakkörök. Minden délután. 8-ra mész iskolába, 4-ig ott vagy. Szokj csak hozzá, a felnőtteknek is egész nap dolgozniuk kell. Tanulj zenét, mert bunkó leszel, menj edzésre, mert gyenge leszel, tanulj nyelvet, mert hülye leszel. Eladnak a piacon két kiló krumpliért. Tanulj, tanulj, tanulj, mert most még tanulhatsz, apád, nagyapád, nem tanulhatott. De te örülj neki, hogy megteheted, mert így lehet belőled valaki. Nem kell úgy gürizned, mint apádnak-nagyapádnak.
Nyári szünetben menj táborba: lovastábor, sporttábor, kézműves tábor, nyelvi tábor. Addig se vagy otthon. Otthon lenni rossz, értsd meg. Ott nem tanulsz semmit, nem leszel erősebb, ügyesebb, csak leépülsz.
Felsőben már illik tudni, mi leszel. Mi az, hogy nem tudod? Döntsd el, ennek alapján kell tanulnod. Azt tanuld, ami kell a leendő munkádhoz. De azért minden másból is legyél ötös, csak a kitűnő elég jó. Ilyen háttérrel ne lennél kitűnő, mikor apád-anyád mindent megad neked, már csak tanulnod kell? Jegyezd meg: közepesből annyi van, mint a tenger, emelkedj ki közülük, legyél kitűnő, legyél tökéletes!
Nyelvvizsgád van már? Miért nincs? Nyolcadikban legalább középfokú kell! Angol-német különóra, második nyelv már hatodiktól, magánúton. Értsd meg, gyerekem: két év előnyben leszel a többiekhez képest, akik majd csak gimiben kezdik a második nyelvet. Te leszel a legjobb.
Mi az, hogy szakmunkásképző? Hát olyan alja munkát akarsz, mint amit apád-anyád csinál? Gimnázium, édes fiam, gimnázium. Nem érdekel, hogy asztalos akarsz lenni. Napi 12 órában akarsz gürizni a zajos gépek mellett? Mérnökként havonta keresel annyit, mint egy asztalos egy év alatt. Van kényelmes, légkondis irodád, napi 8 óra a munka... Ez kell neked, fiam!
Felvettek gimnáziumba? Tanulj! Nyáron nyári munka. Mi? Hogy mennél nyaralni? Barátokkal? Szó sem lehet róla! Majd ha megkeresed a rávalót! Megkerested? Akkor meg tessék spórolni! Tudod te, mennyibe kerül egy ilyen nyaralás? Ha azt a pénzt beteszed a bankba és hozzárakod minden nyári keresetedet, érettségire már egész szép összeg lesz belőle. Kijön belőle az albérlet díja egy egész évre. Majd akkor menj nyaralni, ha már meglesz az anyagi biztonságod. Addig csak tanulj, dolgozz!
Nyelvvizsga? Mondd, szerinted mégis mit ér az az egy szem középfokúd? Felsőfokút, most! A második nyelvből is! Fakultáció, különóra, kosáredzés... OKTV-re jelentkeztél? Mi az, hogy nem jutottál tovább? Ezért fizettük a drága különórát? Gyerünk, tanulj, jövőre irány az országos döntő! Vedd tudomásul: egyetemen csak a legjobbak maradhatnak meg!
Kisfiam/kislányom, harmadikos vagy. Hová szeretnél menni egyetemre? Nem tudod? Mi az, hogy nem tudod? Már most el kell dönteni, menni, keresni az ismeretséget. Felvételi előkészítő, egyetemi tehetséggondozó program, ismerjenek meg a tanárok. Anélkül semmire sem viszed. Hidd el nekem.
Barátod, barátnőd van? Felejtsd el, ezek az évek nem arra vannak, hogy cicázgassál itten! Majd ha végeztél az egyetemen és lesz egy biztos egzisztenciád. Meg különben is, nézd meg, ez a Rozi/Sanyi milyen családból jön! Az apja mindenféle jöttment, az anyja a párja, ez csak ki akar használni. Nem is akar továbbtanulni. Hát mit akarsz te kezdeni ezzel? Te mérnök leszel, ő meg holmi szakmunkás!
NÉGYES?! Miféle négyes? Év végére kijavítod ötösre! Értsd meg, ez a bizonyítvány már beleszámít a pontszámodba, itt nem lehet ám viccelni! Ötös. Punktum. Emelt szintű. Két emelt szintű. Legalább. Meg két felsőfokú nyelvvizsga. Így már fel fognak venni. Érettségi előkészítő, különóra, este hatkor még a különtanárnál vagy, irány haza, tanuljál, készüljél. Kemény az élet, szokd meg időben. De ami áldozatot most meghozol, tízszeresen, százszorosan térül meg, gyermekem.
Közben persze vágynál másra. Látod azokat, akik csak élnek bele a nagyvilágba, mennek bulizni, családdal kirándulni, barátokkal moziba... De nem. Nem lehet. Tanulj, mert nem lesz diplomád, elbuksz, egy utolsó senki lesz belőled. Tanulj, mert tanulhatsz, mert nagyapád és apád nem tanulhatott, de te már igen, legalább belőled legyen valaki. Tanulj, ne érdekeljen semmi, ezt az időt erre kell szánni, majd ha végeztél és jó munkád van, akkor ráérsz felesleges dolgokra költeni a pénzed.
Főiskola? Ki ne találd! Egyetem? Na, arra az egyetemre nem mész. Senkiházi, lumpen hülyegyerekek járnak oda, nem tanítanak semmit. Műegyetem, gyermekem. Műegyetem. Nincs apelláta. Az az egyetlen, amit elismernek. Ha ott végzel, az olyan ajánlólevél, hogy akárhová jelentkezel, téged fognak felvenni. Annak, kérlek, presztízse van. Nem ám vidéki divatfőiskola.
Érettségi? Nem, nem elég az ötös. 100% kell. Tudod, már a százalék a fontos. Nem érdekel, hajts a tökéletesre, kell a pont az egyetemre. 95. Mégis hol tudtál ennyit elveszteni, elárulnád? Hát nem gondolkozol? Nem tudsz szorozni? Hogy lehet EZT elnézni?! Egyetemen egy ilyen hibáért úgy vágnak ki, hogy a lábad nem éri a földet! Nem érdekel, hogy amúgy 95%, hogy lehet ilyen amatőr hibát elkövetni? Na, mutasd azt a tételt. Jól van. Mondjad! Milyen 14. század közepe? Pontos évszámot! Mi az, hogy nem tudod? Ülj vissza és tanuld! NEM ÉRDEKEL! Ennyit simán meg lehet tanulni! Majd egyetemen rájössz, hogy négyszer-ötször többet is szóról szóra kell tudnod!
Na, jól van, sikerült. Kitűnő, dicsérettel. Ej, csak ez a 91%... Nem lehetett volna több? Nem érdekel, hogy így is 480 pontod van. Nézd meg, most mondták a Híradóban, hogy van, akinek meglett az 500 pont? Hát neked nem ment volna? Megadtunk mindent, fiam/lányom! Mindent! Akkor neked miért nem ment? Lusta vagy, nem tudod megbecsülni, amid van! Bezzeg, ha neked is úgy kellett volna dolgoznod, mint nagyapádnak a te korodban!
Na, nézzük a ponthatárt. Felvettek? Felvettek. Hányadik helyen? Mi az, hogy nem tudod? Na, majd kiderítem. Lehet látni, hogy hány pontja van a többinek? Ej, ez is hülyeség... Jól van. Beiratkozás, satöbbi? Milyen gólyatábor? Na, még azt találd ki, hogy belőled is ilyen alkoholista senkiházi lesz! Nincs gólyatábor, mert ott mindenki iszek, orgiák vannak, elmegy rá egy csomó pénzed. Milyen saját pénzedből? Vedd tudomásul: az a pénz az egyetemi kiadásokra van. A gólyatábor nem egyetemi kiadás, az egyszerű hőbörgés. Punktum.
Nem mész kollégiumba a sok büdös, mosdatlan, ordítozó korhely közé. Albérletbe mész Miskáékkal/Viviékkel. Nem érdekel, hogy utálod, majd megszokod. De ők rendesek, tanulnak, téged is hagynak majd tanulni. Nincs vita!
Az első év kritikus, ott kell elfogadtatnod magadat, ha úgy ismernek meg, mint aki jól tanul, könnyű dolgod lesz. Jó helyre skatulyáznak be, ha most elrontod, nehéz feljebb jutni. ZH-k? Hármas? Tanuljál, ötös kell! Tanulj, tanulj, tanulj, nem elég a négyes, menj el javítani! Nem érdekel, hogy az évfolyam fele megbukott, neked a legjobbnak kell lenned!
Szakdolgozat, TDK, szakmai gyakorlat, harmadévesen demonstrátorkodás, gyakorlatot tartasz elsősöknek. Kell mind. Figyeljenek fel rád, az a lényeg. Gyakornoki program, BSc-diploma. Mit ünnepelsz, hülyegyerek? A BSc-vel kitörölheted, nem jó semmire. MSc-felvételi, nyáron gyakorlat a leendő cégednél, szakdolgozatodat ott írod, haverkodsz, az egyetemen bratyiznál az oktatókkal, kényszeresen próbálsz bevágódni náluk. Ott kell lenni a topon, a legjobbnak kell lenni.
Úgy érzed, önálló kezdesz lenni. A szüleidtől egyre kevésbé függsz, nem jársz már haza minden hétvégén. Amit hét közben diákmunkával megkeresel, abból jól elvagy, bulizni nem jársz, mert spórolni kell. Jöhetnek még váratlan kiadások, kell a saját lakás, nem lehet örökké albérletben gebedni. Mások fesztiváloznak, de te különb vagy náluk, mert dolgozol. Elsőként végzel télen a vizsgáiddal még decemberben, de nem mész sítáborba, inkább TDK-t írsz, bemész fontoskodni a tanszéki laborba vagy mész a céghez még többet. Soha nem elég.
Igaza volt a szüleidnek: a legjobbnak kell lenni. Mindenki elégedett veled, mindenki kedvel, mert jól tanulsz, szorgalmas vagy, jó munkaerő vagy. Igen, sikeres leszel, jó lesz.
Néha azért jársz emberek közé is. Ott találkozol azzal a helyes sráccal/lánnyal. Megtetszik. Még talán lesz is köztetek valami, de nem tart sokáig. Egyszerűen nem érsz rá: ott a tanulás, a TDK, a szakdolgozat, a céges gyakorlat, a diákmeló... Nincs rá elég időd. Majd ha végzel és lesz egy jó állásod, ahol nincs ennyi dolgod. Kicsit irigyled azokat, akiknek van valakijük. De tudod: többet ér a te tudásod és gyakorlatod, mint az ő boldogságuk. Annak egyszer vége lesz, de amit te így, fiatalon megtanulsz, az örökké a tiéd marad.
Végzel. Megvan az MSc, teljes értékű mérnök vagy. Előtted az élet, felvesznek a céghez. Nem nagy újdonság, eddig is ott voltál. Csodás jövő áll előtted, ki kell alakítanod a saját életedet. Kapsz munkát dögivel, reggel fél 8-ra bemész, ott vagy 6-ig, de még haza is viszel. Fárasztó, nem tudsz aludni, de boldog vagy. Ha sok munkát kapsz, megbecsülnek, a fizetésed is jó, prémiumot is kapsz bőséggel. Céges telefon, céges laptop, céges autó, lakhatási támogatás, cafeteria. Örülsz. Jó helyen vagy.
Tovább kell lépned, önálló egzisztencia kell. Kell egy saját lakás. Hogy néz már ki, hogy egy mérnök kisasszony/úr albérletben lakik? Ilyen havi nettó mellett nem akadály egy lakás törlesztőjét fizetni. Meg amúgy is: mi van, ha a főbérlő kap egy jobb ajánlatot és egyik napról a másikra kitesz az utcára? Olcsó panellakás? Ne viccelj már! Oké, hogy csak egy kis önálló fészek kell, de azért ne égesd már magadat azzal, hogy odaköltözöl a sok alkoholista, drogos proli közé! Rendes, új építésű vagy nem túl régi társasház, kerttel, garázzsal, egyebekkel. Zöldövezet, az való neked. Ilyen havi nettó mellett belefér a törlesztőrészlet.
Kell bútor is. A szüleid felajánlják a régi étkezőt, sarokülőt, könyvespolcot. Jó is lenne, de... De hogy néz már ki? Új lakásba régi bútor? Irány az IKEA, egy fiatal, jól menő mérnöknek kijár ennyi. Jár neked ennyi. Jár az új bútor, aminek a párnáját te fingod tele először, jár a beépített tűzhely, a mosogatógép, a lapostévé, a páraelszívó - minden jár. Tök egyedül vagy, körbevesz az inox, a hófehér csempe és a natúr fa*. Nincs kihez szólni, de bámulhatod a 108 centis képátlót HD-ben, bömböl a hang az 5.1-ből. Zsebedben az internet, bárhol elérhető vagy. Légy egyedi, légy trendi, mutasd meg magadat Facebookon, Twitteren, ott a Tumblr, az Instagram!
Messze laksz a munkahelyedtől. Ez van: a belvárosban van a hótt' trendi iroda, te meg külvárosi lakóparkban vettél lakást. Van tömegközlekedés, de hogy néz már ki az, hogy egy jól menő mérnök buszozik/villamosozik/metrózik? Saját autó kell. Saját autó nélkül senki vagy, egy dróton rángatott báb, aki menetrendek rabságában él. A saját autóddal meg szabadon közlkedhetsz. Ne vegyél túl kicsi autót! Értem én, hogy csak egyedül jársz, de azért nem árt, ha ott van körülötted a legalább négy méter hosszú acélkarosszéria, ha valaki neked jön, nagyobb biztonságban vagy egy nagy autóban, mint egy kicsiben. Meg ha jönnek a gyerekek? Ja, arra nincs időd. De ha jönnének, akkor rögtön autót cserélnél? Szép, nagy autód legyen. De nehogy már valami olcsó tömegmárka! Te mérnök vagy, neked mutatnod kell, hogy nem csak az ár számít, hanem neked a műszaki tartalom és a minőség az elsődleges. És te is jól tudod, mik azok a márkák, amik minőségi autókat gyártanak. Mindenki tudja, mert a reklámok megmondják. Úgy ni, fizesd ki a négy karika, a propeller vagy a háromágú csillag felárát. Most vagy egyensúlyban, a hifiből szól a jazz (nem ám holmi tingli-tangli pop, az túl kommersz egy mérnöknek), a légkondi fújja a 17 fokot, te meg állsz a dugóban. De nem nyomorogsz a zsúfolt, büdös buszon.
Építsd fel az egyéniségedet. Megépítetted a saját bútorodat az IKEA paneljeiből. Most építsd fel magadat is! Légy valaki! Mindenre megvan a lehetőséged, mindent próbálj ki! Látod, ezt mondta apád-anyád: ezért kell tanulnod, fiam. 23 éves korodig hajtottál, güriztél, nem volt szabadidőd, nem volt életed - de most látod csak, hogy megérte, mert olyan állásod van, amiről mások csak álmodnak. Rendes fizetésed van, mehetsz szabadságra, irodában dolgozol. Most mindent bepótolhatsz, ami eddig elmaradt.
Hazaérsz munka után hullafáradtan. Az évi szabadságodat legszívesebben arra használnád, hogy napokig ki sem jössz a házból, csak lehúzott redőnynél alszol addig, ameddig bírsz. Nincs sürgős feladat, éjszakába nyúló költségelemzés, csak alvás. De micsoda élet ez? Beszűkülsz, leépülsz, tönkremész. Menni kell. Menj színházba, moziba, kiállításra. Menj csapatépítő tréningre. Tudom, hogy unod már, nem akarod munkaidőn túl is a kollégáidat látni, de akkor is menj, vigyorogj, örülj! MUSZÁJ örülnöd. Mert te jó csapatjátékos vagy, része vagy a társaságnak. Menj, utazz, kirándulj! Amint van egy kis időd, irány külföld, minél messzebb! Nem mondod, hogy képes voltál két hetet vidéken, anyádéknál tölteni?! Hát nehogy már a nyaraláson spórolj! Gürizel egész éven, meg kell adni a módját a pihenésnek. Minél messzebbre menj, minél drágábban, feltétlenül repülővel.
Előléptettek. Látod, megbecsülnek: az egyik angol nyelvű pozícióból a másikba kerültél feljebb. A beosztásodból eltűnt a "junior" jelző, már teljes értékű franc tudja, milyen manager vagy. Kicsit nő a fizetésed, kevesebbet b*szogat a főnök. Érkezett pár ugyanolyan túhajtott hülye, mint amilyen te voltál 2-3 éve, pályakezdőként, most már őket csicskáztathatod. Révbe értél, biztos a helyed a cégnél, nem te vagy a tápláléklánc legalján.
Hazaérsz a munkából, beállsz az autóval a garázsba, otthon felakasztod a kabátodat (csak 47.000 Ft volt, de a minőséget meg kell fizetni) a rozsdamentes, minimáldizájn fogasra, kiveszed a borhűtőből a 2009-es villányi Cabernet Sauvignon-t, töltesz egy pohárkával és kiülsz az erkélyre a rattan foteledbe. Jólesik a meleg szellő, lassan jön a nyár. Belekortyolsz a borba és elégedetten tekintesz körbe. Igen, megvan minden. Sokra vitted. Jó diplomád van, szeptemberben kezded a szakmérnöki képzést (a cég támogatja), mellette elvégzed a szakfordítóit, abból lesz egy kis mellékes. Rangodnak megfelelő lakásban laksz, nívós autód van, jó munkahelyed, jó fizetéssel, béke és nyugalom van. Bejártad a fél világot, voltál már nyaralni és/vagy konferencián Thaiföldtől Amerikáig sokfelé. És még csak 26 éves vagy. Ennyi idősen ez szép teljesítmény. Elégedetten dőlsz hátra.
De nem! Soha nem lehetsz elégedett! Mindig van feljebb, tovább, több. Mi az, hogy 26 évesen nincs családod! Édes fiam, nekem ennyi idősen te már megvoltál! Mer' ilyen nyámnyila anyámasszony katonája vagy: 12-13 évesen egy rendes fiúgyerek már osztálykiránduláson éjszaka átlóg a csajokhoz, 14-15 évesen elcsattan az első csók, 16 évesen már van valami állandó barátnő, legkésőbb 18 évesen le is fekszel vele, 20 évesen meg már komoly kapcsolat van, nem csak ilyen hol együtt vagyunk, hol nem (nőknél kb. ugyanez, csak fordítva). Te meg visszaszólsz: apa, anya, hát nem pont ti tiltottatok a fiúktól/lányoktól? Nem ti mondtátok, hogy ne foglalkozzak velük, mert tanulni kell?
Az más. Annak bele kellett volna férnie. Ha ügyes lettél volna, akkor meg tudtad volna oldani mellette. Azért tiltottunk csak, mert nem akartuk, hogy túlzásba vidd. Tessék gyorsan megházasodni, a szülők unokát akarnak!
Ismerkedni kell. De hogyan? Nagy a nyomás: le vagy maradva, mások ennyi idősen már, nem tudsz erről semmit - de könnyű dolgod van, jól keresel, úgy egyszerűbb. Ismerkedj buliban? Na de egy mérnök nem megy az aljanép közé, szórakozóhelyre, ott mindenki iszik. Könyvtárban, kiállításon, múzeumban? Hogyne, ott sótlan könyvmolyok vannak! Interneten? Társkeresőn? Megőrültél? Ott csak a legbénábbak ismerkednek, akiknek már tényleg nem jön össze élőben. Ne légy már ilyen balf*sz! Hát ehhez mindenki ért! Odamész hozzá, leszólítod, azt' el van ájulva a pasi/csaj. Nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni!
Nem tudod megcsinálni. Nem megy. Béna vagy, mert ezt mindenki meg tudja csinálni, csak te nem. Segítenek a rokonok, barátok: beszerveznek valakit, mert ő pont jó lesz. Jól keres, jó családból származik, jó természetű. Pont olyan szerencsétlen, mint te, majd kiegészítitek egymást.
Végül tök mindegy, kit találsz, nem lesz jó. Vagy a szüleidnek, vagy a barátaidnak. Túl fiatal, túl idős, túl magasan képzett, képzetlen, túl sokat keres, túl keveset keres, túl önálló, túlságosan tutyimutyi, ronda, túl szép, le fogják csapni a kezedről... Miért nem lehet egy hozzád illőt választani? Akivel tökéletes pár lennétek?
Végül csak összeházasodtok. Rózsaszín köd, nászút, kitisztulás, hétköznapok. Nem is annyira tökéletes. Bezzeg a szomszédok! Ott nincs hangos szó, vita, a gyerekek is milyen szépek. Nálatok sincs nagy gond, de kisebb súrlódások mindig. Na, mikor lesz már onoka? Miért nincs? Kifuttok az időből!
Lesz onoka? Hát normálisak vagytok?! Ilyen helyzetben vállalni? Leépítések vannak, ha elküldik az asszonyt, mi lesz? Megvan már a bedolgozott ideje? Biztos nem veszik vissza GYES-ről. Babaágy, légzésfigyelő, pelenka, bébikomp, csörgő. Kell a játék. Használtat? Mit képzelsz! Más gyerek szutykos, megrágott játékát a mi kis tündérünknek? Nem is higiénikus! Kismamajóga, kispapatréning, párterápia szülőknek, 4-5-6-8D ultrahang, DVD-ről nézzük HD-ben a csöppséget. Ultrahangon. Mer' megtehetjük. Anyukát búcsúztatják, pelenkatorta, babaszoba berendezése.
Megszületik, kisfiú. Jaj, de jó, trónörökös, de ugye lesz majd lány is, mer' az kell. Kislány: jaj, de jó, na de fiú is legyen, nehogy már ne menjen tovább a név! Kicsi: jaj, de kis törékeny, vigyázzatok, mer' baja lesz. Nagy: hát, ennek valami baja van, nézd meg, nem normális az ekkora gyerek! Szépen fejlődik? Nem fejlődik. A Karcsika ennyi idősen már... Forog, felül, feláll, jár, beszél. A következőt mikorra? Mi az, hogy csak egyet? Testvére legyen, ne nőjön fel egyedül! Mi az, hogy kettőt? Ebben a gazdasági helyzetben? Örüljetek, hogy egyet fel tudtok nevelni! Kiadás is van arra a gyerekre! Bölcsibe hová, maradsz itthon, miért maradsz? Menjél dolgozni, a férjed megszakad a munkában! Mi az, hogy mész dolgozni, a gyereknek anya kell! Oviban nincs hely, persze, mert nem gondolkodtatok előre, nem iratkoztatok fel várólistára, nem való nektek még gyerek.
Apuka mintaapa: dolgozik, mint az állat, hogy eltartsa a családot, de legyen a gyerekkel is, mer' annak apa kell, legyen az anyával is, mer' attól anyuka még szeretné nőnek érezni magát. Anyuka mintaanya: főz-mos-takarít-gyereket etet-játszótérre viszi-bevásárol, de este legyen bombanő, aki beindítja a férjét. Aki persze nem fáradt, van kedve hancúrozni vele egyet.
Apa-anya kimerült, nem bírják. Na, majd nagyapa-nagymama vigyáz a gyerekre. Te, miért ilyen kicsi/nagy ez a gyerek? Nem eszik rendesen/túl sokat eszik! Nem mozog eleget/nem bír egyhelyben megülni! Hogy nevelitek ezt a gyereket? Hát ez borzasztó! Nem való nektek gyerek! Higgyétek el, én jót akarok, de így nem lehet gyereket nevelni. Tényleg.
Apa este hazazuhan fáradtan, semmihez sincs ereje. Kicsinálja a robot a munkahelyen, elvállal minden plusz melót, kell a pénz babaholmira. Otthon fordít, az asztalra bukva alszik el. Anyuka unatkozik, őrá a férje már nem tekint nőként, nem ismeri el. Bezzeg a szomszéd villanyszerelő! Délután többször is átmegy szerelni, amíg apuka húzza az igát. A szomszédok nem szólnak, nem az ő dolguk.
Anyuka tramplisodik: fáradt a nap végére, nincs már kedve otthon is szép ruhában lenni, elég a kiskosztüm és a magassarkú a munkahelyen. Apuka hazaér, az asszony már rég nem izgatja fel. Kicsit felszedett magára itt-ott, nincs rendes frizura, smink sehol, a ruhái meg... De ott van a gazdaságiról Bernike, a titkárnő. Fehér blúz, fekete szoknya, barna haj, magassarkú... Apuka sokat jár át mindenféle üzleti terveket egyeztetni.
De minden legyen tökéletes, kifelé semmit sem mutatunk. Nincs árulkodó barna hajszál, ottfelejtett zokni, gyanús pletyka. Minden ideális. Csak a szomszédok meg ne tudják, hogy... Ez a lényeg. Ne tudjon senki a bajokról. Akkor nem is léteznek.
Elválik tőled? Otthagy az a szemét? A mocsok, senkiházi! Felcsinált, addig jó voltál, a gyereket meg már nem akarja nevelni! De ne hagyd magadat! Fogadj egy jó ügyvédet és pereld ki belőle a szart is! Micsoda?! Felezés? Megőrültél? Az egész lakást pereld el tőle! A gyereket is! Hajts ki belőle maximális gyerektartást! Meg is érdemli az ilyen! Mocsok, rohadék férfiak! Mind megy a farka után!
Elválsz? Na, hallod, végre megjött az eszed! Már rég mondtam, hogy megcsal az a k*rva, csak hülyét csinál belőled! A pénzed kellett neki, rád akaszkodott, felcsináltatta magát, aztán most ki akar semmizni. Undorító! De ne hagyd magad, fogadj egy jó ügyvédet, mert a gatyát is lepereli rólad!
Békítő, vagyonmegosztás, satöbbi. Évekig tart. A szomszédok nem láttak, nem hallottak semmit. Ott sem voltak. Számlák kerülnek elő a semmiből. Anyázás, káromkodás, fenyegetés. Szép dolog a szerelem.
Közben a gyerek megnőtt. Óvodás. Angoltanfolyam, kézműves foglalkozás, ovibalett, sport. Mert ilyenkor a legfogékonyabb. Ki kell használni minden másodpercet, nem ülhet tétlenül, mert amit most megtanul, el nem vehetik tőle. Vigye többre, mint a szülei.
Apuka és anyuka már nem házasok. Nyertek. Mindketten. Megvédték az igazukat. Felezték a vagyont, a házat, most acsarkodhatnak egymásra, ki fizeti ki belőle a másikat. Anyuka megvalósítja önmagát: kilépett a béklyóból, a rossz házasságból, végre szabad, megismeri az igazi szerelmet, a romantikát, nagyokat kirándul (apukával is mindig drága helyekre mentek nyaralni), megtalálta élete párját, aki festőművész. Együtt élnek a Börzsönyben egy eldugott erdei házban, önellátóak és harmóniát alkotnak a természettel. Apuka is végre szabad ember, eladta a családi autót, vett egy kétüléses kabriót, azzal furikázza a jó húsz évvel fiatalabb, szemrevaló barátnőjét. Még mindig a cégnél van, már középvezető, a fizetéséből telik egy jó helyen lévő legénylakásra. A gyerek meg... Nos, róla gondoskodtak. A lehető legjobb helyen van: a híresen szigorú, több Nobel-díjas öregdiákkal büszkélkedő bentlakásos iskolában. Majd ott tanul rendet is meg tudományt is. Nyáron meg felváltva vigyáznak rá a szülők.
Ez van. Szabadság van. Végre önmagad lehetsz. Nem kell szerepet játszanod - feltéve, hogy tökéletes vagy.
*Kis szakmai kitérő: az is rohadna meg, aki kitalálta a natúr fa bútorokat!
2013. április 3., szerda
Küzdelem
Mindenki küzd valamivel.
Az internetszolgáltatónk azzal az óriási távolsággal, ami minket a legközelebbi forgalomirányítójától elválaszt (lehet talán 3 km is).
Én meg velük, hogy néha talán 1-1,5 percnél többet is sikerüljön egyhuzamban a világhálón töltenem és abban a kis időben is túllépje a sávszélesség a bűvös 128 kbps-t. Ha már egyszer 5 Mbps a beígért...
A router meg küzd a bitek sorozatával, amiket néha nem tud értelmezni.
Az eredmény viszont nem egyforma.
Az internetszolgáltató rendre alulmarad a küzdelemben, de nem veszít.
A router is veszít, de neki mindegy, újrakezdi a csatlakozást.
Én sem nyerhetek, de én meg mindkettejük helyett megszívom, mert fizetek valamiért, ami nem működik, de nincs alternatíva (egyetlen rohadt patak miatt nem lehet másféle internetet kiépíteni, ha a túloldalán laknánk, lenne még optikai hálózat is).
Nem igazságos az élet.
Az internetszolgáltatónk azzal az óriási távolsággal, ami minket a legközelebbi forgalomirányítójától elválaszt (lehet talán 3 km is).
Én meg velük, hogy néha talán 1-1,5 percnél többet is sikerüljön egyhuzamban a világhálón töltenem és abban a kis időben is túllépje a sávszélesség a bűvös 128 kbps-t. Ha már egyszer 5 Mbps a beígért...
A router meg küzd a bitek sorozatával, amiket néha nem tud értelmezni.
Az eredmény viszont nem egyforma.
Az internetszolgáltató rendre alulmarad a küzdelemben, de nem veszít.
A router is veszít, de neki mindegy, újrakezdi a csatlakozást.
Én sem nyerhetek, de én meg mindkettejük helyett megszívom, mert fizetek valamiért, ami nem működik, de nincs alternatíva (egyetlen rohadt patak miatt nem lehet másféle internetet kiépíteni, ha a túloldalán laknánk, lenne még optikai hálózat is).
Nem igazságos az élet.
2013. április 2., kedd
Vers, mindegy, kinek
Tegnap locsolkodtam. Na, nem vittem túlzásba: a Krasznaja Moszkva csak mértékkel került elő (van, akit utálok) és Krisztát sem locsoltam meg (mert nem volt itthon, ment vissza a koliba, de még nem tudja, hogy majd bepótolom). Viszont - hogy is mondjam szépen - szerteágazó szociokulturális élménysokkal töltődtem fel. Hallottam ugyanis locsolóverseket azoktól, akikkel a "lányos házaknál" futottunk össze. Meg is osztok ezekből párat, jelezve, hol tart most a népi humor.
"Nyuszi ül a hóban,
Köszöni, de jól van"
Abszolút aktuális, az időjáráshoz illő.
"Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő, megpermetezhetlek-e?"
Nem mai darab, de remek, egyenesen a Növényvédelmi Állomás ajánlásával.
"Kék erdőben láttam, zöld ibolyát láttam,
Színtévesztő vagyok, locsolni akarok"
Át tudom érezni a probléma súlyát (közröhej tárgy a színlátásom, pontosabban annak hiánya)
"Zsigulival érkeztem,
Tele van a csomagtartóm szerszámokkal,
Szabad-e locsolni?"
Elég régen volt, mikor Jáksó László előadta, de még nem kopott ki a köztudatból.
"Hallod... Vöhh.. De k*rva jól nézel ki, Mariskám!"
Töredékes mű, az előadó úriember nem tudta folytatni a produkciót, mert legyőzte a gravitáció és az etil-alkohol által beindított reverz gyomorperisztaltikája révén összerondította az egyébként sem túl szép lila nejlonöltönyét.
(ja, és azt sem vette észre, hogy az erősen negyvenes, kikapós Mariska helyett a hetedik ikszet taposó, járókeretes Ilonka néninek adta elő a verset)
"Én vagyok a török,
Öntözködni gyövök,
Ha nem adnak hímestojást,
Ööö... Szabad-e locsolni?"
Avagy: hogyan rögtönözzünk, ha még egy négysoros szöveget is képesek vagyunk elfelejteni?
(így ne, ha kérhetem)
"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
Elszívtam,
Bejött!"
Régi poén, kár, hogy nem így van. Nem baj, jövőre majd sikerül eltalálni.
"Én kis kertészlegény vagyok,
Öntözködni járogatok,
Ööö... Hogy a pünkösdi rózsát,
Egészségetekre!"
Az ember soha ne kezdjen bele olyan dolgokba, amik messze meghaladják a képességeit. De ha már úgy hozta a sors, hogy belemászott, lehetőleg próbáljon meg a lehető legkisebb bukással kijönni belőle - ha már nem nyerhet, legalább a veszteségeket minimalizálja.
"Locsolkodni vótam,
Adj egy sört, azt' jó' van!"
Legalább őszinte. Bár ahogy néztem, nem volt már szüksége arra sörre.
"Reggel, mikor felébredtem, mi jutott az eszembe?
Bedobtam egy pálinkát és kölnit kaptam kezembe!
Elindultam a faluban öntözni a lyányokat,
Hátha attul eszükbe jut széttenni a lábukat!
Muta..."
Ezt a verset sem sikerült befejezni, mert a szomszédasszony érti a viccet, csak épp nem szereti.
"Én vagyok a Jóska bácsi, tüllem retteg minden lyány,
Béla komám, ha beiszik, néha bizony epét hány!
Ez meg itt a Sanyi sógor, ő is kicsit beb*szott,
Öntözködni gyött hozzátok az alvégi válogatott!"
Igen, tényleg ott voltak hárman, enyhén spiccesen. Legalább volt fantáziájuk verset kitalálni.
(bevallom őszintén, nekem ez tetszett a legjobban)
Ilyen csodálatos virágokkal örvendeztetett meg minket a népköltészet tegnap. Nem is csoda, hogy nem volt időm megírni őket...
"Nyuszi ül a hóban,
Köszöni, de jól van"
Abszolút aktuális, az időjáráshoz illő.
"Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő, megpermetezhetlek-e?"
Nem mai darab, de remek, egyenesen a Növényvédelmi Állomás ajánlásával.
"Kék erdőben láttam, zöld ibolyát láttam,
Színtévesztő vagyok, locsolni akarok"
Át tudom érezni a probléma súlyát (közröhej tárgy a színlátásom, pontosabban annak hiánya)
"Zsigulival érkeztem,
Tele van a csomagtartóm szerszámokkal,
Szabad-e locsolni?"
Elég régen volt, mikor Jáksó László előadta, de még nem kopott ki a köztudatból.
"Hallod... Vöhh.. De k*rva jól nézel ki, Mariskám!"
Töredékes mű, az előadó úriember nem tudta folytatni a produkciót, mert legyőzte a gravitáció és az etil-alkohol által beindított reverz gyomorperisztaltikája révén összerondította az egyébként sem túl szép lila nejlonöltönyét.
(ja, és azt sem vette észre, hogy az erősen negyvenes, kikapós Mariska helyett a hetedik ikszet taposó, járókeretes Ilonka néninek adta elő a verset)
"Én vagyok a török,
Öntözködni gyövök,
Ha nem adnak hímestojást,
Ööö... Szabad-e locsolni?"
Avagy: hogyan rögtönözzünk, ha még egy négysoros szöveget is képesek vagyunk elfelejteni?
(így ne, ha kérhetem)
"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
Elszívtam,
Bejött!"
Régi poén, kár, hogy nem így van. Nem baj, jövőre majd sikerül eltalálni.
"Én kis kertészlegény vagyok,
Öntözködni járogatok,
Ööö... Hogy a pünkösdi rózsát,
Egészségetekre!"
Az ember soha ne kezdjen bele olyan dolgokba, amik messze meghaladják a képességeit. De ha már úgy hozta a sors, hogy belemászott, lehetőleg próbáljon meg a lehető legkisebb bukással kijönni belőle - ha már nem nyerhet, legalább a veszteségeket minimalizálja.
"Locsolkodni vótam,
Adj egy sört, azt' jó' van!"
Legalább őszinte. Bár ahogy néztem, nem volt már szüksége arra sörre.
"Reggel, mikor felébredtem, mi jutott az eszembe?
Bedobtam egy pálinkát és kölnit kaptam kezembe!
Elindultam a faluban öntözni a lyányokat,
Hátha attul eszükbe jut széttenni a lábukat!
Muta..."
Ezt a verset sem sikerült befejezni, mert a szomszédasszony érti a viccet, csak épp nem szereti.
"Én vagyok a Jóska bácsi, tüllem retteg minden lyány,
Béla komám, ha beiszik, néha bizony epét hány!
Ez meg itt a Sanyi sógor, ő is kicsit beb*szott,
Öntözködni gyött hozzátok az alvégi válogatott!"
Igen, tényleg ott voltak hárman, enyhén spiccesen. Legalább volt fantáziájuk verset kitalálni.
(bevallom őszintén, nekem ez tetszett a legjobban)
Ilyen csodálatos virágokkal örvendeztetett meg minket a népköltészet tegnap. Nem is csoda, hogy nem volt időm megírni őket...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)