Vagy három hete volt. Fergeteges és fárasztó utazás után kedd hajnalban, 1 óra körül megérkeztem Prágába, leültem a szállodai szoba asztalához és kihajtogattam a húgomtól kölcsönkért tabletet, hogy megnézzem a híreket. Akkor látom: elhunyt Bud Spencer. Nem tudtam mit kezdeni a hírrel. Nem létezik, nem igaz - pedig az. Ennyi, vége, nincs tovább. Láttam szinte minden filmjét, legyen szó akár a Piedone-sorozatról, akár a spagettiwesternekről, akár a szokásos "verekedős" elmebajokról, de még a késői TV-sorozataiba (Extralarge, Nincs kettő séf nélkül) is belenéztem. Gábor barátommal bármelyik filmjéből tudunk bárhonnan, bármilyen hosszban párbeszédet idézni. És most kész, ennyi, nincs tovább.
Alig tudtam összerakni magamban az eseményeket, mikor kedden déltájban az irodai kisrádió recsegve jelentette: elhunyt Somló Tamás. Na, tessék, már csak ez hiányzott. Nincs Somló, annyi az LGT-nek. Mióta az eszemet tudom, arra vágyom, hogy egyszer láthassam őket élőben, ha már minden LP-jüket végighallgattam (meg a CD-ket is). És most mindez szertefoszlott. Nincs többé Somló, a zseniális zenebohóc, aki talán még a kapanyélen is tud játszani.
Elmentek, maradnak az emlékek. Én pedig rájöttem, hogy már nem is vagyok annyira fiatal. Öregszem, de rendesen. Vannak dolgok, amikre már csak emlékezhetek, amik már elmúltak, mióta én megvagyok. Jövő héten átköltözünk egy másik irodába, utána jön egy új kolléganő. Ő már nem fog emlékezni az itteni irodára, neki az a mérnökség helye lesz.
Egyszer ennek is el kellett kezdődnie. Most már tényként kezelem, hogy fölöttem is repülnek az évek - de hála az égnek nem sok szállt még el a fejem felett. Csak akkor is kár, hogy elvesztettük ezt a két nagyszerű embert. Egy LGT-koncertre csak elmentem volna...
Világmegváltó ötleteim, (ön)ironikus megjegyzéseim és egyéb rettenetes agymenéseim gyűjteménye. Avagy: "Nem így terveztem, de így is rossz!"
2016. július 23., szombat
2016. július 9., szombat
Lamborghini Aztakurva
Azt tudjátok-e, hogy születik egy-egy Lamborghini kereskedelmi megnevezése? Ha nem, hát elárulom. Volt ez a Ferruccio Lamborghini nevű gyáros, aki méltóztatott a bika jegyében születni. Ebből kiindulva a gyártás igazi beindulása utána minden sportkocsiját egy-egy híres, viadalban legyőzött bika után nevezte el. Így született a Miura, a Diablo, a Gallardo - minden valamire való Lamborghini.
Egyet kivéve.
Mert a Countach neve másképp született. A legenda szerint a nagy Ferruccio belépett az ifjú Marcelo Gandini műhelyébe és mikor meglátta a következő, hosszában középmotoros Lamborghini agyagmodelljét, csak annyi jutott eszébe: "Countach!", vagyis eléggé meglepődött.
Hogy így volt-e vagy sem, azt csak ketten tudnák megerősíteni, közülük az egyik már halott, a másik már elég híres ahhoz, hogy ne kelljen legendákkal foglalkoznia. De az tény, hogy a legenda abszolút hihető. Marcelo óriási, megkerülhetetlen formát tervezett, kis túlzással a mai napig ebből él a bolognai gyártó.
Egyet kivéve.
Mert a Countach neve másképp született. A legenda szerint a nagy Ferruccio belépett az ifjú Marcelo Gandini műhelyébe és mikor meglátta a következő, hosszában középmotoros Lamborghini agyagmodelljét, csak annyi jutott eszébe: "Countach!", vagyis eléggé meglepődött.
Hogy így volt-e vagy sem, azt csak ketten tudnák megerősíteni, közülük az egyik már halott, a másik már elég híres ahhoz, hogy ne kelljen legendákkal foglalkoznia. De az tény, hogy a legenda abszolút hihető. Marcelo óriási, megkerülhetetlen formát tervezett, kis túlzással a mai napig ebből él a bolognai gyártó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)