Világmegváltó ötleteim, (ön)ironikus megjegyzéseim és egyéb rettenetes agymenéseim gyűjteménye. Avagy: "Nem így terveztem, de így is rossz!"
2014. november 21., péntek
Műveltség 1.
A művelt embernek évek óta nincs TV-je, nem is néz TV-t, de amíg nézte, addig is csak Spektrumot NatGeo és Discovery ment rajta. A vége felé már inkább csak Spektrum, mert a másik kettőben semmi tudomány nem volt, csak robbantós műsorok.
2014. november 8., szombat
Nézőpont
Nézőpont kérdése az élet. Minden, ami körülvesz minket, sokféleképpen nézhető, értelmezhető.
Panaszkodik az egyik kollégám: keveset keres. Borzasztó ez a pénztelenség. Ehhez képest van pénze cigarettára (napi egy doboz, ha jól tudom, legalább 800 Ft a trafikban), egy műszakban két-három kávét is megiszik az automatából (a legolcsóbb 65 Ft, de mondjuk az ihatatlan) és mindig egy nagydobozos energiaitallal jön munkába (300 Ft). Egy nap alatt simán kidob az ablakon 1.000 Ft-ot. Pedig az nem kis pénz.
Másik kolléga: műszak vége előtt 10 perccel már sasolja az órát, 5 perc múlva sprint felfelé, gyors átöltözés, aztán áll az óra előtt 1-2 percig, hogy kerek órára váltson, ne idő előtt jelentkezzen ki. Sietni kell. De arra soha nincs ideje, hogy a koszos kávéspoharát kidobja a gépasztal fiókjából. Pedig az is megvan annyi idő alatt, amennyit az óra előtt tölt.
Kriszta panaszkodik: semmire sincs ideje. Reggel rohan munkába, estig ott van, utána még megy edzésre, táncra, mikor hová, sok ez, nem tud eljutni színházba, pedig szeretne, errefelé se jár, pedig azt is tervezi hónapok óta, ha én megyek hozzá, nem ér rá találkozni. Ennek ellenére állandóan van ideje bújni a Facebookot, filmet-sorozatot nézni, idióta Flash-játékokkal játszani. Annyira csak nem időhiányos ő.
Az egyik volt tanfolyami csoporttársam is elégedetlen az életével: Németországba menne dolgozni. De nem tud egy kukkot sem németül, milyen kár, hogy a mostani munkája mellett se ideje nincs németül tanulni, se pénze nincs tanfolyamra. Pedig ha tudna németül... Csak én még emlékszem a tanfolyamra: a német modulra alig járt be, ha ott volt, csak ökörködött, a záródolgozat alig lett meg neki. Csodás. Pedig azt nagyjából egy éve, felnőtt fejjel tudta le, nem arról van szó, hogy lázadó tizenévesként csak azért sem tanult. Persze ki az, aki önként bevallaná, hogy egyszerre volt hülye és lusta?
Azt hiszem, sokunk problémái nem valósak. Persze, léteznek, kellemetlenek - de más nézőpontból figyelve látszik, hogy sokszor magunknak okozzuk. Lehet, hogy változtatni kellene itt-ott.
Panaszkodik az egyik kollégám: keveset keres. Borzasztó ez a pénztelenség. Ehhez képest van pénze cigarettára (napi egy doboz, ha jól tudom, legalább 800 Ft a trafikban), egy műszakban két-három kávét is megiszik az automatából (a legolcsóbb 65 Ft, de mondjuk az ihatatlan) és mindig egy nagydobozos energiaitallal jön munkába (300 Ft). Egy nap alatt simán kidob az ablakon 1.000 Ft-ot. Pedig az nem kis pénz.
Másik kolléga: műszak vége előtt 10 perccel már sasolja az órát, 5 perc múlva sprint felfelé, gyors átöltözés, aztán áll az óra előtt 1-2 percig, hogy kerek órára váltson, ne idő előtt jelentkezzen ki. Sietni kell. De arra soha nincs ideje, hogy a koszos kávéspoharát kidobja a gépasztal fiókjából. Pedig az is megvan annyi idő alatt, amennyit az óra előtt tölt.
Kriszta panaszkodik: semmire sincs ideje. Reggel rohan munkába, estig ott van, utána még megy edzésre, táncra, mikor hová, sok ez, nem tud eljutni színházba, pedig szeretne, errefelé se jár, pedig azt is tervezi hónapok óta, ha én megyek hozzá, nem ér rá találkozni. Ennek ellenére állandóan van ideje bújni a Facebookot, filmet-sorozatot nézni, idióta Flash-játékokkal játszani. Annyira csak nem időhiányos ő.
Az egyik volt tanfolyami csoporttársam is elégedetlen az életével: Németországba menne dolgozni. De nem tud egy kukkot sem németül, milyen kár, hogy a mostani munkája mellett se ideje nincs németül tanulni, se pénze nincs tanfolyamra. Pedig ha tudna németül... Csak én még emlékszem a tanfolyamra: a német modulra alig járt be, ha ott volt, csak ökörködött, a záródolgozat alig lett meg neki. Csodás. Pedig azt nagyjából egy éve, felnőtt fejjel tudta le, nem arról van szó, hogy lázadó tizenévesként csak azért sem tanult. Persze ki az, aki önként bevallaná, hogy egyszerre volt hülye és lusta?
Azt hiszem, sokunk problémái nem valósak. Persze, léteznek, kellemetlenek - de más nézőpontból figyelve látszik, hogy sokszor magunknak okozzuk. Lehet, hogy változtatni kellene itt-ott.
2014. november 2., vasárnap
Szabadság
Szabadságra menni jó. Az ember napokig a munkahelye felé sem néz, nem kell korán kelni, későn feküdni, ennivalót csomagolni, utazni, egész nap szaladgálni, nem fárad el a dolgozó - csodás!
Helyette ki kell szedni mindent a kertből, ki kell pakolni a trágyagödröt, sódert kell teríteni az eső ellen, fel kell fűrészelni a fahulladékot tüzelőnek, be kell állítani a csálé műhelyajtót...
Nincs itt megállás, gyerekek. Ahogy nagyapa mondta: majd csak a föld alatt, a koporsóban pihensz.
Helyette ki kell szedni mindent a kertből, ki kell pakolni a trágyagödröt, sódert kell teríteni az eső ellen, fel kell fűrészelni a fahulladékot tüzelőnek, be kell állítani a csálé műhelyajtót...
Nincs itt megállás, gyerekek. Ahogy nagyapa mondta: majd csak a föld alatt, a koporsóban pihensz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)