Hol vannak?

Körbenézel, keresed magad körül az embereket.
Hiába.
Nincsenek.
Család?
A szüleidtől már rég elköltöztél, húsvétkor, karácsonykor, születésnapjukon jársz otthon. Elég is annyi.
Saját családod meg nincs, nem kell a nyűg.
Barátok?
Voltak, amíg futott a szekér, jól ment a biznisz.
Mióta csak egy mezei melós vagy, valahogy eltűntek.
Ja, az őszinteség, persze.
Kollégák?
Vannak, igen, munkában találkozunk is.
Munka után nagy ritkán berúgunk együtt, mint a disznó, de amúgy mindenki megy haza pihenni.
Szomszédok?
Örülsz, ha nem hallod a magánéletüket a papírvékony falakon át.
Egyház, gyülekezet?
Nyugdíjas, pletykás nénikék és valóságtól elrugaszkodott, Jézus-vakságban szenvedő nyolc-tizenkét gyerekes nagycsaládosok, akikkel te, az egyszerű kis kétkezi munkás nem tudsz szót érteni.
Nincs senkid, senkihez sem szólhatsz.

Mire gondolsz?

Mert én például arra, hogy kurvára jól érzem magamat így. Senki sem kér számon, senki sem ad kéretlen tanácsot, senki sem ugráltat. Azt teszem, amit akarok, az vagyok, aki lenni akarok.

Nem rossz!

Jó szándék

"- Ne aggódj! Majd lesz valaki, aki úgy fog elfogadni, ahogy vagy, teljes egészedben és azt fogja szeretni, aki vagy!
- Nem aggódom. Nincs a földön sem férfi, sem nő, aki akár csak fel tudná fogni komolyabb szellemi károsodás nélkül azt a hülyeségekkel bőven terhelt információhalmazt, amit az én jelenlegi személyiségem jelent, így minden további lépés okafogyottá válik"

Nekem még szerelmi tanácsot sem lehet adni normálisan, főleg, ha nem kérem.

Karácsonyfa

Céges karácsonyfa.
Műfenyő.
Műanyag gömbök, ezüstszalagok, egyéb firlefranc.
De a lényeg: szaloncukor.
Éjszakás műszakban pedig ráér az ember hülyeségekre is.

A szaloncukor lopása művészet.
Levegyem vagy ne vegyem?
Nem veszem, feltűnő. Ha zsebredugom, észreveszik.
Ott, a fán kell kicsomagolni, papírt visszahajtogatni, a cukrot meg megeszem.
Meghúz, hajtogat, nem nyílik.
Na, még egyszer!
Nyílik.
Még egy kicsit...
Hogy dől a fa?
Várjál, nem dől az.
MEO-ból nem néznek kifelé?
Jó, akkor kicsit hagyjuk, megyek egy kört, majd később.

Na, akkor újra!
Húz, nyit, megvan!

Csak tudnám, melyik majom tett 10-es anyát a papírba...

Műveltség 2.

A művelt ember nem néz TV-t, ezért van neki szabadideje. Ezt pedig olvasással tölti. Természetesen szépirodalmat olvas, mert a szakirodalom nem neki való. Attól nem lesz eléggé művelt.
Szerteágazó, hogy mit olvas. Van, aki csak klasszikus szépirodalmat, lehetőleg még 1800 előttről, mert az az igazi. Homérosz, Shakespeare, Goethe - az idő már igazolta őket. Mások esküsznek a modern alkotókra, mégpedig azokra, akiket a lehető legkevesebben ismernek. Akiknek a műveit 3-nál többen olvassák, az már mainstream, a nép meg úgysem érti a mögöttes tartalmat. Mások csak a magyar írókat kedvelik, az sem kisebb választék. Sőt, olyan is van, aki csak külföldit olvas, csak eredeti nyelven, mert a fordítással elvész a lényeg.

Ünnepi hangulat

Így, december elején már nem lehet kikerülni a karácsonyi készülődés nyomait. Mindenütt ott vannak. Otthon vasárnap esténként már égnek az adventi koszorú gyertyái, a szomszéd utca elején már ott virít az ünnepi díszkivilágítás. Emlékszem rá 4-5 évvel ezelőttről, mikor a város felkapottabb részén szolgált, akkor még három csillag volt rajta. Most a háromból egy világít folyamatosan, kettő csak néha-néha. Mindegy is, olyan csálén áll, hogy a szépségén az sem segítene, ha mindene világítana.
Patakon is vannak ünnepi fények, látni az étkező ablakából. Ott, a város szélén, ahol dolgozunk, még közvilágítás sincs. De aranyos a cégtől, hogy van a csarnokban egy kis karácsonyfa. Mégiscsak ünnep jön...
Karácsony, bizony. Az jön. Ajándékozással, mindennel. Valamikor jó volt a fa alatt bontogatni a csomagokat, ma már ez nem annyira izgat. Az a legnagyobb ajándék, hogy lesz három hétnyi téli leállásunk. Nem kell korán kelni, későn jönni, éjszakázni - ma már ez is elég.
Változnak az idők, változnak az igények is. De nem baj, amíg bármi fogalmam van róla, hogy karácsony jön, nincs nagy gond.