Egyszer

Egyszer minden sikerülhet.
Egyszer még az is lehet, hogy nekem is összejön.
Egyszer megtalálhatom azt a munkát, amit szeretek. Vagy ha nem szeretem, legalább nem tesz annyira tönkre, hogy semmihez se legyen erőm. Vagy mondjuk érdekel. Esetleg csak el tudom viselni.
Egyszer még akár ki is tanulhatok valami szakmát, amivel könnyebb lesz ilyen munkát találni. Hiszen betanított munkásként nehéz olyan munkahelyet találni, ami a "gyönadarab-megcsinálod-megyadarab" világnál kicsit is érdekesebb.
Egyszer akár még diplomám is lehet. Elmélyülhetek annyira egy tudományban, hogy papírt adjanak a kezembe. Letehetek valamit az asztalra. Vagy a lába alá, hogy ne billegjen.
Egyszer még barátaim is lehetnek. Olyan emberek, akik számára akkor is fontos vagyok, ha épp nem szívességet kérnek tőlem. Olyanok, akikkel el lehet tölteni a szabadidőnket együtt.
Egyszer akár még boldog is lehetek. Előfordulhat, hogy azt érzem: működik az életem, elérem, amit szeretnék.

Hogy mikor lesz ez?
Soha az életben. De jó tudni, hogy egyszer akár még ezek is előfordulhatnának. Valahol máshol, valamikor máskor, valaki mással, de nem itt, most és legfőképpen nem velem.

Emberkísérlet - újabb hét

Bár nem volt időm írni, a kísérlet azért nem maradt abba. Még egy hét telt el alkoholfogyasztás nélkül. Mondjuk tegnap kísértettem a sorsot: alkoholmentes sörrel hűtöttem le magamat az egész napos szaladgálás után. Annyira nem volt nagy szám, főleg így, hogy nem ütött.
Az elmúlt hét legnagyobb meglepetése egyértelműen a hétfő volt. Fél 6-kor önerőből keltem, így már 7-re be tudtam menni dolgozni. A többi napon már nem jött össze a csoda, le voltam amortizálva, de az is meglepő, hogy ezt össze tudtam hozni. Tekintve, hogy egyébként az is sokszor óriási küzdelmet igényel, hogy 8-ra valahogy beverekedjem magamat, ez nagyon jó eredmény.
Más szempontból is jó volt ez a plusz óra: végre tudtam beszélni a főnökömmel arról, hogy le fogok lépni, mert nem bírom a terhelést. A dolog vége az lett, hogy nem megyek sehová: a részlegen belül talált nekem könnyebb munkát ugyanazért a fizetésért. Nem rossz.
Csodák persze nincsenek, minden probléma nem oldódik meg attól, hogy nem fojtom alkoholba. Sőt, van, ami csak azóta zavar, hogy nem hessegetem el ilyen módon. Érdekes lesz látni, mi merre alakul, de így, két hét után egészen jó az összkép.

Emberkísérlet - egy hét után

Egy hete vagyok benne nyakig a nagy kísérletemben. Mint már említettem: ennyi ideje nem iszom alkoholt tudatosan. Amit eddig nyertem:
Több energia - ez azt hiszem, egyértelmű. Az esti vigadozás (vagy újabban már csak szomorkodás) után másnap mindig teljesen le voltam nullázva. Mióta nem iszom, a délelőttök is érnek valamit.
Új élmények - van valami meglepő abban, mikor szombaton nem déltájban indul a nap, erős fejfájással, hanem fél 7-kor pattanok ki az ágyból (bár aludni még mindig nem tudok). Így viszont a szokásos délután 2-4 helyett már délelőtt 10-re odaértem a szüleimhez, ebből pedig előnyt tudtam kovácsolni: mivel ekkor még nyitva volt a városuk messze földön híres édességboltja, tudtam venni némi csokoládét a kollégáimnak, hadd örüljenek neki hétfőn. Ugyanígy az is újdonság volt, mikor ma délután, visszaérve a szüleimtől nem a borosüveg nyakának kitekerése volt az első, hanem belefért a délutánba az ablakpucolás és függönymosás is, amit már hetek óta halogattam "Kinek van erre ideje?" felkiáltással. Láss csodát: csak másfél óra kellett rá.
Új szokások - ez a leginkább meglepő. Példának okáért újabban megint olvasok. Fogynak is az ismeretlen könyvek a polcomról. Rákaptam a papercraftra ismét, sőt, még reggelizni is tudok újabban. Mind olyan dolog, ami az elmúlt, igencsak sötét hónapokban ismeretlen volt. Ráadásul ez utóbbi jót tesz az egész napi közérzetemnek, mert az ebédidő igencsak rugalmas dolog nálunk (vagy ráér az ember ilyen úri huncutságokra, vagy nem).
De van, ami nem változott. Még mindig nagyon sötéten látom a világot és a jövőmet. Lehet, hogy ez nem függ össze az alkoholfogyasztással, nem tudom. De ha továbbra is ennyi energiám lesz és ilyen összeszedett tudok lenni (persze csak magamhoz képest), talán tudok majd változtatni rajta.

Emberkísérlet - és a péntek?

Megmondom őszintén, legjobban az első péntektől tartottam. Eddig ugyanis péntek volt a "lazítós" nap: munka után bedobtam 2-3 liter bort vagy egy üveg rumot, azzal csaptam szét az egész heti stresszt. Annyira hozzátartozott ez a péntekekhez, hogy már szinte élni sem tudtam nélküle és fogalmam sem volt, mit fogok csinálni helyette.
Szégyen, nem szégyen: aludtam. Tegnap is olyan állapotban értem haza, hogy bőven lett volna mit megoldani némi borral vagy töménnyel, de nem volt rá erőm. Mostam, kimentem a Mamához, hazaértem, aztán este 9-kor halálos álmosan bevetődtem az ágyba. Jó, mondjuk aludni szokás szerint nem sikerült (éjfélkor még nem, hajnal 4-kor már nem aludtam), de legalább mikor fél 7-kor végre úgy döntöttem, hogy elhagyom az ágyat, nem zúgó fejjel és forgó gyomorral ébredtem. Ez is előrelépés.
Igaz, így - szokásomtól eltérően - kénytelen leszek ma reggelizni. Valamit valamiért. De egyelőre úgy néz ki, sikeres a kísérlet. Tudok rendszeres alkoholfogyasztás nélkül élni, még ha kicsit szokatlan is néha. Viszont vannak komoly előnyei.
Az viszont már most látszik, hogy ki kell találnom valamit, amivel kevéske szabadidőmet eltölthetem, mert az "alszom egy jó nagyot" eléggé pazarló tevékenységnek tűnik, más pedig jelenleg nem jut eszembe.

Emberkísérlet - a második nap

Csak sikerült elfoglaltságot találnom magamnak tegnap estére. Rájöttem, hogy Rejtő Jenő azon művei közül, amelyek a polcomon sorakoznak, még nem olvastam el mindet, így belevetettem magamat Piszkos Fred kalandjaiba. A siker teljes volt: nem hiányzott a szokásos esti fröccs, a békésen tudatmódosult állapotot be tudta állítani a könyv.
Ám meg kellett állapítanom, hogy akármennyire is érdekesek a regényhősök kalandjai és bármennyire is képtelen vagyok rá, hogy letegyem a könyvet, néha meg kell tenni. Mert különben úgy fogok kinézni, mint ma reggel, mikor 6 órányi, nem is túl nyugodt (nem igaz, hogy a macskák folyamatosan bagzanak a lépcsőházban) alvás után nagyjából úgy néztem ki, mintha tegnap alaposan beboroztam volna.
Igaz, ez legalább 9 órára elmúlt. A bor utóhatása dél előtt nem nagyon ereszt.
Eddig tehát sikeresnek tűnik a sztori, meglátjuk, meddig tart ki ez a lendület. Remélem, minél tovább.

Emberkísérlet - az első két nap

Na, jó, csak az első. A másik a "nulladik" nap volt, tegnap este. Mivel nehéz úgy leszokni az ivásról, hogy mindenféle szeszesital virít a konyhában, hűtőben, polcon, ezért tegnap felszámoltam a készletet. Nem volt sok: két liter rettenetes házibor és valami ismeretlen pálinka végezte a lefolyóban. Tudom, a sok-sok munka, szakértelem mind veszendőbe ment... De jobb így mindenkinek.
Egyúttal megszabadultam az üres üvegektől is. 20-ig számoltam őket, utána már nem láttam értelmét. Egy 110 literes szemetes zsák telt meg velük. Rettenetes belegondolni.
Ma aztán egészen másként ébredtem, mint szoktam. Vasárnap esténként nem nagyon szoktam iszogatni, 1-2 pohár bor vagy egy üveg sör fért csak bele. De még így is éreztem ma reggel, hogy kipihentebb, összeszedettebb vagyok. Például reggelizni is tudtam, ami jól jött a mai elmebajban. Nem is voltam annyira szétszórt munka közben.
Most végre hazaértem, kezdődik az este. Bevallom, kicsit nehéz elképzelni, hogy mit fogok csinálni. Nem, nem azért, mert ne lenne semmi dolgom, csak a "holtidőket" kitöltő aranyos kis szalonspiccet nem tudom még kiiktatni a gondolataimból.
De össze fog az jönni...

Emberkísérlet

Jó régen nem írtam. Nem sok időm és energiám volt rá, ami pedig volt, azt lekötötte másik régi hobbim, az alkoholfogyasztás. Ha örömöm volt, megittam rá valamit, ha bánatom volt, akkor is, ha éppen nem történt semmi, akkor ittam, hogy történjen, de így dolgoztam fel a feszültséget is - tök jól elvoltam magamnak. Akármi jött, inni kellett, azt' megoldódott a probléma.
Komolyan mondom, egészen jó volt ez így. Mindenre volt megoldás, ráadásul mindenre ugyanaz, amit már jól ismertem. Ennél többet, szebbet, jobbat, egyszerűbbet (kinek mi a cél) nem is akarhat az ember.
Csak éppen egyetlen csoda sem tart sokáig, így ez is "megromlott". Az elmúlt egy hónapban többször volt olyan, hogy nem lehetett volna inni, mert másnap dolgom volt, mégis sikerült alaposan kiütnöm magamat este. A hétköznap esti iszogatás is rendszeressé vált, a péntek mellett már a szombat is "nullázós" volt - kezdett kicsit sok lenni a jóból. Éreztem, hogy ez valaminek a terhére fog menni: mondjuk sikeresen fújok egy pozitívat a szondába munkaidő elején, aztán majd nem fogom érteni, mi történt.
Ezért úgy döntöttem, belevágok egy kísérletbe. Megpróbálok egy hónapot alkohol nélkül kihúzni, mégpedig holnaptól kezdve. Jó, már pár napja így sem ittam, de hétfőtől lesz tudatos a dolog. Mint minden kísérletben, itt is van pár kérdés, amire választ szeretnék kapni, ezért is vágok bele.
1. Sikerülni fog-e? El tudom-e érni, hogy egy hónapon át ne fogyasszak alkoholt?
2. Észlelni fogom-e a pozitív hatásokat? Biztosan lesznek, de vajon rájövök-e, mik azok?
3. Mivel fogom elütni a most a pohár fenekére temetett időt és energiát?
Azt hiszem, ezek a legérdekesebbek most, de menet közben úgyis felmerül még pár dolog. Érdekes hónap lesz, az biztos, remélem, sikerrel zárom.