Éjszaka

Éjszakás hét után mindig értékelem az időbeosztásomat. Volt ugye eleinte az, hogy délig alszom, este még egy kicsit, aztán jó is az úgy. Aztán jött az, hogy délutánig alszom, este is alszom, de ébren vagyok éjszaka. Majd követte az a menetrend, hogy átalszom a napot és a műszakot is, most pedig ott járunk, hogy az éjszakás hét múlt szombat hajnalban véget ért, de én még mindig nem bírok ébren lenni, egész délelőtt csak bolyongok ész nélkül.
Valami nagyon nem stimmel.

Zeneileg

Ahogy egy éjszakás műszak vége felé a rádiót félálomban hallgatva megjegyeztem erről a számról: "olyan kis aranyos". Most sem tudok rá jobbat mondani. Hiába, a részeg mellett a fáradt ember is mindig őszinte és bölcs.

Akcijóba'

Megjöttek a heti reklámújságok. Minden óccsó, mindent megéri venni, kezdődik a karácsonyi szezon. Ajándék ajándék hátán, vásároljál, paraszt!
A Tesco meglátta a piaci rést: a karácsonyi elmebaj előtt-mellett rátol még egy hetet a disznóölésre. Gyün a szezon, Miska bá', szúrjuk meg azt a gyesznót! Erősen indít a katalógus: az első két termék pálinka. Mivel - mint tudjuk - disznóöléshez leginkább az kell. Disznó sem árt, de anélkül könnyebb megoldani.
Utána aztán elszabadulnak az indulatok: nyers kolbász, kolbászhús, kocsonyacsomag - én meg nem értem, minek kell disznóölésre húst vinni. Általában ott úgy szokott lenni... Mindegy.
A túloldalon vannak ám kellékek is. Parti üstházszett. Sosem láttam még a kifejezést, de nem érzem, hogy üres lett volna nélküle az életem. Van még paraszttál (hogy mitől paraszt, ne kérdezd), rozsdamentes üst meg minden. Tesco gazdaságos disznóvágás. Tényleg, malacot nem lehet kapni?
Másik katalógus, talán az Auchanból. Itt a végén ütött be a dráma: már nem csak diabetikus, hanem paleo csokoládé is létezik. Az, hogy én gyerekkoromból emlékszem a tej- és étcsokoládéra, valamint a rémes bevonómasszákra, már a múlté. Paleo csokoládé, az kell a népnek. Jó drágán.
Az olyan apróságokon, mint az "óccsóvásár" (városokat járó kirakodós gagyidömping) örökös sztárja, az elemes, világító műanyag szűzmária, meg sem lepődöm. Ezek már megszokottak. A héten a multik gurítanak nagyot.

Kérdések özöne

"- Hallod, te is mész ki németbe?"
"- Oszt' mér' nem mész?"
"- Ne mán! Te meg maradol itten? Oszt' mér'?"
"- Azt hallottam, hogy te is mész innet el!"
"- Most kajakra maradsz? Nem úgy vót, hogy mész?"
"- Tényleg felmondtál?"

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kapok nap mint nap a munkahelyemen. Pedig soha szó sem volt róla, hogy mennék Németországba vagy bárhová máshová. Mégis minden nap ezek jönnek szembe, nekem pedig azért kell magyarázkodnom, mert nem akarok munkahelyet váltani, maradnék a jelenlegi cégnél, a jelenlegi pozícióban.
Hülye egy világ ez...

Változás

Éppen húsz éve, 1995 őszén jártam először külföldön. Bécs volt az úticél, ott tölttem el pár napot társasutazáson. Nem sokra emlékszem belőle, mert még kicsi voltam, de egy kép határozottan megmaradt: a Staatsoper előtt egy arabnak tűnő férfi játszott egy marionettbábuval. Amolyan utcai művész volt, előtte egy doboz, abba lehetett pénzt dobni. Sokáig csodáltam, látványos volt a kis bábu.
Tavaly ősszel ismét eljutottam Bécsbe a húgommal együtt. Természetesen kötelező volt megnézni, van-e még marionettbábus arab ember a Staatsoper előtt. Na, arabok azok voltak, de marionettbáburól szó sem volt: óriási tablókat állítottak fel, zászlókat lengetett a szél, hangszórókból arab szövegek szóltak és az egészet óriási "Freiheit für Palästina!" felirat koronázta. Utcazenész, bábozós ember nem volt.
Erre mondják, hogy változnak az idők. Két hét múlva ismét megyünk húgommal Bécsbe, kíváncsi leszek, most mi fog minket várni a Staatsoper előtt.

Pihenés

Péntek tizenharmadika van. Vagy szerencsés, vagy szerencsétlen nap - de mindenképpen különleges. Nekem ha másért nem, azért, mert már második napja szabadságon vagyok. Béke és nyugalom, pihenés.
Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Persze a hibát ott követtem el, hogy a szüleim is megtudták, hogy szabadságon vagyok. És ha már úgyis ráérsz...
Reggel indulás, vigyük el a mosogatógépet a szerelőhöz, mert egy hete nem fűt. Visszafelé - ha már úgyis ott lóg az autón az utánfutó - el kellene vinni egy futónyi diólevelet... Ööö... Valahová. Mert a kertben már kurvára útban van, komposztálni nem lehet, égni meg nem hajlandó, mert vizes. Találd ki, oldd meg, azér' tanultál, gyerekem. Árokba-szántóföldre nem jó, mert ordít az alkoholista bácsi az utolsó házban (aki amúgy a bontási törmeléket simán leborítja a kerítés külső oldalára). A hulladékudvar átveszi, de le kellene mérni. Hídmérleg nincs, rakjam a zsákkal a terménymázsára. Csókolom, ez nem zsákolt, mert a fasznak sincs kedve a vizes, taknyos, mocskos diólevelet még zsákolni is. Főleg úgy, hogy ti meg csak kihajítjátok a zsákot. De akkor is zsákolni kell. Meg a kurva anyádat.
Műtrágyás, terményes, mindenféle zsák, belegyűröm a levelet. Közben eszembe jut, mikor anya elájulva mondja nyáron legalább naponta ötször, hogy milyen hihetetlenül jó ez a nagy diófa, mert milyen jól árnyékol. Igaz, ő nem tudja, hogy a szobámban, amit árnyékolt, június elejétől szeptember közepéig sosem volt 30 foknál hidegebb. Ennyit ért az árnyék. A mocskos falevelet meg mindig én gyűjtöttem (valahogy mindig megtalálnak az elit munkák), ezért arról fogalma sincs, mekkora élmény van vele.
Zsákolás megvolt, belegyűröm a ház előtti meggyfák leveleit is (hogy mi a fasznak kell meggyfa, mikor nem is terem rajta semmi, csak a fűnyírást akadályozza, ne kérdezd), fel a futóra, második kör a hulladékudvaron.
Mérlegelés megvolt, legyek szíves kiszedni a zsákból. Na, most már tényleg a kurva anyádat. Zsákkal együtt bele a konténerbe, szedd ki te, ha akarod!
Milyen névre? Ott a lakcímkártya, baszd meg, ne kúrd fel még jobban az agyamat!
Az nem úgy van, kérem. A szolgáltatást igénybe vevő szerződő nevére... Tehát hogy a szerződő fél...
Na, az nem én vagyok. Nem is anyukám, mert annál régebbi az adatbázis. Cím alapján nem megy? Nem, a dBase-re írt adatbázis csak névre tud szűrni. 19"-os LCD monitoron pörög az MS-DOS 6.22, mátrixnyomtató vereti a mérlegjegyet. Csúcstechnika.
Alig negyed óra alatt meg is van a papírmunka, aláírok, köszi, hagyjál békén. Irány haza!
Ó, ha még annyi időd lenne, hogy a diófát megigazítod... Na, annyi mindig van. Növényt, állatot irtani szeretek. Szaporítani, gondozni nem annyira. Megigazítom a lombkoronát szívesen. Neki is kezdtem volna láncfűrésszel tőben, ha édesanyám nem állít le időben. Nem kidönteni, csak az alacsonyabb ágakat levágni. De ne sokat, hogy árnyékoljon.
Létra, rókafarkfűrész (láncossal csak földön állva dolgozom, megszoktam már, hogy tíz ujjam van), azt' hadd szóljon! Rálépek az első fokra, recsegve eltörik. Hány éve is mondom, hogy már nem elérhetetlenek a korszerű fémlétrák? Persze, tudom, a nagyapa falétrájánál jobb nincs. Másszál rá te, rohadj meg!
Nyekereg a fűrész, hullik a fűrészpor a szemembe, végül 4 méteres magasság alatt nem marad ág. Így biztos, hogy jövőre nem lesznek földig hajló, idegesítő, autó tetején kopogó-csikorgó ágak. Sipítozás, kétségbeesés, hogy néz ki a fa. Szerintem tök jól: 4 métertől 20-ig van lombkoronája és végre mi is elférünk a kertben, nem a fa ural mindent.
Odakinn is elkezd csattogni a metszőolló: ami belóg a járda fölé, nem maradhat. Ez itt alapvetően az emberek élettere, nem egy kurva botanikuskert, ahová azért megyünk, hogy nézegessük a növényeket. Kiabálás, hiszti, elmebaj.
De még akkor vigyél már le tüzelőt a műhelybe, ott helyre is kellene pakolni, seperjük le a futót, mert hogy néz ki, a kocsi meg már megint koszos, takarítsd meg, ha összemocskoltad... Mégis ki találta ki ezt a mai programot? Elmész te a...
Ez az úgynevezett pihenőnap. Megvan a napi nyolc óra munka, a fáradtság is ott van, ahol egy munkanap után - csak itt nem hogy nem fizetnek, még én kúrok el pénzt mikor mire (hazautazás, benzin, létrajavítás és társai). Nem tudom, mondtam-e már, hogy szívből utálom a kertes házat.

Aura

Mondat a rádióban:
"... tudvalevő, hogy mindenkinek van aurája..."
Valamiről nagyon lemaradtam. Hát hiába tanultam 12 évig a közoktatásban és 5 évig különböző egyetemeken?

Napi bölcsesség

"Ha valahol előléptetnek, vagy akár csak szóba kerül, hogy akár elő is léptethetnének, onnan villámgyorsan le kell lépni. Onnantól kezdve ugyanis nem csak simán bosszankodni fogsz a naplopó kollégáid miatt (mert minden munkahely tele van lusta barmokkal), hanem neked kell majd helyettük dolgoznod, mikor munkaidőben maszekolnak és tartanod a hátadat a hülyeségük miatt"

Pár éve még nem értettem. Most már pontosan tudom, mit jelent.

Spam

Okos ember nem használja a freemail-fiókját. Ez nem újdonság, jó pár éve így van. Én sem használom aktívan, de attól még van. Valamikor a kétezres évek elején regisztráltam, egy darabig leveleztem is rajta, de aztán rájöttem, hogy akadnak jobb alternatívák. Sőt, csak azok vannak. Most pedig jött a Facebook, ami az e-mailt teljesen legyalulta.
De attól még van freemail-fiókom, akár szégyen, akár nem. Egyvalamire jó: akárhová regisztrálok, mindig azt adom meg, így nem a Gmailre érkeznek a hírlevelek, ajánlatok, megerősítő kódok és egyebek. A freemail tök mindegy, milyen, havonta egyszer, ha megnézem.
A kép, ami fogad, általában ugyanaz: akció, olcsón, pen1s, v1agra, hamarosan lejár, gratulálunk, megint nyertél, tudd meg most, hihetetlen - eszméletlen, mennyi levélszemét gyűlik össze benne rövid idő alatt. Hiába állítgatom a spamszűrőt, nem ér az semmit.
Viszont van benne "Spam" mappa is. Belenézek, ott is ugyanazok a levelek fogadnak. Csak azt az egyet nem értem, hogy ha a beérkező levelek között is ott a rengeteg mocsok és a spamek között is ugyanaz a rettenet fogad, akkor mi alapján szűr a levelezőrendszer?