Papír

Ma egy kicsit megtoltam a szekeret, beiktattam egy össznépi ügyintézős napot, mert néha olyan is kell.
Reggel a műszaki vizsgaállomáson kezdődött a dolog, vittem az utánfutót a kétévente kötelező pénzlehúzásra átvizsgálásra. Mivel nem az én tulajdonom, volt papír bőven: meghatalmazás, hogy megtehetem, kérelem a vizsgára. Az egész nem volt húsz perc, de az utána kapott rengeteg papír nyomtatása-iktatása megtolta az időt. Számviteli bizonylat 1 és 2, mindkettő két példányban, aláírod. Külön elszámolva a hatósági ár, a munkadíj. Műszaki adatlap, mer' megfelelt, külön bizonylat a műszaki vizsga érvényességét jelző matricáról (pár száz Ft). Öröm, boldogság, egy rakat papírral értem haza.
Utána leakasztottam az autóról az utánfutót, irány a rendelőintézet! Munkaköri alkalmasságihoz kellett lelet a tüdőszűrésről, miszerint nem vagyok TBC-s. Be az adminisztrációra, várok, beadom a TAJ-kártyát, a személyimet és a lakcímkártyát. Kis várakozás, kapok egy papírt arról, hogy ki kell fizetnem a vizsgálat díját, ezzel sprint a harmadik emeletre (a tüdőgondozó természetesen a földszinten van, nehogy már közel legyen), várakozás a pénztárnál, ott aztán papírözön. Bevételi pénztárbizonylat, mert befizettem, számla a cég nevére és adószámára, itt írja alá, itt is írja alá, ráírja a lent kapott papírra, hogy befizettem, rákerül a pénztárbizonylat száma, mehetek le. Le a lépcsőn, beadom a papírt, elővenném a könyvemet, hogy olvassak, erre szólítanak: lehet menni. Be a röntgenbe, zizegés, készen van, meg lehet várni. Megvárom, kis papír: egészséges vagyok. Nem volt eddig elég papírom.
Hazaértem, eszembe jutott, hogy van még más intéznivalóm is. Újjászületett a műhelyben egy Simson Star, kellene rá KGFB-t kötni, hogy tudjunk menni próbakörre, beállítgatni. Nem nagy ügy: írunk egy adásvételit, SMKP-nál a kutya sem ellenőrzi (pajtából megmentett motornál amúgy is problémás a hiánytalan tulajdonosi lánc bemutatása), kötök rá biztosítást interneten, azt' oké. Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Regisztrálás, kismillió adat, ajánlat kiválasztása, katt, még pár ezer adat (a szemem színe nem érdekel, baszd meg?), kész. Ja, igen, alkuszi meghatalmazás. Megjön PDF-ben, nyomtasd ki, írd alá, küldd vissza. Egykoron postán, később faxon, ma már fel is lehet tölteni a biztosító oldalára, azt' hadd menjen JPG-ben! Vagyis megjön a PDF, kinyomtatod, aláírod, beszkenneled, visszaküldöd. A papíralapú dokumentum élettartama nem egészen egy perc, utána nem is kell. De van, mer' papírnak lennie kell.
Most itt ülök, kezemben egy rakat papírral és a feléről (vagy még többről) azt sem tudom, mi szükség rá. De nem baj, este megyek dolgozni, lesz jelenléti ív (papíron), szabadság lejelentő űrlap (az is), szabadságengedély, ha pedig majd viszem a számlát a tüdőszűrésről (nálunk még téríti a cég, de nem hiszem, hogy ez sokáig így marad), akkor lesz pénztárbizonylatom is, mert abból sosem elég. Ha pedig elkezd intézkedni a biztosító, lesz majd biztosítási kötvényem is, mert eddig az sem volt, olyan papír is kell.
Csodás lesz!

A nap idézete

"Ha majd odáig érünk, kitalálok valamit és ha az nem jön be, rögtönzök"

Nem szokásom nagyszabású terveket készíteni.

Kondás

Egyszer, réges-régen láttam ezt a rajzot. Jót nevettem rajta, tetszett, oké.
Aztán tegnap este, mikor a befogóba izomból beletépett beállítócsavart próbáltam kocogtatással, olajzással és egyéb trükkökkel kilazítani (mer' azt jól bele kell tépni, akkor jaó), közben pedig az egyik kolléga megkért, hogy ugyan segítsek már neki kiműteni a gépből valami nagykalapáccsal szétvert alkatrészt (nem akart a helyére menni, beállítás helyett meg jó a hatkilós samu is), valahogy pont az jutott eszembe, amit a pék mond:
"Kondás kell ezeknek, nem műszakvezető, a faszom beleverem!"

Lehet, hogy jobban járnánk. Bejönne valami két általánost végzett jóskapista, néha odacserdítene a bunkósbottal, azt értené a sok büdös gyökér.

Lelke van

Hétfőn a szüleimnél jártam, a szokásos tavaszi köröket tudtam le. Fűnyírás, locsolás, kapálás, kidőlt kerti kapu visszaállítása. Ja, meg valamit kellett volna kezdeni szerencsétlen autómmal, ami már elég régóta ott áll a garázsban. Nagyon úgy néz ki, hogy használni nem fogom, nem sok szükségem van rá. Egyébként is: most inkább a biciklimet kellene lecserélnem, mert a "teszkógazdaságos" 26-os alacsonyvázas csoda nem az igazi. Jó lenne egy agyváltó, normális első fék, valami teleszkóp előre, hogy ne rázzanak szét a kátyús utak és járdaszegélyek, el tudnék képzelni agydinamót is... Csak ezt a biciklit nem éri meg felszerelni ilyenekkel: gagyi, minden irányban méretpontatlan váz, gyenge felnik, recsegő-ropogó hajtómű - felesleges költeni rá, ez így pont jó ár-érték arányú. Ki is néztem már az új biciklit, a Schwinn-Csepel Sping 28/19 N7 lenne jó választás, mindent tud, amire szükségem van és ezt vélhetően hosszú évekig tudni is fogja.
Csak egy kicsit drága, 150 ezerért mást is vehet az ember, de sebaj: eladom az autót, az árából kijön a bicikli és talán még marad is pénzem. Csodás!
Ehhez előbb meg kell hirdetni. Ahhoz meg fénykép kellene, ki kellene hozni a garázsból. Kerékfújás, indítás a szokott módon. Az AC kézikarjával telenyomom az úszóházat benzinnel, beülök, gyújtás, gázpedált kétszer padlóig, szívatót ki, kuplung ki, indítok - több, mint fél év állás után másfél főtengelyfordulatra indult, gyönyörű alapjárattal. Mégis megérte vezérlésszettet cserélni.
Kiszálltam, sétáltam körülötte. Ahogy a vákuumdob megnyitotta az indítócsappantyút, lassacskán normális szintre esett az alapjárat, végre a kipufogó sem bömbölt, csak finoman pöfögött. Még szép: három napig tartott, mire elejétől a végéig kicseréltem és sokszori lemászkálás után mindent a helyére tettem.
Továbbra is ment a motor probléma nélkül. A töltésjelző hol világított, hol elaludt (a kapcsolóreléje külön műsorszám, sehol nem kapható), az autó meg nézett rám bambán a nagy, kerek szemeivel és nem értette, mi a baj. Pedig pontosan tudta, azért játszotta az eszét a büdös ribanc.
Nem akar ő elmenni innen, jól tudja és most próbálkozik.
Azt mondják, van neki lelke.

Őszinte csodálattal

Őszinte csodálattal tekintek sokat szidott "teszkógazdaságos" biciklimre. Tavaly tavasszal (vagy még tavalyelőtt késő ősszel?) szétszedtem rajta mindent, amit rendszeresen takarítani-kenni kell (kerékcsapágyak, kormánycsapágy, hajtómű, lánc, fékek), megkapta a maga zsír- és olajadagját, majd onnantól csak hajtottam esőben, szélben, sárban, hóban, napsütésben. Valamikor télen kapott két új külsőt és belsőt, mert már rettenetesen lerongyolódott az, ami rajta volt, azt' annyi.
Most jutott eszembe, hogy nem haragudna meg némi karbantartásért. A tavalyi zsír és olaj még a helyén volt, kent, nem volt vele baj. Viszont ahány csavarkötéssel csak találkoztam, mint a végét járta. Leesett anyák, kilazult csavarok, átszakadt csavarfejek - nem tudom, mi tartotta még össze a a biciklit (a hátsó sárvédőt konkrétan semmi, a külső és a csomagtartó között pattogott). De bírta, csinálta, kicsit zörögve, kicsit nyekeregve, alig-alig fogó kontrával (a fényesre kopott fékhengeren semmit sem segít a rárakódó zsíros-poros kosz), mert muszáj volt.
Pedig a legkomolyabb alkatrésze a Velosteel kontrás hátsó agy. Nem rossz.

Fiókban találtam 4.

"Ne zavarjon meg a valóság az álmodozásaidban, a körülötted történő dolgok miatt igazán kár lenne elhagyni az álomvilágodat"

Tudom, tudom, a harmadik rész jönne - az is elkészült már, de még nincs itt az ideje.

Egymondatos

Mikor a lángososnál a sorban előtted álló megkérdezi, hogy mi van a kapros-tejfölös lángoson, elgondolkodsz rajta, hogy jó helyen vagy-e.