Végül csak megoldottam a fizikafeladatokat. Nagyon nehezen ment, nem is vagyok benne biztos, hogy mind jó lett.
Felmerült a kérdés: hogy jusson el a címzetthez? A papírra írt megoldásaimat még én magam sem tudom elolvasni (jó 10 éve, mióta eltört a csuklóm, olyan rondán írok, hogy nem tudom elolvasni, bár előtte se volt könnyű). Egyszerű: le kell gépelni!
Ez nem baj, ismerem a képletszerkesztőket, hármas hurokintegrált is tudok írni emeletes törttel. Csak mondjuk nem szeretek, de nem is véletlen, hogy nem lett belőlem rendes fizikus. Beírtam mindent, volt ábra, képlet, miegymás.
De hogy küldjem el? Lelkes Linux-felhasználóként LibreOffice-ban írtam mindent, ODT lett a fájlformátum. Ha ezt elküldöm e-mailben, fix, hogy nem tudja megnyitni. Konvertáljunk DOC-ra! Azt meg tudja nyitni, de nem megy vele semmire, mert a képletek szétesnek, a LibreOffice cdot-tal jelölt szorzásjelét az Office képletszerkesztője nem ismeri. Nem vagyunk előrébb.
Ó, de van megoldás! A LibreOffice tud PDF-exportot, ráadásul magától! Egy klikk, két klikk, három klikk, kész. Jó lesz.
Ööö... Nem lesz jó. A képletek itt-ott szétperegnek. Igazából csak egy van, ami egyáltalán nem olvasható, a többiél térközproblémák akadnak, a szöveg ide-oda vándorol a képlethez képest. Nem baj, majdnem jó.
Tehát van egy tökéletes, de mindenki más számára olvashatatlan ODT-m, egy megnyitható, de alig használható DOC és egy megnyitható, de kisebb hibákkal küzdő PDF-em, amiből nagyon nehéz képleteket kiszedni, ha kellene neki. Melyiket küldjem el?
Elküldtem mindhármat, valamelyik csak jó lesz. Egyébként meg imádom az informatika egységes, átjárható világát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése