Papírunk van róla

Még múlt héten kezdődött az egész: egy ismerősöm felvetette, hogy május 1-jén lesz tőlünk nem messze egy autóstalálkozó, menjünk már el. Összejött egy pár fős baráti társaság, ha meg összejött, akkor jött a következő pont: főzzünk valamit!
Ez volt az első probléma: egyikünk sem tud főzni. Én mondjuk egyszerűbb dolgokat megoldok (ha van valami húsféle, krumplipürét készítek hozzá vagy főzök ki rizset), de a többiek még ennyit sem tudnak. Így igazi élmény lesz a főzés.
De kaptunk segítséget: úgy alakult, hogy előző nap volt szerenád anyáék iskolájában, az osztálya meg jött hozzánk énekelni. Ha már jöttek, úgy gondoltuk, vendégül látjuk őket. Út közben úgyis csak isznak, itt egyenek is valamit. Gulyáslevest főztünk üstben. Ebből jött a nagy ötlet: veszünk kicsit több húst és zöldséget, a pörköltből és az olajon megdinsztelt zöldségből pedig elteszünk annyit, amennyi nekünk kell. Abból már gyerekjáték gulyást főzni.
Mivel nem értettem hozzá, elhittem. Megvalósult a nagy mű: a kedd délelőtt elkészített pörköltből és zöldségből kaptam egy-egy tállal (dolgoztam velük bőven, majdnem elvágtam a kezem zöldségaprítás közben), illetve kedd délután végignéztem, hogy lesz ebből gulyásleves. Krumplipucolással együtt egy óra alatt elkészült a 40 adag gulyás, tetszett a megoldás.
Szerdán reggel aztán jött a pakolás. A pörköltöt és a zöldséget vittem én, Misi hozta a krumplit és a bográcsot, Gabi meg az innivalót. Először úgy volt, hogy Misi hoz tűzifát is, aztán úgy döntöttünk, kényelmesek leszünk: hozok gázzsámolyt és gázpalackot, nem kell a tűzzel erőlködni.
Minden apróságot elosztottunk, megvolt, ki mit hoz és szerdán nekiindultunk a nagy útnak (na, jó, annyira nem is volt nagy). Odaértünk, kerestünk egy árnyékos helyet, kipakoltunk, majd elmentünk nézelődni. Nem volt kedvünk nekikezdeni a főzőcskézésnek, mert tudtam, hogy hamar megleszünk, tök felesleges 9-kor odatenni a levest, hogy 10-re megfőjön, aztán csak kerülgessük. De negyed 11-kor csak hozzákezdtünk, onnantól pedig érdekes párbeszédek jöttek.

"- Egyébként mennyi krumpli kell ehhez? Kiszámoltad?
- Ööö... Nem. Miért, mennyit pucoltunk meg?
- Van még egy kicsi a zsákban.
- Akkor az olyan jó két és fél kiló lehet"

"- Mekkora kockákra vágjuk?
- Olyan... Olyan pont jóra!"

"- Amúgy főztél már ilyet?
- Milyet?
- Hát gulyáslevest!
- Nem, de egyszer mindent el kell kezdeni"

"- Figyu, van főzőverseny! Benevezzünk?
- Szerintem nem kellene, örülök, ha sikerül bármit is összehoznunk, nem hogy még versenyeztessük...
- Akkor jó, megyek, benevezek!"

"- Lesz elég gáz?
- Lesz bőven!
- Nem kellene feljebb tekerni, hogy felforrjon?
- Várj, megpró... Hopp, ez a teljes nyomás. Nos, nem biztos, hogy lesz elég gáz..."

"- Ti még csak itt jártok? Ebből mikorra lesz ebéd?
- Délben enni fogsz belőle, Kati!
- Na, azt megnézem..." (később délben tényleg evett belőle)

"- Fűszereket hoztál, Misi?
- Igen, hoztam. Tessék!
- De ebben csak csípőspaprika van!
- Miért, más is kell a gulyásba?"

"- Hol a kömény?
- Minek az?
- Gulyásba kell kömény!
- Dehogy kell!" (végül azt mondta, köménnyel jobb, mint anélkül)

"- Na, ebből még egy maréknyit!
- Minek abba ennyi bors?
- Ja, ez nem kömény?"

"- Delikát nincs?
- Azt hittem, te hozol!
- Én meg azt hittem, te hozol!
- Akkor most mi lesz?
- Zsuzsi, hol az a gulyáskrém, amit mondtál?"

"- Mennyi kell ebből? Nincs ráírva?
- Az pont nincs rajta. Gondolják, aki ilyet vesz, tudja használni.
- Akkor teszek valamennyit és megkóstoljuk!
- A nagyok is így szokták..."

"- Kóstold meg, Zsuzsi! Mi kell még ebbe?
- Delikát!
- De nincs Delikátunk!
- Akkor Vegeta. Bánom is én, kell valami ételízesítő!
- Nincs ételízesítőnk. Gulyáskrémet teszünk!"

"- Nézd, petrezselyemzöld!
- Gulyásba? Minek?
- Nincs Delikát, de fűszer azért legyen benne!"

"- Csak kellene még valami...
- Nézd már, ez nem is csípőspaprika!
- Hanem?
- Fűszerpaprika.
- Na, add csak gyorsan!"

"- Ez mi?
- Karalábé. Viktorék adták. Azt mondtad, nincs fűszer, én meg elmentem, hogy kerítsek
- És most ezzel mit csináljak?
- Főzd bele!
- Gulyáslevesbe?
- Mér', nem jó?
- Hát, nem az igazi..."

"- Megmondanád, mégis mit kezdjek negyed kiló TV paprikával?
- B***meg, neked semmi sem jó? Ezt tudtam szerezni, Delikátot nem adott senki!"

"- Csípőset szereted?
- Óvatosan...
- Jó, akkor nem sokat teszek. Így ni, kóstold meg!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" (érdekes, másnak nem csípett)

"- Jó lesz már vagy még kell főzni?
- Mit tudom én!
- De te vagy a szakács!
- De én nem tudok főzni!"

"- Nem kellene rá valami fedő?
- De már megfőtt!
- Épp azért. A légy nem tudja, hogy megfőtt és belerepül.
- Várjatok, elmegyek fedőért!
- Te maradj itt, a fűszerbeszerzéssel is csak bajt csináltál!"

"- Ez mi?
- Fedő a bográcsra!
- Nem ez egy T***O-s dísztárcsa.
- Hát, b***meg, autóstalálkozón mit kerítsek neked? Cintányért?"

"- Miért zártad el?
- Mert készen van.
- Máris?
- Igen.
- De ennyi idő alatt nem lehet... Te, ebből tényleg gulyásleves lett!"

"- Csak ennyit főztetek?
- Nem elég?
- Kevés lesz!
- Szerintem meg ilyen melegben nem fogunk kapkodni a gulyás után"

"- A zsűri volt már?
- Még nem.
- Te, ezeknek nem fog maradni...
- Fog, nyugodj meg!"

"- Fordítva van az asztalon a terítő!
- Mit számít? Máshol nincs is!
- Meg kell fogni a pontokat! Nézd: nem tudunk főzni, a kaja tehát nem lesz jó. Ezért a tálaláson kell pontokat szerezni. Figyeljünk oda!"




Megérkezett a zsűri, jöttek értékelni.

"- Mit főztetek?
- Ennyire rossz lett? Nem lehet felismerni?
- Látom, hogy gulyásleves, csak azt hittem, van valami különlegesség benne.
- Hát, ha az elég különleges, hogy a csapatból senki sem tud főzni..."

"- Mosogatni kellene...
- Ja, tényleg. De ráérünk még, nem?
- Amúgy igen"
Itt jött 3 óra, amíg ezt a párbeszédet ismételtük. Meleg volt, bekajáltunk, nem volt kedvünk mosogatni.

"- Na, öntsük szét a maradékot, mindenki visz kóstolót, azt' mosogassunk!
- Te, van három tányérnyi maradék. Inkább együk meg, nem kell hazavinni!"

"- Kéne mosogatni...
- Hová sietsz?" (mindez délután 5-kor, de amúgy háromnegyed 12-re már készen volt a gulyás)

6-kor kezdődött az eredményhirdetés. Odamentünk megnézni. Aztán legnagyobb megdöbbenésünkre 2. helyezést értünk el a gulyáslevessel. Nem értjük, hogyan sikerült, de örültünk neki. Pedig négyünkből egyikünk sem tudott igazán főzni. De ehhez kapcsolódott a tegnapi nap legjobb idézete:

"Mi az, hogy nem tudunk főzni? Papírunk van róla, hogy tudunk!"
Köszönöm nektek: Zsuzsika, Gabi és Misi! Jó volt, ha legközelebb lesz ilyen, megint megyünk!