Emberkísérlet - a második nap

Csak sikerült elfoglaltságot találnom magamnak tegnap estére. Rájöttem, hogy Rejtő Jenő azon művei közül, amelyek a polcomon sorakoznak, még nem olvastam el mindet, így belevetettem magamat Piszkos Fred kalandjaiba. A siker teljes volt: nem hiányzott a szokásos esti fröccs, a békésen tudatmódosult állapotot be tudta állítani a könyv.
Ám meg kellett állapítanom, hogy akármennyire is érdekesek a regényhősök kalandjai és bármennyire is képtelen vagyok rá, hogy letegyem a könyvet, néha meg kell tenni. Mert különben úgy fogok kinézni, mint ma reggel, mikor 6 órányi, nem is túl nyugodt (nem igaz, hogy a macskák folyamatosan bagzanak a lépcsőházban) alvás után nagyjából úgy néztem ki, mintha tegnap alaposan beboroztam volna.
Igaz, ez legalább 9 órára elmúlt. A bor utóhatása dél előtt nem nagyon ereszt.
Eddig tehát sikeresnek tűnik a sztori, meglátjuk, meddig tart ki ez a lendület. Remélem, minél tovább.

Emberkísérlet - az első két nap

Na, jó, csak az első. A másik a "nulladik" nap volt, tegnap este. Mivel nehéz úgy leszokni az ivásról, hogy mindenféle szeszesital virít a konyhában, hűtőben, polcon, ezért tegnap felszámoltam a készletet. Nem volt sok: két liter rettenetes házibor és valami ismeretlen pálinka végezte a lefolyóban. Tudom, a sok-sok munka, szakértelem mind veszendőbe ment... De jobb így mindenkinek.
Egyúttal megszabadultam az üres üvegektől is. 20-ig számoltam őket, utána már nem láttam értelmét. Egy 110 literes szemetes zsák telt meg velük. Rettenetes belegondolni.
Ma aztán egészen másként ébredtem, mint szoktam. Vasárnap esténként nem nagyon szoktam iszogatni, 1-2 pohár bor vagy egy üveg sör fért csak bele. De még így is éreztem ma reggel, hogy kipihentebb, összeszedettebb vagyok. Például reggelizni is tudtam, ami jól jött a mai elmebajban. Nem is voltam annyira szétszórt munka közben.
Most végre hazaértem, kezdődik az este. Bevallom, kicsit nehéz elképzelni, hogy mit fogok csinálni. Nem, nem azért, mert ne lenne semmi dolgom, csak a "holtidőket" kitöltő aranyos kis szalonspiccet nem tudom még kiiktatni a gondolataimból.
De össze fog az jönni...

Emberkísérlet

Jó régen nem írtam. Nem sok időm és energiám volt rá, ami pedig volt, azt lekötötte másik régi hobbim, az alkoholfogyasztás. Ha örömöm volt, megittam rá valamit, ha bánatom volt, akkor is, ha éppen nem történt semmi, akkor ittam, hogy történjen, de így dolgoztam fel a feszültséget is - tök jól elvoltam magamnak. Akármi jött, inni kellett, azt' megoldódott a probléma.
Komolyan mondom, egészen jó volt ez így. Mindenre volt megoldás, ráadásul mindenre ugyanaz, amit már jól ismertem. Ennél többet, szebbet, jobbat, egyszerűbbet (kinek mi a cél) nem is akarhat az ember.
Csak éppen egyetlen csoda sem tart sokáig, így ez is "megromlott". Az elmúlt egy hónapban többször volt olyan, hogy nem lehetett volna inni, mert másnap dolgom volt, mégis sikerült alaposan kiütnöm magamat este. A hétköznap esti iszogatás is rendszeressé vált, a péntek mellett már a szombat is "nullázós" volt - kezdett kicsit sok lenni a jóból. Éreztem, hogy ez valaminek a terhére fog menni: mondjuk sikeresen fújok egy pozitívat a szondába munkaidő elején, aztán majd nem fogom érteni, mi történt.
Ezért úgy döntöttem, belevágok egy kísérletbe. Megpróbálok egy hónapot alkohol nélkül kihúzni, mégpedig holnaptól kezdve. Jó, már pár napja így sem ittam, de hétfőtől lesz tudatos a dolog. Mint minden kísérletben, itt is van pár kérdés, amire választ szeretnék kapni, ezért is vágok bele.
1. Sikerülni fog-e? El tudom-e érni, hogy egy hónapon át ne fogyasszak alkoholt?
2. Észlelni fogom-e a pozitív hatásokat? Biztosan lesznek, de vajon rájövök-e, mik azok?
3. Mivel fogom elütni a most a pohár fenekére temetett időt és energiát?
Azt hiszem, ezek a legérdekesebbek most, de menet közben úgyis felmerül még pár dolog. Érdekes hónap lesz, az biztos, remélem, sikerrel zárom.