Tegnap locsolkodtam. Na, nem vittem túlzásba: a Krasznaja Moszkva csak mértékkel került elő (van, akit utálok) és Krisztát sem locsoltam meg (mert nem volt itthon, ment vissza a koliba, de még nem tudja, hogy majd bepótolom). Viszont - hogy is mondjam szépen - szerteágazó szociokulturális élménysokkal töltődtem fel. Hallottam ugyanis locsolóverseket azoktól, akikkel a "lányos házaknál" futottunk össze. Meg is osztok ezekből párat, jelezve, hol tart most a népi humor.
"Nyuszi ül a hóban,
Köszöni, de jól van"
Abszolút aktuális, az időjáráshoz illő.
"Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő, megpermetezhetlek-e?"
Nem mai darab, de remek, egyenesen a Növényvédelmi Állomás ajánlásával.
"Kék erdőben láttam, zöld ibolyát láttam,
Színtévesztő vagyok, locsolni akarok"
Át tudom érezni a probléma súlyát (közröhej tárgy a színlátásom, pontosabban annak hiánya)
"Zsigulival érkeztem,
Tele van a csomagtartóm szerszámokkal,
Szabad-e locsolni?"
Elég régen volt, mikor Jáksó László előadta, de még nem kopott ki a köztudatból.
"Hallod... Vöhh.. De k*rva jól nézel ki, Mariskám!"
Töredékes mű, az előadó úriember nem tudta folytatni a produkciót, mert legyőzte a gravitáció és az etil-alkohol által beindított reverz gyomorperisztaltikája révén összerondította az egyébként sem túl szép lila nejlonöltönyét.
(ja, és azt sem vette észre, hogy az erősen negyvenes, kikapós Mariska helyett a hetedik ikszet taposó, járókeretes Ilonka néninek adta elő a verset)
"Én vagyok a török,
Öntözködni gyövök,
Ha nem adnak hímestojást,
Ööö... Szabad-e locsolni?"
Avagy: hogyan rögtönözzünk, ha még egy négysoros szöveget is képesek vagyunk elfelejteni?
(így ne, ha kérhetem)
"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
Elszívtam,
Bejött!"
Régi poén, kár, hogy nem így van. Nem baj, jövőre majd sikerül eltalálni.
"Én kis kertészlegény vagyok,
Öntözködni járogatok,
Ööö... Hogy a pünkösdi rózsát,
Egészségetekre!"
Az ember soha ne kezdjen bele olyan dolgokba, amik messze meghaladják a képességeit. De ha már úgy hozta a sors, hogy belemászott, lehetőleg próbáljon meg a lehető legkisebb bukással kijönni belőle - ha már nem nyerhet, legalább a veszteségeket minimalizálja.
"Locsolkodni vótam,
Adj egy sört, azt' jó' van!"
Legalább őszinte. Bár ahogy néztem, nem volt már szüksége arra sörre.
"Reggel, mikor felébredtem, mi jutott az eszembe?
Bedobtam egy pálinkát és kölnit kaptam kezembe!
Elindultam a faluban öntözni a lyányokat,
Hátha attul eszükbe jut széttenni a lábukat!
Muta..."
Ezt a verset sem sikerült befejezni, mert a szomszédasszony érti a viccet, csak épp nem szereti.
"Én vagyok a Jóska bácsi, tüllem retteg minden lyány,
Béla komám, ha beiszik, néha bizony epét hány!
Ez meg itt a Sanyi sógor, ő is kicsit beb*szott,
Öntözködni gyött hozzátok az alvégi válogatott!"
Igen, tényleg ott voltak hárman, enyhén spiccesen. Legalább volt fantáziájuk verset kitalálni.
(bevallom őszintén, nekem ez tetszett a legjobban)
Ilyen csodálatos virágokkal örvendeztetett meg minket a népköltészet tegnap. Nem is csoda, hogy nem volt időm megírni őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése