Okosság

Édesanyám nemrég lecserélte szeretett mobiltelefonját egy újra. Bement a rózsaszín szolgáltató helyi kirendeltségébe és bejelentette: a létező legolcsóbb telefont szeretné az arany- vagy milyen kártyáján található pontokért.
Lett is neki okostelefonja. Valami Samsung. Gyökeresen megváltozott az élete, mert ilyennel még sosem volt dolga. Nála a telefonnak gombjai vannak, a kijelző meg azért kell, hogy lássa, éppen kit választ ki a névlistából. Na, mostantól ez nem így van.
Elmondhatatlan, mennyit küzdött a telefonnal, de mára megtanulta nagyjából használni. Tud hívást indítani és fogadni, SMS-t küldeni és olvasni. Ja, meg még fényképezni is sikerül vele néha. Nagyjából ennyi. Közben pedig rendszeresen felteszi magának a kérdést: mégis miért kell ehhez okostelefon? Az ezeréves LG-je is képes volt erre - igaz, a konnektortól 10 méternél messzebb nem volt szabad menni vele, mert bármikor képes volt lemerülni. Na de ez volt a legolcsóbb telefon, a gombos Nokiák többe kerültek volna (nem értem én ezt a világot).
Hétvégén nehéz feladat elé állított: lefényképezett vele egy plakátot, ezt kellett volna kinyomtatnom. Nem bonyolult, gondoltam magamban. A saját, ezeréves gombos Nokiámon is tök egyszerűen megoldható, akkor a jó pár évvel fiatalabb Samsungon tényleg magától kell mennie. Elő az USB-kábelt, egyik végét a telefonba, másikat a számítógépbe...
Semmi. A telefon kiírja, hogy fényképezőgépként csatlakozott a számítógéphez, de a számítógép erről mit sem tud. Sem Linux, sem Windows alatt. Nem baj, biztosan van Beállítások menüpont, ott átállítom háttértárra, mint a Nokiát.
Beállítások menüpont nincs. Sehogyan sem. Ellenben ha rábökök az USB-ikonra, lehet választani. Fényképezőgép vagy médialejátszó mód. Médialejátszóra átállítva rögtön megnyílik a számítógépen a zenelejátszó, ami látja is a telefont, csak a fényképet nem.
Nem vagyunk előrébb. Közben idegesít a bökdösés, húzgálás, az apró ikonok, amiket a lapát tenyeremmel sehogy nem találok el. De van külön "Telefon" menüpont. Tök jó. Ha az ember csak úgy, egyszerűen telefonálni akar, azt is megteheti.
Más irányból közelítem meg a problémát: megpróbálom a képet küldeni. Na, ilyet nem lehet, mert a küldés az annyira 2010. Megosztani lehet. De kábelen át nem. Van Bluetooth, WiFi direct (na, ez mi?), Facebook, Twitter, e-mail meg külön Gmail-kliens. Ja, meg Google Drive és egyebek. A kábel le van szarva, azon át csak az elektron jön az akkuba.
Nem baj, B-verzió, Bluetooth. Elő anya laptopját, az tud Bluetooth-on át kommunikálni, arra átküldöm és... Nem jó, ahhoz nem tudom hozzádugni a nyomtatót. A laptopon ugyanis nincs LPT port, az csak az asztali számítógépre jár. Mer' az USB eltörölt mindent a D-Sub-on és a HDMI-n kívül. Ez annyira nem rossz, de ilyenkor nem szeretem. Tehát lehetne úgy, hogy laptopra Bluetooth-on átküldöm, onnan pendrive-on az asztali gépre és ott nyomtatok. Bonyolultabb, mint a tokiói metró térképe.
Bluetooth elnapolva, harmadik megoldás. Wi-Fi be, majd úgy megoldjuk. Igen ám, csak annak idején jó bonyolult WPA-kulcsot adtam meg, nagy élmény begépelni a miniatűr billentyűzet-imitáción. Alig öt perc alatt meglett. Tehát a képeket csatolom a Gmailen egy piszkozathoz, elmentem, majd az asztali gépről ugyanazt a piszkozatot megnyitva kinyomtatom őket. Tudom, feltaláltam a Google Drive-ot, de azt meg most nem volt kedvem beállítani. Anyukámnak Gmail-fiókja van, a Drive-ról azt sem tudja, mi az.
Sikerült a probléma megoldása, igaz, csak harmadik nekifutásra. A piszkozatot ugyanis nem menti automatikusan a kliens, külön kell kérni rá. De meglett minden, megnyitottam a piszkozatot, kinyomtattam a képet. Alig háromnegyed óra kellett hozzá összesen.
Utána bónuszként megpróbáltam Bluetooth-on át szinkronizálni. Sehogy nem talált egymásra a két oldal, vagy a küldés nem ment, vagy a fogadás nem érzékelt semmit. Ráuntam, hagytam a fenébe.
Inkább csak csendben felidéztem, hogy annak idején ez a feladat a rémesen elavult, megosztásban harmatgyenge Nokiámmal nem volt három perc sem. USB-kábelt bedugom, USB-módot háttértárra állítom, megkeresem a képet, kinyomtatom, kész. Az elkészülte óta eltelt majd' tíz évben annyit fejlődött a technika, hogy ez most már sokszor ennyi idő, lényegesen több hibaforrással. Valami nem stimmel.