Jó pár éves sztori következik most, nem tudom már, miről jutott eszembe.
Nyár volt, éppen Nyíregyházán jártam, de már hazafelé tartottam. A vonatom már bejött, de majd' fél óra volt az indulásig, nekem meg nem volt kedvem a borzasztó meleg, húgyszagú Bhv kocsiban üldögélni. Így hát a vasútállomás előtt ültem le az egyik padra, ott vártam egy kicsit.
Megérkezett egy kirándulócsoport. 18-20 év körüliek lehettek, talán tízen voltak, fiúk-lányok vegyesen. Kivonultak az állomás előtti térre, az előtető alá, majd ketten elindultak buszjegyet venni és tájékozódni, hogy melyik buszra kell majd felszállniuk.
A maradók nagyrészt próbálták magukat valahogy visszahűteni a csodás vasúti utazás után, de 30 fokban ez nem volt könnyű. Érdekes, most ugrik csak be: nem buzerálták a telefonjukat. Nem rémlik, hogy mindenki a képernyőbe meredt volna üveges tekintettel, valamikor az óccsó androidos szörnyecskék elterjedése előtt lehetett ez.
Az egyik lány úgy döntött, ő nem álldogál tovább, leül a szomszéd padra. Megfogta a jókora sporttáskáját és elindult. Az egyik fiú mindenáron segíteni akart neki, de sikertelenül. Felajánlotta, hogy viszi a táskát: a lány elutasította. Mérgesnek tűnt. Újra próbálkozott a fiú, hogy viszi, ezúttal sem járt sikerrel. Úgy tűnt, valamit nagyon akar a lánytól. Mondjuk érthető volt: rendkívül szép leányzó volt, igazi formás szépség 160 centin előadva.
Harmadik próbálkozás: egyenesen leakasztja a táskát. "Add ide, ne fáraszd magad, árt a szépségednek!" - mondja mosolyogva. A lány ledobta a táskát, hátrébb állt, majd nyújtott lábbal, körívben fordulva szájbarúgta. A fiú hanyattesett, az előtető oszlopa fogta meg. Elharaphatta a száját vagy a nyelvét, mert dőlt belőle a vér. A lány adott neki egy papírzsebkendőt és azt mondta: "Elsőre is érthetted volna, hogy nem akarok tőled semmit".
A többiek meglepetten néztek, én sem tudtam hová tenni, amit láttam. Végül az eredetileg kinézett pad helyett oda ült le a lány, ahol én is ültem. Illedelmesen megkérdezte, van-e még hely, én meg nem mertem neki ellent mondani. A táskájából előhúzott egy újságot, azt kezdte el olvasni. A címe: "Kyokarate - a Magyar Kyokushin Karate Szövetség lapja"
Ja, kérem, előbb meg kellett volna ismerni a kisasszonyt és csak úgy kellett volna próbálkozni nála. Így talán megúszhatott volna a járási Casanova egy fölöttébb kellemetlen élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése