24 óra

Hétvégén volt Le Mans. Aki ismer, tudja, hogy nekem ez az esemény a világ közepe. Nézem a Forma-1-et (már amikor éppen nem dolgozom), követem a motoGP-t, a DTM-et, de egyik sem érdekel annyira, mint a Le Mans-i 24 órás. Az egész WEC-re magasról tojok, ez az egy verseny a lényeg belőle. A többi csak körítésnek van.
Valamikor a 2000-es évek közepén kaptam rá, mikor az Audit senki, sehogyan sem tudta megverni. Arra már tisztán emlékszem, mekkorát néztem, mikor az R10 TDI-vel próbálkoztak. Nem tudtam, bejöhet-e nekik a dízel, de sikerült. Figyelemmel kísértem, mikor a 908 HDi-k elverték a német armadát és azt is, mikor a következő évben a teljes PSA-vezetőséggel kivonuló alakulatot laposra verték az ingolstadtiak. Reménykedtem, hogy a Toyotával komoly kihívót kapnak, bár abból kiindulva, amit a japánok a Forma-1-ben produkáltak, nem vittem túlzásba a dolgot.
Lassan el is ment a kedvem a dologtól. Mindig az Audi nyer, távolságrekordot döntenek, se a Peugeot, se az Aston nem tudja komolyan megszorongatni őket - mi ebben az új? Csak egyben bíztam: a '90-es évek végén kivonult Porsche visszajön és folytatja káprázatos sikersorozatát. Akartam látni egy Porsche-győzelmet, ha már az előző 16-ról lemaradtam (mikor a 911 GT1 utoljára nyert 1998-ban, még túl kicsi voltam, bár a békaszemű, bogárhátú 911 már akkor is nagy szerelem volt).
Máig emlékszem rá: 2012 ősze volt, mikor először olvastam arról, hogy 2014-ben a Porsche visszatér Le Mans-ba. Helyreáll a világ rendje, a weissachi zsenik ismét megmutatják a világnak, hogy kell 24 órában nyerni. Követtem a híreket, főiskolák és munkahelyek jöttek-mentek, én pedig vártam a 2014-es Le Mans-t. Jó lett volna élőben látni, de nem jött össze: se pénzem nem volt rá, se szabadságot nem tudtam kivenni.
Amolyan titkos remény volt, hogy nyerni tudnak a fiúk: elég régen volt az utolsó Porsche-siker, a '90-es évek végi GT1-korszak óta elég sok minden változott. Igen, tudom, nyertek ők LMP-vel is, de a WSC-95 is távol állt attól, amit ma LMP1-H-ként ismerünk. Nem is nyert a Porsche, de látszott: ők lesznek az Audi kihívói. Megvolt a tapasztalat, 2015-ben már nyerhetnek.
Készültem is az idei évre, bár az hamar kiderült, hogy megint nem lehetek ott Le Mans-ban. Majd egyszer. Inkább csak követtem a közvetítést. De amilyen szerencsém volt, szombaton és vasárnap pont 12 órás éjszakásban űztem az ipart. Este 6-tól reggel 6-ig munka, közben valahogy szurkolni is kellene. Nem lesz egyszerű.
Előtte volt pár nap pihenőm, így a időmérők eredményeinek élőben örülhettem. A rajtrács első három helyén a 919-esek virítottak, megmutatták, hogy van tempó, ha kell. Jó lesz ez, gyerekek. Szombaton délután 3-kor élőben néztem a rajtot: jó lesz, menni fog. Közben aludni kellett volna, mert este nem lesz alvás, de még egy kör, még egy kör... Délután 4-től 5-ig sikerült is, utána pakolás, irány a munka!
Némi kötözgetés után egy használaton kívüli számítógépen bejött a Live Timing. "Senki nem nyúl hozzá!" - jelentettem be este 6-kor. Sokan meglepődtek: nem szoktam én ilyen agresszív lenni. Folyamatos figyelés: elöl a 919-esek, de jön fel az R18, még mindig jön, hozzák az időt a bokszban, Lotterer előz... Mi van itt?
Teljes letargia: talán mégis csak egykörös tempóban jó a 919? Értem én: a TDI jól fogyaszt, a V4-es turbó kevésbé. De nem igaz, hogy máris vége az álomnak!
Lotterer körideje romlik, bokszba megy: defekt. Visszáll a két 919 az élre. Megvan, gyerekek! Közben gépállítás, elmebaj, minden, ami kell. Élen a Porsche, probléma nincs. A Toyota hozza a szokásos töketlenkedést, a Nissan meg rossz vicc.
Műszak végén irány haza, megnézem az állást: még mindig jó. Aludni kellene. Ha lefekszem 7-kor, délután 3-ig megvan a 8 óra. De mi van, ha lemaradok a befutóról? Na, még egy kör, még egy... Csak aludni kellene.
Óránként keltem fel megnézni, hogy alakul az állás. Mindig nyugodtan feküdtem vissza. Délben már nem ment, az izgalomtól nem tudtam aludni. Már csak három óra, két Porsche az élen, a körök száma pedig nagyon úgy áll, hogy ebből még rekord is lehet. Megcsinálják a fiúk?
Délután 1-kor minden oké.
2-kor is.
Negyed 3-kor is.
Nem lassulnak, a 397 kör még meglehet.
Megcsinálják.
Megcsinálják?
Meg, akármi is lesz!
Fél 3, minden jó.
Háromnegyed.
Befutó!

Porsche 1-2. Megnyerték. 1998 után újra, tizenhetedszer is. Visszatért a trónra Le Mans uralkodója, megint a stuttgartiaké a trófea. Öröm, boldogság, leragadó szemek - menjünk aludni!

Mintha az olyan könnyű lenne. Nem sok alvás volt, este 6-tól megint munka. Nem bírom nyitva tartani a szememet, nem tudom, hol vagyok, eltévedek a dátumok között, fogalmatlanul kóválygok a csarnokban.

De nyert a 919. Ennyi számít, a többi nem érdekes. A rekord nem lett meg, az majd jövőre. Újra ott vagyunk a csúcson. Jövőre meg kellene nézni a címvédést élőben. Újra nyert a benzinmotor, a 919 pedig felnőtt a 917, a 935, a 936, a 956, a 962, a WSC-95 és a 911 GT1-98 mellé. Ennyi típus nyert a Porschétól. Meg még az RS Spyder az LMP2-ben, a 911 R és RSR a GT3-ban, GT2-ben, LM GTEAm-ben és GTEPro-ban...
Tényleg, idén a két kis GT-ben nem nyert a Porsche. A 991 R még nem az igazi, a 997 RSR már nem. Jövőre ott is erősíteni kellene. Meg tudják csinálni. És akkor 4-ből 3 kategóriában ott lennénk a topon. Ha már az LMP2-ben kiöregedett az RS Spyder. De ott is meg lehetne ám mutatni a Nissannak, hogy más is tud motort építeni. Á, sok lesz ez. Csak szépen, fokozatosan, de akkor aztán nagyon!

Roots in racing. Not posing.