Nyári este

Szépek ezek a nyári esték. Sokáig van világos, kellemesen meleg az idő.
Este 8-kor, még jócskán világosban lefekszem aludni. Muszáj: reggel negyed 5-kor kelnem kell, hogy legyen időm reggelizni, tízórait készíteni és odaérjek 6-ra munkába. Ehhez pedig jön az a hátrányom, hogy ha nem alszom 8 órát, teljesen használhatatlan vagyok.
Aludnék is, ha tudnék. De nem tudok, mert túl meleg van. Kidugom a lábam a takaró alól: akkor is. Akármivel próbálkozom, nem jó. Nyissak ablakot? Na, nézzük meg azt! Közben fél 9 van, nem ártana végre aludni.
Kevésbé van meleg, de túl világos van, nem tudok elaludni. Ez így nem jó. Le kell engedni a redőnyt, de akkor meg hiába van nyitva az ablak. Viszont a redőny kibillenthető. Kitolom a tok alját: nem megy le. Tok vissza, redőny le, kitolom: most jó. Alig van 9 óra. Lefekszem.
Majdnem 10 percig alszom is: ekkor dönt úgy a nehéz faredőny, hogy visszacsapja a kibillentett tokot. Nagyot dübben, szerintem a szomszéd is felkelt rá, ha már aludt. Nem elég csak kitolni a tok alját, lendületből kell kicsapni, hogy kicsit lefelé is mozduljon a fogantyú, akkor jó. Most már ezt is tudom.
Nincs meleg, nincs világos (amúgy sem lenne már, mert negyed 10-kor már elég sötét van), lehetne aludni. Ha csend lenne, de nincs. Mit keres ilyenkor a nép az utcán és miért ordibál? Üvegcsörömpölés, kutyaugatás, motorbőgetés, telefonálás, amit csak akarsz. Nem tudok elaludni.
Valahogy fél 11 körül már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy semmi se zavarjon és elaludjak. Fél 4 körül pedig az első hajnali napsugár besüt a kibillentett redőny alatt. Ez sem volt egy kimondottan hosszú alvás.
Nem is csoda, hogy délelőtt volt olyan munkalap, amit háromszor javítottam ki és akkor is maradt rajta hiba.