Nem hagy nyugodni a szemét. Vagy két hete írtam a 38-as út és a vasútvonal melletti rengeteg hulladékról, de azóta is vannak élményeim bőven. És egyszerűen nem hagy nyugodni egy megválaszolatlan kérdés.
Jó pár éve már, hogy a kerítésünk mellé az önkormányzat szelektív hulladékgyűjtő szigetet telepített. Én sosem ágáltam ellene, nem vagyok az a fajta, aki fennhangon hőbörögne, hogy "de énnekem ne szemeteljenek itten". Használom is a gyűjtőszigetet, bár nem sokat: mivel állatokat tartunk és a kertet is műveljük, kevés hulladék keletkezik nálunk. A konyhai maradékot megeszik a tyúkok, a nyulak, a kutyák vagy a macskák, tojást, húst, zöldséget egyáltalán nem vagy nagyon ritkán veszünk. Szénsavas és egyéb üdítők is ritkák errefelé: van csapvíz, szoktuk inni, főzünk belőle teát, egyébként meg ott a szódavíz, cseréljük a szifonokat és vannak hozzá házi szörpök, ha már gyümölcsfák is állnak a kertben. Az üvegpalackokból vagy szörppel tele állnak a spájzban, vagy bor van bennük a pincében, a PET-palackok meg egy darabig bírják, mint tejesedény, aztán végképp végük, megbüdösödnek, akkor már tényleg nem jók semmire. Az ilyen-olyan papírhulladék pedig - szégyen, nem szégyen - gyújtósként végzi a kályhákban.
Nincs ebben szélsőséges bio-öko-zöld gondolatmenet, szó sincs neokommunista önellátásról, egyszerűen csak spórolunk. És mivel spórolunk, kevés dolgot veszünk, kevés csomagolóanyag kerül a szemétbe. Van, hogy a 60 literes kukát két hét alatt sem töltjük meg négyen.
Na, de ne kalandozzunk el! Miért is írtam le ezt? Azért, mert bár keveset használom a gyűjtőszigetet, elég sokat találkozom az oda dobott szeméttel. Egy része a kukák mellé hullva rögtön beszáll hozzánk, más részét meg a visszaváltható üvegekre vadászó csövesek hajigálják szét, a szél pedig azt is nálunk teszi le. Ez utóbbi problémát jeleztük már az önkormányzatnak és a szemétszállítást végző vállalatnak is, ők végül zárhatóra alakították át a konténerek tetejét. Csak a kukásokat borzasztóan zavarta, hogy a szelektív gyűjtőjárat érkezésekor mindig nyitni-csukni kellett a fedeleket, ezért 1-2 hónap után leszoktak a zárak használatáról, majd valaki, valamikor ki is törte őket a fedelekből.
Marad hát a mikor merre szálló szemét. Bár most már jobb, mint régebben, mert végre van rendes kerítés a kukák körül, az megfogja a nagyját. Viszont így is találkozom azzal, amit odavisznek. És néha meg szoktam lepődni.
A hulladék nagy része ugyanis csomagolóanyag. Mégpedig főleg élelmiszerek csomagolása. Tálcás, fóliás felvágott, paprika, paradicsom, hipermarketben kapható ilyen-olyan sütemények, sajt, tejföl, félkész vagy készételek, ketchup, mustár, majonéz dobozai, nejlonzsákok kifli, zsemle vagy más péksütemények vonalkódjaival, chipsek, csokoládék csomagolásai... Mondjuk jó kérdés, hogy ezeket miért akarják belegyömöszölni a műanyag palackoknak fenntartott konténerbe, de én nem érthetek mindent.
Ital is van: kólás- és ásványvizes üvegek borzasztó mennyiségben (de tényleg, egy hét alatt megtelik a konténer), szörpös és gyümölcsleves flakonok, sörösüvegek, borosflakonok, pezsgős- és töményes üvegek - rettenetes, mennyi alkoholosüveg landol errefelé.
De ugyanez van a környékbeli, mélyszegénység mintaképeinek tartott falvakban is. A kerteket felveri a gaz, haszonállatok nincsenek, hó elején pedig tömegek buszoznak-vonatoznak a közeli városokba, aztán rogyásig tömve jár a Tesco-busz a vasútállomás és a hipermarket között. Telnek a bevásárlókocsik, jut édesség a gyerekeknek, jó világ van. Később már csak a falusi boltig jutnak a szerényebb keresetűek, ott vesznek egy doboz tojást megy félkilós kenyeret, sokszor "hozomra".
Én pedig nem értek valamit. Ahogy nézem az itt és máshol kidobott szemetet (no meg minden mást, ami erre utal), az az érzésem, hogy sok olyan háztartás van, ami gyakorlatilag minden élelmiszert boltból vesz. Ez pedig nem kevés pénzbe kerül. Ráadásul most - mint tudjuk - válság van, semmire sincs pénz, mindenkinek rossz.
Viszont meséltek már nekem sokkal cifrább időkről is. A nagyszüleim szerencsétlen korben látták meg a napvilágot: gyerekként élték meg a II. világháborút, fiatal felnőttként az utána következő újjáépítést. Mondták, hogy felfoghatatlan volt a nyomor, rettenetes szegénység volt. Ezen pedig úgy próbáltak úrrá lenni, hogy önellátóak voltak: szégyen volt a faluban, ha valakinek az udvarán nem volt tehén, valahol nem voltak tyúkok vagy a gaz vetette fel a portát. Nem volt pénz, ezért igyekeztek legalább az élelmet megtermelni maguknak, de bizony még a ruhákat is sokszor maguk varrták. Így tudtak spórolni.
Akkor talán most mégsem olyan nagy a szegénység, mint mondják. Hiszen a lecsúszott, elszegényedett embereknek is van annyi pénzük, hogy elmenjenek a "teszkóba", aztán mindent ott vegyenek meg, jó pénzért. Mert valakinek ki kell fizetnie azt a hihetetlen mennyiségű csomagolóanyagot, ami az utak szélén, vasúti töltések mellett, faluk végén, konténerek körül szemétként végzi. Meg ki kell fizetni az áruházláncok nyereségét is. De úgy látszik, nincs nagy gond, mert erre van pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése