Végre újra van áram. Csodálatos!
Működik a szivattyú, jön a víz, ha felkapcsolom a villanyt, világos lesz. Apró örömök ezek, de jól jönnek.
Ja, és a bojler is fűt. Így hát mivel van víz, ráadásul meleg és még látok is a fürdőszobában, tudok zuhanyozni, nem fagyok meg.
Mi van még, mi van még... Hó. Na, az van bőven. Nem tudom már, hová hordjam ki az udvarból, hogy ha elolvad, ne érjen nyakig a sár. Azt hittem, az évre letudtuk a gumicsizmás dagonyázást, de úgy tűnik, az még arrébb van. Mondjuk nekem különösen nagy élmény a sáros idő, mert nincs gumicsizmám.
Eközben pedig kompozícióról, totálról és egyéb idegen fogalmakról olvasok, próbálom megérteni őket. Komolyan mondom, most már nagyon nem értem az életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése