Kriszta ma felidegesített a nyavalygásával. Nem ez az első alkalom, előfordult már ilyen. Persze nem haragudtam én rá nagyon, de valahogy mégiscsak vissza kellett adnom.
"- Na, most már fejezd be a nyivákolást!
- Mert ha nem? (imádom egyébként, mikor ilyen helyzetben kíváncsian néz rám, ilyenkor különösen szépek a szemei)
- Akkor húsvéthétfőn meg foglak locsolni.
- Engem?
- Igen, téged.
- Nem fogsz.
- De, igen.
- Hát, ha ennyire akarod, veled talán kivételt tehetek és megengedem, hogy meglocsolj. Látod, nincs is itt semmi baj. Engem ilyennel nem tudsz sakkban tartani.
- És ha azt mondom, hogy van egy üveg Krasznaja Moszkvám?
- Ööö... Azt hiszem, nem leszek itthon húsvétkor..."
Bejött a trükk, abbamaradt a nyavalygás. Mégiscsak jó valamire a műhelyszekrényben pihenő rettenet (kulcsra zárva tartom, az a biztos).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése