Ma Nyíregyházán akadt dolgom. Gondolkodtam, mivel menjek, de mivel rossz az idő, az autó a garázsban maradt. Nem áztatom el, csak az hiányzik, hogy rozsdáljon. Inkább mentem vonattal.
Egyébként szeretek vonatozni. Igen, vannak egyéb hibáim is, nem ez a legnagyobb. Ahogy néztem kifelé az ablakon, Tokaj és Rakamaz között valami érdekeset láttam. Furcsán csillogott a 38-as út töltésének oldala. Nem tudtam, mi az, még arra is gondoltam, hogy talán valami védőfólia, amit azért húztak oda, hogy ha megint kiönt a Tisza, ne áztassa el az út alépítményét.
Szó sem volt ilyesmiről: a csillogó réteg szemét volt. PET-palackok, nejlonzacskók, fóliadarabok, szatyrok borították a töltést, mégpedig vastagon. Rakamaz felé csökkent az intenzitás, de ott is egymást érték az elhajított cigarettásdobozok, flakonok és egyéb csomagolóanyagok. A faluban is "virágzott" a vasúti töltés mindkét oldala, az állomás egykori marharakodójánál is szemét volt a bokrok alján. Virányos felé sem volt jobb a helyzet, még az almafák ágain is fóliák himbálóztak. De volt szabályos (vagyis inkább szabálytalan) kis szeméthegy is, törött szennyestartóval, megnyeklett babakocsival, tejes és gyümölcsleves papírdobozokkal.
Minden tavasszal ez van: elolvad a hó, aztán előkerül minden, amit télen jótékonyan eltakart. A szemét is. Minden tavasszal elszörnyedek, mennyi mindent sikerült kihajítanunk. Mondjuk most a korábbiaknál rosszabb a helyzet.
Közhely, hogy kis hazánkban valahogy semmi sem olyan szép és jó, mint a nagy és fényes Nyugaton. Vagy legalábbis nem olyan, mint amilyennek a Nyugatot képzeljük. A hivatalokban sor, az utakon kátyú, a járdákon szemét, a sötét utcákban még sötétebb bűnözők. Bezzeg ott, Nyugaton! Ott ilyen nincs!
Mindenki másképp magyarázza a különbség okát. A legtöbben talán a kormányban keresik a hibát. Mióta az eszemet tudom, mindig rossz volt a kormány, az utca embere sosem volt vele elégedett. A hivatalokban azért van sor, mert a kormány kivonja a pénzt, nincs elég ügyintéző, aki van, az sem ért semmihez, csak jó pártember és egyébként is túl sok a papírmunka. Az utak azért kátyúsak, mert a kormány innen is lopja a pénzt, az üzemanyag adója eltűnik mindenféle titokzatos emberek zsebeiben, útfelújításra már nem jut belőle. A bűnözők is azért van rá, mert a kormány a rendőrséget pénzbehajtó intézetként működteti, csak traffipaxoznak meg büntetnek az izzókészletért, de a bűnt nem üldözik.
Ugye, mindenki hallotta már ezeket a magyarázatokat? Én is. Néha úgy gondolom, van is bennük igazság. Nem biztos, hogy az általuk festett sötét kép teljesen reális, de egyes elemek igenis valósak.
Aztán vannak, akik másképp magyarázzák a problémákat. Ők az emberek természetét okolják ezért. A fő ok náluk is ugyanaz: a kormány. Csak ezek az emberek úgy gondolják, a társadalom is felelős, mert ők választották a kormányt, elmennek szavazni, együttműködnek az élhetetlen rendszerrel. Nincs igény a szebbre, jobbra, a működésképtelen hivatalokat inkább kikerülik, "okosba" oldják meg a problémájukat, ahelyett, hogy változtatásokat követelnének. Na, akik ilyet mernek állítani, azok meg is kapják a magukat: a tudjukkik emberei, liberálkapitalisták vagy épp mindenféle alternatív, romkocsmában üldögélő bölcsészek, húzzanak el Londonba mosogatni, ha ugyan még nincsenek ott.
A fene sem tudja, kinek van igaza. Rengeteg problémánk van, a megoldást pedig egymás ellenében keressük. Nem is találjuk. Egyvalamiben azonban mindenki azonos: mindig más a hibás. Én sosem, egyénként nem vagyunk felelősek semmiért. A kormány a rossz meg az a sok hülye ember, aki megválasztotta őket.
A szemét meg ott pihen az árokparton, vagy épp viszi a szél. Persze ezért is a kormány a hibás, mer' a közmunkásoknak az lenne a dolguk, hogy eltakarítsák, de csak kártyáznak a fa árnyékában meg különben sincsenek kukák sehol. De kérdem én: hogy került oda a szemét? Ki dobta el? Ki döntött úgy, hogy a kiürült kétliteres PET-palackot az autó vagy a vonat ablakán hajítja ki? Hiszen nincs már rá szükség...
Persze mindig valaki más. Az a köcsög tahó adócsaló ott előttünk, a szlovák rendszámos X5-ösből, esetleg a kocsi túlvégén ülő tudjuk mitől barna család, akik a szotyit is a padlóra köpködték vagy a szomszéd Jóska, aki nem megy el a hulladékudvarig, csak eltolja talicskán a sittet a falu végére és ott kiborítja.
Ha odalépnék valakihez és megkérdezném, nem szokott-e szemetelni, biztosan felháborodna. Hogy ő? Ő ugyan nem! Felsorolná a fenti dolgokat, mert valaki más, de ő nem. Pedig valaki eldobja azt a csikket, kihajítja az üres dobozt - és biztos, hogy nem a kukába. És nem a kormány az, nem is a kormány vagy a tudjukkik által felbérlet bérszemetelők. Mi vagyunk azok, a nagytiszteletű állampolgárok. Te és én. Nem csak ő, a harmadik, akit be lehet árulni.
Én is szemetelek, igen. Van, hogy túl messze van a kuka (már ha van), aztán csak oda repül a nejlon, ahová sikerül neki. Ha kikapja a kezemből a szél, nem futok utána. Palackot már ritkábban dobok ki, az nekem is sok mindenre jó. Szóval ritkán, de előfordul, hogy valami nem a helyére kerül. Viszont az, amit ma láttam, úgy gondolom, meggyőzött arról, hogy még ez is sok. Vállalni kell azt a kis kényelmetlenséget, el kell menni a kukáig, a helyére kell tenni a szemetet. Nem leszek harcos környezetvédő, csak annyit tudok tenni, hogy én magam nem hajigálom el a szemetet.
Szerintem ennyi is elég. Csak az kellene, hogy ezzel ne legyek egyedül. Sok minden van, amit egyedül, önmagunkban nem tudunk megváltoztatni. Attól, hogy én egyedül hőbörgök, hogy milyen kátyús az út, nem változik semmi. Kicsit többen kellünk ahhoz, hogy az államot meggyőzzük a közúthálózat rettenetes állapotáról. De ebben az egyben én egyedül is tudok mit tenni. Ha én, saját hatáskörben kevesebbet szemetelek (és eleve kevesebb szemetet termelek), az lehet hatásos. Kevesebb vacak fog lógni a fák ágain, kevesebb szemét fog úszni a vízen.
Az lenne igazán szép és jó, ha ezt többen is így gondolnák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése