Valamelyik reggel elszakadt a cipőfűzőm. Drága jó nagyapám mondta mindig: "Kisunokám, az új cipő mellé mindig vegyél egy pár hozzá illő fűzőt, mert a gyári sz*rt sem ér!" Igaza volt: az eredeti fűző általában semeddig sem bírja, de amit utána húzok bele, az valamiért évekig jó.
Nem történt katasztrófa, kihúztam a fűzőt egy másik cipőmből, azt használtam, de minden volt, csak szép nem. Tegnap végre eszembe jutott, hogy bemenjek a rövidáruboltba egy pár új fűzőért.
Gyalog voltam, így volt időm körülnézni. Hihetetlen, hogy hányszor megyek végig kis városkánk főutcáján, mégis van számtalan dolog, amit észre sem veszek. Az állandó rohanás...
Na, de tegnap szétnéztem. Volt némi átrendeződés, pár üzlet arrébb költözött, én meg rácsodáltam arra, mi hová is került. Így láttam meg egymás mellett 4 épületet (nem tudok rá jobb szót), amik... Nos, amiket bár a véletlen sodort egymás mellé, mégis mintha történetük lenne.
Az első a takarékszövetkezet irodája. Ez az első lépcső a mai, nehéz világban: ide az jön, akinek még van pénze. Vagy azért jön, hogy fialtassa, vagy azért, hogy kivegye a számlájáról. Vagy csak azért, hogy hitelt vegyen fel, mert még van neki mire. Ablakaiban sorban plakátok: betéti akció azoknak, akiknek még van mit betenni, hitelakció azoknak, akiknek nincs.
Mellette van a zálogház. Akinek már nincs pénze és hitelt sem adnak neki, ide térhet be. Ez már a főutcáról nyíló kis utcában van, ami - némi iróniával - egyirányú. Csak befelé lehet menni. A zálogház a második lépcső, hirdeti is magát ingyen kiváltással, alacsony kamattal. Amíg még megvan a családi ezüst, nagymama bundája vagy bármi más, ide lehet menni.
Ha már ez sincs meg, ott a következő ajtó. Itt a Baptista Szeretetszolgálat helyi irodája működik. Az ablakban egy szerény A/4-es papír árulkodik erről, reklám nincs. Itt már nem kell a nagy hírverés, itt senki sem vidám. Ez a következő lépcsőfok az után, hogy már nincs az embernek se pénze, se értéke.
Egyirányú utcán vagyunk. A takarék, a zálogház és a szeretetszolgálat ajtaján kijövő ember is csak egy iránya indulhat: befelé a kis utcába. A következő ajtó egy éles kanyarban van. Olyan, mintha zsákutca lenne az utca, csak az ajtó elé érve látszik, hogy folytatódik. Aki messzebbről néz rá, azt látja: ez az utolsó ház, végállomás, az egyirányú út eddig tartott.
Hogy mi van itt? Egy bolt. Nem valami nagy, nem is igazi bolthelyiség, mert egy földszintes parasztház utcára nyíló helyiségeiből alakították ki. Kicsi, sötét, de legalább van. A homlokzaton éktelen méretű felirat: "VÁLSÁG CENTER". Benn mérhetetlen mennyiségű gagyi termék. De legalább olcsók. Ez a negyedik lépcsőfok: mindenki ide jut végül, függetlenül attól, honnan indult. A gagyibolt a végállomás, csak erre marad pénzed.
Hát, ilyen apró történetek jutnak néha eszembe séta közben. Néha azt mondják, túl sokat asszociálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése