A hétre azt terveztem, hogy felásom a kertet. Vasárnap kiszedtem belőle majdnem minden növényt, csak azok maradtak, amik a hónap végéig még húzhatják. De nagy részét már lehet ásni.
El is terveztem, mi lesz: a tyúkudvaron van szemétdomb, egész évben oda hordunk mindent, ami nem éghető, a tyúkok átválogatják, megtrágyázzák - mifelénk ilyen a komposztálás. Gondoltam, kihordom onnan a trágyát, elterítem a kertben, ásásnál pedig beforgatom, hadd javítsa a talajt. Utána, mikor már mindent kiszedtem, a talajt pedig jól megforgattam, kiengedem a tyúkokat a kertbe, ők fertőtlenítik a talajt (kiszedik belőle a télre beásott pajort és egyebeket), lelegelik a dudvát, aztán 2-3 hét múlva, ha megunják, újra bezárom őket, a fagy meg dolgozhat a rögökön. Tavasszal rotációzás, aztán minden csodás lesz jövőre.
Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hétfőn gyönyörűen sütött a Nap, én meg falevelet sepregettem. Aznap viszik el a kukát, én meg - mivel nem volt tele - úgy döntöttem, belegyömöszölök annyi diófalevelet, amennyi belefér. Szabályos, nem szabályos, nem érdekel: nincs hová tenni. Levélseprés közben eszembe jutott, hogy ilyen szép időben biztosan megszáradna a munkásruha, ezért elindítottam a mosógépet, kiteregettem, tűzifát aprítottam - elment a délelőtt, délután tanfolyam, én meg nem ástam semmit.
Nem baj, majd kedden! Azaz tegnap. Felkeltem, megreggeliztem, elkezdett esni. Nem is hagyta abba délig. Megéleztem az ásót, megint mostam, ásni nem lehetett. Délután meg szépen sütött a Nap újra. Majd ma!
Felkeltem, megreggeliztem, megetettem a jószágokat, megint elkezdett esni. Így nehéz ásni. Délután meg újra tanfolyam.
Elegem van már az esőből, így az életben nem leszek készen. De muszáj lenne sietni, mert nemsokára megint megyünk gyakorlatra, akkor még annyi időm sem lesz rá. Nem jó ez így...
Erről eszembe jutott, amit nagyapám mondott annak idején:
"Tudod, kisonokám, valamikor a parasztembernek az volt az ünnepnap, mikor esett az eső, mert akkor nem lehetett a földön dolgozni"
Hát, én vagy nem vagyok parasztember, vagy nem tudok örülni semminek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése