Ja, igen, tanfolyam is van. Ma mérési gyakorlat volt: az ipartelepre mentünk ki egy üzemcsarnokba, hogy mindenféle érdekes - és esetenként pontos - mérőeszközzel mérjük meg, mi merre hány méter (milliméter, tized- és századmilliméter, illetve mikron).
Na,
ott aztán láttunk csodákat. A műhelyen ugyanis voltak ablakok. Nem is
akármilyenek: a MÁV személykocsijainak túlnyomó többségén (A, B, Bhv és
származékai) használt fele részben lefelé eltolható dupla ablakok.
Ezekből volt 5 darab beerőlködve a betonblokkok közé. Mer' az
hőszigetel, nyitható-zárható meg olyat lehetett készen kapni. Mondjuk
hogy a bowdenes mozgatómechanikát minek kellett egyesével felműteni
minden egyes ablakhoz, sosem fogom megérteni. De így félállásban is a
helyén marad, felfelé meglökve pedig magától záródik. Ez igen hasznos
egy forgácsolóműhelyben.
Talán a nap végéig elszórakoztattak volna az
ablakok (asztalosműhelyben nőttem fel, gyermekkori beidegződés, hogy
mindenütt a nyílászárók és a zárak keltik fel a figyelmemet, aztán a
bútorokat kezdem vizsgálgatni, parkettás helyiségben pedig a padlót is
tudom bámulni), ha nem szólt volna Ricsi, hogy van ott más izgalmas is.
Mégpedig a talicska. Teljesen szabványos talicska volt, nyomokban mintás
gumival, két fogantyúval és széles, hosszú,"trágyaszállító"
felépítménnyel. A felépítményen meg 30 centiméternyi, élben
odapöttyözött 3-as lemezből készült magasítással. Mint kiderült, az
egyik munkánál elég sok volt a forgács, nem győztek fordulni a furikkal.
Én meg nem tudtam, hol vagyok. Pedig a szifonpatron sztorija csak később jött. Holnap majd elmesélem azt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése