Én nem értem, mi van a macskákkal.
Még kicsi voltunk, máshol laktunk, akkoriban az ablakom alatt ütötték-verték egymást.
Kicsit nagyobb lettem, költöztünk, akkor meg a padláson ment a macskaduett, mindig pontosan az én szobám fölött.
Megint költöztünk, ehhez újra nyávogás társult: a szobámmal szomszédos műhelyt nézték ki maguknak.
Koliban is általában vagy az ablakunk alatt (1. emelet) vagy fölöttünk, a tetőn (4. emelet) élték a magánéletüket.
Albérletben sem úsztam meg: valamelyik szomszédnak voltak macskái, nem hagytak aludni.
Most, nyáron megint felfordult a ház, én másik szobába kerültem, de itt is pont az ablakom alá járnak vernyákolni.
Vagy ennyire szeretnek, vagy ki nem állhatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése