"- Úgy szeretem az őszt! Végre lehet kabátot hordani, felvehetem a magassarkú csizmámat is, aztán tök feketében riogathatom a népet. Na meg a levelek! Gyönyörű, vörös, sárga, barna falevelek mindenfelé, jó bennük bokáig gázolni, rúgni őket széjjel, mint télen a havat, jó nézni, ahogy hordja őket a szél...
- Te mikor sepertél utoljára lehullott faleveleket?"
Mi már soha a büdös életben nem fogjuk megérteni egymást, Krisztám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése