2013. május 15., szerda

Monotónia

Csiszolok, lefújom a port, csiszolok, letörlöm denaturált szesszel. Megnézem, káromkodom, csiszolok, letörlöm. Talán jó. Fordítok, merőleges irányban csiszolok, előjön a karc. Kicsiszolom. Letörlöm. Lunkeros az egész, tiszta kráter a felület.
Kicsiszolom a lunkert, eltűnik. Helyette előbukkan 2-3 zárvány. Azokat is kicsiszolom. Szép, íves a fedél vége, az eleje meg szögletes, mint a békásmegyeri lakótelep. Valaki legyezőcsiszolóval akarta megigazítani és belemart.
Csiszolok, letörlöm. Kerekednek az élek, lassan jó lesz. Kopik a kezemről a bőr, tiszta fekete az arcom is, de simul a felület. Lassan kész az első lépcső, már csak 5 van hátra, aztán a rongykorong.
Előbb vagy utóbb csak ki fogom polírozni ezt a sok vackot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése