Recept

Na, hadd gasztrobloggerkedjek már én is, ne csak a tápos pöstiek. Szóval íme, itt van a díjnyertes gulyásleves receptje, olvassátok!


Bográcsgulyás amatőr módra

Hozzávalók 8, 10 vagy nem tudom hány adagra:
- 1 jó nagy marék pörkölt, előző napról eltéve
- kicsit több zöldség, felkockázva, olajon megdinsztelve
- víz
- annyi krumpli, amennyit épp kedved van megpucolni (ez nálunk olyan 2,5 kg lehetett)
- só
- gulyáskrém
- csípőspaprika
- fűszerpaprika
- bors
- őrölt kömény
- sör (én alkoholmenteset használtam, de alkoholossal is lehet)

és a gyengébbek kedvéért:
- bogrács
- bográcsállvány
- gázzsámoly
- gázpalack
- gázkulcs (mert amúgy csak nézegetheted a palackot meg a szorítóanyát)
- fakanál
- szedőkanál

Vegyük ki a hűtőből a pörköltet és a zöldséget. Ha a hús még nem pörkölt állapotú és a zöldség nincs előkészítve, akkor kérjünk meg valakit erre, mert biztos, hogy el fogjuk rontani, ugyanis nem tudunk főzni (ez alapkövetelmény). A pörköltet és a zöldséget lehetőleg hűtőtáskában tároljuk. A hűtőtáska nem képes csodákra, így ha nem muszáj, lehetőleg ne tegyük a tűző napra!
Mikor már nagyon noszogatnak a többiek, hogy mikor lesz ebéd, állítsuk fel a bográcsállványt. Ennek módja az állvány kialakításától függ. Lehetőleg tűző napra állítsuk fel, igazi amatőr módjára. Feledkezzünk meg a felállított bográcsállványról, majd essünk át rajta úgy, hogy feldőljön. Sebaj, így legalább eszünkbe jut, hogy árnyékba állítsuk fel.
A kis közjáték után kezdjünk el krumplit pucolni. A kés negyed órán át tartó keresése után bontsuk ki a krumpli zsákját, majd szedjük össze a szanaszéjjel gurult krumplikat. Kezdjük el őket megpucolni. Abszolút kezdők kedvéért: a héjat ne tegyük a krumpli mellé, külön gyűjtsük és akkor jó a művelet, ha a lehámozott héj tömege kisebb, mint a kész krumplié.
A bográcsba öntsünk vizet és ebbe gyűjtsük a hámozott krumplikat. Mikor a krumplihalom teteje már kilóg a bográcsból, konstatáljuk, hogy kicsit már sok lesz a mennyiség és próbáljuk meg valamelyik másik főző csapatnak elpasszolni a krumpli felét. Ha csak mi főzünk, akkor ez kicsit nehezebb lesz.
Kockázzuk fel a krumplit, majd kössük be a frissen szerzett vágási sebeinket. A kockák mérete kicsit legyen nagyobb a 2x2-es LEGO-kockánál. Mondjuk tökmindegy, a végére úgyis nagyobbakat fogunk vágni, mert beleununk.
A felkockázott krumpliról öntsük le a vizet, majd szedjük össze a szétpergett krumplit, öntsünk rá tiszta vizet, forgassuk meg benne és kérjünk meg valakit, hogy az újabb víz leöntésekor segítsen megfogni a krumplit, hogy ne boruljon ki a bográcsból. Utána cseréljük le a nadrágunkat, amin végigborítottuk a vizet.
A tiszta krumplira öntsünk annyi vizet, amennyi ellepi, majd gyújtsuk be a gázzsámolyt. Pontosabban: először jöjjünk rá, hogy nem hoztunk téglát a zsámoly alá, ezért a földre kell tenni és jól le kell ereszteni a bográcsot. Ez az étel minőségét nem befolyásolja, de a derekunk biztosan fájni fog másnap a hajlongástól. Ezek után kérdezzük körbe a társaságot, kinek van tüze (mert persze azt nem hoztunk) és gyújtsuk meg a lángot. A karunkról ekkor leégő szőr kellemetlen szaga hamar elillan, a leves minőségére nincs káros hatással.
Néha kavarjuk meg a krumplit fakanállal, közben tegyünk úgy, mintha nagyon értenénk, mit is csinálunk. Mikor felforrt a víz, várjunk 1-2 percet, majd keressük meg a zöldséget. Nyissuk ki a zöldségesdoboz tetejét, majd borítsuk bele a zöldséget a vízbe. Utána szedjük ki belőle a dobozt, mert az nem kell a lébe.
Újabb 4-5 percig kavargassuk. Mikor Gabi megkérdezi, hogy kell-e bele sör, mondjunk igent és az üveg sört támasszuk a horgászszékünk lábához. Ha letelt az idő, menjünk el a pörköltért. Mikor felállunk a székről, a sör fel fogja borítani azt. Ha ez nem történne meg, egy elegáns bokamozdulattal segíthetünk neki. Ettől a horgászszék beleesik a gázzsámoly lángjába és a műszálas ülőke éktelen füsttel és bűzzel elég. Ettől a leves kissé karcos aromájú lesz, de ez jót tesz neki.
Nyissuk ki a pörköltösdoboz tetejét és azzal a mozdulattal csorgassuk végig a ruhánkon a szép, piros pörköltzsírt. Jusson eszünkbe, hogy nem hoztunk kötényt és váltóruhát, így a nap hátralévő részében úgy fogunk kinézni, minta lehánytuk volna magunkat.
A pörköltet is borítsuk bele a lébe, ettől szép piros lesz. Kérjünk egy szedőkanalat azzal a céllal, hogy a léből beleszedünk a dobozba 1-2 kanállal, azzal kimossuk belőle a zsírt. A forró létől átmelegedő dobozt Tarzan-üvöltéssel dobjuk el, lehetőleg úgy, hogy a zsíros leves minél több mindent összemocskoljon és megégessen.
Kavarjuk meg a levest, majd vegyünk ki belőle egy darab krumplit, hogy beleharapva megnézzük, elég puha-e már. Ehhez társul az újabb Tarzan-üvöltés, mert nem fújtuk meg eléggé.
Ekkor jön a dolog lényege: a fűszerezés. Keressük meg a köményt, a borsot, a paprikákat és a Delikátot. Jöjjünk rá, hogy Delikátot nem hoztunk, így keressük meg a tartalékként bekészített gulyáskrémet. De a biztonság kedvéért küldjük el Misit Delikátért. A köményt bátran használhatjuk, a bors sem jelent gondot. A fűszerpaprikával már óvatosan bánjunk, mert keserű lesz tőle a leves.
Mondjuk el a visszaérkező Misinek, hogy a retek nem lesz jó a levesbe, majd vegyük elő a gulyáskrémet. Az új bontatlan tubust szúrjuk ki a kupakkal, majd kérjünk elnézést Zsuzsikától, amiért a szép nyári felsőjét összenyomtuk gulyáskrémmel. Bízzuk rá az ízesítést.
Várjunk egy kicsit, míg összeérnek az ízek, majd eltorzuló arccal nézzük meg a tubuson feltüntetett sótartalmat. Konstatáljuk, hogy erről teljesen megfeledkeztünk, így borzasztó sós lett a leves. Segítsünk a helyzeten a többi fűszer improvizatív alkalmazásával. A fűszerezés során gyakran kóstoljunk alaposan felmelegedő fémkanállal, a levest alig fújva. Ettől jól megég a nyelvünk, ez pedig tökéletesen kizárja azt, hogy a későbbiek során bármilyen ízt érezzünk.
Misinek magyarázzuk el, hogy a TV paprika nem gulyáslevesbe való, nem helyettesíti a Delikátot. A sört is használjuk fel, ha már van: nyissuk ki, majd igyuk meg. Ha Gabi kérdezi, mondjuk azt, hogy két decit tettünk a levesbe, attól van ilyen szép színe. Nem tud főzni, elhiszi.
Mikor már kezdenek kissé határozatlanná válni a krumplidarabok kontúrjai (magyarán: már majdnem szétfőttek), vegyük elő a csípőspaprikát. Hallgassunk Zsuzsikára, aki azt mondja, hogy nem kell belőle sok, aztán mikor nem figyel, azért csak tegyünk bele annyit, amennyitől kellemesen csípősnek érezzük. Hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy a megégett nyelvünk miatt a leves ízéről elképzelésünk sincs.
Még mielőtt szétfőne a krumpli, zárjuk el a gázt. Jöjjünk rá, hogy nincs fedő a bográcson, ezért a legyek akadálytalanul belerepülhetnek és ezt meg is teszik. Pótoljuk a hiányosságot némi papírtörlővel, majd halásszuk ki a papírdarabokat a gulyásból. Inkább kerítsünk konyharuhát, a Misi által fedőnek hozott műanyag dísztárcsát pedig hajítsuk el jó messzire.
10-15 perc múlva kóstoltassuk meg a levest Zsuzsikával és mikor látjuk, hogy nem kap levegőt, mi magunk is kóstoljuk meg. Jöjjünk rá, hogy a levesbe kevert csípőspaprika ereje idővel növekszik, tehát a negyed órája belőtt kellemesen csípős lé helyett olvadt acélhoz hasonló ízvilágú anyaggal van dolgunk.
A levest jól felkeverve, sűrűjét és levét vegyesen szedve tálaljuk. A késve érkező zsűrinek kissé elhűlt adagot adjunk (kiszedtük nekik időben, de nem jöttek), mellékeljünk vizet is. Szükség lesz rá. A nap végén, az eredményhirdetésen pedig söpörjük be az elismerést.
Jó szórakozást!