Tegnap hazaért anya, én addigra már beáztattam az orgonát a jó cukros létyóba. Megnézte, megszagolta, nem tudta eldönteni, jó lesz-e. Kicsit később modja:
"- Tettem bele nátrium-benzoátot!
- Miért?
- Jó nagy a cukortartalma meg meleg is, be ne induljon!
- Ja, tényleg... De várj csak! Akkor ezzel a cukros, orgonaízű lével lehetne orgonabort is készíteni! Becukrozom, adok neki savat, élesztőt bele, azt' lesz orgonaízű borunk!"
Ez van. Mindenről a borkészítésre asszociálok. Tegnap például jóllakott óvodás módjára, vigyorogva, ugrándozva jártam körbe a meggyfákat és konstatáltam, hogy majd' mindegyik virág megfogant, rengeteg meggyünk lesz. A meggyből ugyanis nagyon jó meggybor van. A vadszedernek is örültem, mint majom a farkának, mert jobb lesz tőle a szederbor, az itthoni szederbokrokat is naponta locsolom, támokat gyártok nekik, figyelem a birsalmát, hogy terem-e. Kezd beszűkülni az érdeklődési köröm.
Ja, és megtaláltam a varázskönyvemet, ami tegnap eltűnt. A helyzet tovább súlyosbodik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése