Munkába állás előtt kötelező az üzemorvosi vizsgálat. Nehogy már műszakkezdéskor derüljön ki, hogy valakinek nincs keze vagy lába, azt' nem tud dolgozni. Megkaptam én is a beutalót, menjek vizsgálatra.
A beutaló persze nem volt kitöltve. Nekem kellett ráírnom az adataimat. Vagyis nem volt muszáj, de ezt nem tudtam. Én ráírtam becsülettel, bementem a váróba és leültem. Épphogy elhelyezkedtem, már hívtak is. Menjek csak, nem kell félni.
Az orvos egyébként egy legenda a környéken, azt mondják, messze ő a leglazább mindegyikük közül. Nem hazudtolta meg önmagát.
"- Na, asszongya... Nekem vizsgálnom kell, hogy sok sétával járó munkakört be tud-e tölteni. Ha be tudott ide jönni és feljött ezen a sok lépcsőn, akkor igen, folytathatjuk"
Nem ellenkeztem, szeretek gyorsan haladni. Az orvos is.
"- Amúgy egészséges? Nincs baja?
- Nincs.
- Akkor nem lesz itt gond. De azért valamit csak vizsgálok már, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem is dolgoznék"
Közben megszólalt az asszisztens:
"- Hogy maga milyen rendes ember!
- Igazán köszönöm! Miből gondolja ezt?
- Pontosan töltötte ki a beuatalót, rajta van minden személyes adata!
- Gondoltam, ráírom már őket, én mégiscsak jobban tudom, mint bárki más"
Doktor úr sem maradt csendben:
"- Mértek már magának magas vérnyomást?
- Régen igen, de az elmúlt 10 évben nem.
- Akkor én most mértem egyet"
Aranyos.
Na, mára csak ennyi, nincs több erőm írni. Nyíregyháza elfárasztott. Imádom a várost, de ha ott járok, mindig hulla vagyok utána. Úgy bele bírok ott feledkezni az életbe, hogy túlhajtom magamat. Mindent látni akarok, minden elmaradt dolgomat ott akarom elintézni (pl. vehetnék itthon is gyorscsatlakozót a locsolótömlőhöz, de nekem csak ott jó) - mindig megpróbálok egy kicsit úgy tenni, mintha ott élnék. Ki tudja, egyszer össze is jön. Lehet, hogy olyan jó lenne, mint hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése