Tavaszodik.
Csicseregnek a madarak, süt a nap.
Metszeni kell a szőlőt, legalább jobban látok.
Nem kell már a nehéz bakancsot hordanom, a nagykabát is a szekrényben maradhat. Odakint is elég a munkásnadrág pulóverrel.
Jó is, mert fűnyírójavítás közben eggyel kevesebb ruhadarab lesz olajos. Eddig "ráér" címszó alatt nem néztem meg, miért nem indul be, most viszont hamarosan aktuális lesz.Egyre hamarabb kel a nap, éjszakásból már világosban jövök haza, délelőttösbe is világosban megyek.
A sok napsütésben pedig kiválóan látszik, hogy télen a két kályha füstje és hamuja milyen vastag porréteget pakolt le mindenhová.
Este is tovább van világos, nem kell olyan hamar villanyt kapcsolni.
Így mondjuk kevésbé látszik, hogy a lámpa is poros.
Lassan megszűnnek az éjszakai fagyok, nem lesz már annyira hideg.
Nem tudom már az elfagyott csőre fogni, miért nem nyomja a szivattyú a kútból a vizet, kénytelen vagyok azt is megjavítani.
Ellentmondásos időszak ez, mondom én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése