A lemosózáshoz kapcsolódóan két gondolat jutott még eszembe.
Az egyik: kimondhatatlan, mennyire utálok mindennemű kerti munkát. Egyszerűen rosszul vagyok attól, ha a "ház körül" kell dolgozni. Legyen szó akár kapálásról, akár szobafestésről, akár betonozásról, a hideg kilel tőlük. Pedig magával a munkával nincs bajom, a műhelyben is egész napokat el tudok tölteni egy-egy autóval vagy motorral (vagyis csak tudnék, ha lennének szabadnapjaim), a munkahelyemen sem kerülöm el a munkát. De ha hazaérek, pihenni szeretnék, nem pedig a második műszakot akarom nyomni nyakig sárosan, malterosan, főleg úgy, hogy nincs is sok értelme. Ezért is menekültem el a szülői kertes házból panelbe, amint tehettem.
Ehhez képest meglepő, hogy ha néha odáig fajul a helyzet, hogy mégis valami kerti munkát kell végeznem, milyen lelkesen csinálom. Pedig közben ugyanúgy undorodom tőle, mint eddig, de ha tudom, hogy nem egy végtelen taposómalomban vagyok, ahol egymást követi a permetezés, a rotálás, a veteményezés, a kerítésfestés és a többi elfoglaltság, akkor egész jól viselem a helyzetet.
A másik, ami eszembe jutott: mégis milyen létforma az, amelyik pont a permetező szórófejét gondolja ideális helynek a petéje lerakásához? És milyen pete az, ami a Dithane-tól és Bancoltól sárgászöld, ránézésre is mérgező szórófejben kikel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése