Mindig is mondtam, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, mikor besokallok.
Mikor azt érzem, hogy ennyi elég volt a világból.
Mikor nyitás helyett úgy rúgom be az ajtót, hogy a tok is kiesik a falból.
Mikor mindenkit, aki hozzám szól, leverek, akkor is, ha jót akar.
Mikor a kiégett izzót gondolkodás nélkül vágom földhöz.
Na, ez a csodálatos pillanat most itt van.
Anyagi kár, megtépázott önbecsülés és kopár pusztaság kíséri utamat.
Aki teheti, kerüljön el!
Én szóltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése