A hatalmas (nem volt két hét sem) téli leállás után tegnap végre újraindult a munka. Előtte, a tavalyi év utolsó napján nagytakarítást tartottunk az üzemben: eltüntettük az olajfoltokat, helyére került minden széthagyott szerszám és gépalkatrész, kidobtuk a fiókokban, ládákban hagyott szemetet, minden tiszta és rendezett lett.
Ehhez képest tegnap úgy folytatódott a munka, mintha semmi sem történt volna decemberben. A csavarkulcsokat egyesével kellett összevadászni a gépasztalok fiókjaiból, a nyomtékkulcsokhoz tartozó bitfejek nyomtalanul eltűntek, olajfoltokon csúszkáltunk, az irattartó fiókokban összegyűrt nejlonzacskók és üres kávéspoharak éktelenkedtek, a raktárban szétdobált tárolódobozokban botladoztunk - nem kellett egy óra sem, hogy minden visszaálljon a szokásos kerékvágásba.
Ilyenkor szoktam elgondolkodni: van értelme a rendnek? Hiába próbálok rendet tartani magam körül, hiába dobom ki a szemetet akkor is, ha nincs nagytakarítás, hiába hordok vissza a helyére minden szükségtelen szerszámot és alkatrészt, ha egyedüliként teszem ezt. Lassan majd elmúlik ez a dilim, örökké nem lehet kitartani semmi mellett. Csak az a baj, hogy tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki az elmúlt pár hónapban lejjebb adott az ilyen irányú igényeiből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése