Nekem te ne.
Ne szólj bele!
Sőt, ne is szólalj meg egyáltalán!
Ne segíts!
Nem érdekel.
Tudom, hogy ismersz valakit, aki.
Én is ismerek.
Vagy majd megismerem.
Ne poénkodj!
Nem vicces.
Kurvára nem.
Nem erről volt szó.
Az volt a sztori, hogy megbántad, amit tettél és most bocsánatot kérsz meg minden.
Én meg nem hajtalak el a gyászba, hanem szóba állok veled.
Ennyi, nem több. Semmi haverkodás, régi szép idők, poénkodás, hátbaveregetés.
Tudod, két okból sem.
Egyrészt: a régi szép idők nem léteztek. Lehet, hogy te így emlékszel rá vagy szeretnél így emlékezni, de azok az idők egyáltalán nem voltak szépek. Nekem legalábbis nem. Ott, akkor nem tűnt fel, de gondolom, azóta te is rájöttél, hogy nem vagyok hülye. Visszanézve már látom, mi ment akkoriban.
Másrészt: az az idő már rég elmúlt. Sok éve már annak, hogy nem beszélünk egymással. Ennyi idő pedig elég volt ahhoz, hogy megtanuljak nélküled élni és elfelejtselek. Jó volt, mikor nagy ritkán segítettél, köszönet érte, de ami a te dolgod volt egykoron, azt most már megtanultam én magam elvégezni nélküled is. Nem volt könnyű, de sikerült. Így hát nincs már akkora szükségem rád, mint akkoriban.
Sőt, semekkora szükségem nincs rád. Az életem nélküled is működik, mint láthatod, nem kell már a segítséged. A te szerepedet kiírtam a forgatókönyvből. Ha nagyon akarsz, maradhatsz, nézheted, mi történik, de foglalkozni nem fogok veled. Sem időm, sem energiám, sem kedvem nincs hozzá.
Kérlek, ehhez tartsd magad! Nem akarok konfliktust, nem akarlak megint elzavarni. De ha meg kell tennem, nem fog rosszul esni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése