Egyszer nagyon-nagyon régen besétáltam Miskolcon a Westelhez és kötöttem egy Domino előfizetői szerződést. Vettem mellé telefont is, mert éppen nem volt. Nokia 3110-re esett a választásom, mert az volt olcsó. Kicsi, színes, csörömpöl - elég az.
Évekig bírta a használatot, aztán szétpergett a bekapcsológomb. Először csak a gumi foszlott szét, később a mikrokapcsolót tartó konzol tört le. Váltani kellett, lett helyette 3100. Ormótlan, nehéz féltégla, de legalább volt rajta csatlakozó a fülhallgatónak. Csak a gyári ment bele, az meg kurva rondán szólt, el is hagytam két hét után.
Mindent bírt a telefon, csak a vizet nem. A sokadik alapos fürdetés után sehogy sem lehetett életre kelteni, megint csere jött. Újabb Nokia váltotta, ezúttal 2700 típusszámmal. Kis aranyos szerkentyű volt, szerettem is.
Na, ennek a sorsát nem ismerem. Pár hete jöttem csak rá, hogy már nem 2700-m, hanem C2-esem van. Tök ugyanúgy néz ki a kettő, fogalmam sincs, mikor cseréltem le. Mindegy is, nem nagyon izgat.
Az előfizetésem is még a régi: az elmúlt tizenvalahány évben ezerszer ajánlottak adatforgalmi kedvezményt, roamingot, havidíjas előfizetést, mobilnetet - mind hidegen hagyott. Kösz szépen, telefonálok, néha SMS-t küldök és fogadok, elég nekem annyi.
Ez az idill a világ végezetéig tartott volna, ha egy hete nem kotlik meg a telefonom. Meg akartam nézni egy üzenetet, erre elsötétült és többé nem kapcsolt be. Resetelhettem akárhogyan, hidegen hagyta: nem ment és kész. Sebaj, gondoltam, megint besétálok a T-Mobile-hoz, veszek másikat. Na, itt kezdődtek a bajok.
Azt már megszoktam, hogy ha a lábamat beteszem oda, abból mindig az lesz, hogy váltsak előfizetést. Le tudom szerelni az okoskákat a pult mögött. De mikor azzal kellett szembesülnöm, hogy "gombos Nokia" címszó alatt nincs készülékük, meglepődtem. Vagyis nem igaz, hogy nincs: van, csak nincs készleten, központi raktárból kell rendelni. De okostelefont bármikor azonnal tudnak adni. Én meg nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. A gombos Nokia fix pont volt az életemben, menü-csillag, keresés, idétlen rövidítések, ezt ismertem. Ha néha megnyekkent, volt másik. Erre most nincs, talán egy hét múlva.
Hazamentem, feltúrtam a fiókot, megtaláltam anyukám ezeréves 5110-esét. Belepakoltam a SIM-kártyát (hála az égnek még nem microSIM), bekapcsoltam, működik. Ugyanúgy el tudom felejteni, hová tettem, mint a C2-est, aztán csörög magának naphosszat. Bár most, hogy álláskeresésben vagyok, jobban figyelek rá, hiszen ilyenkor létfontosságú a telefon. De tökéletesen bevált a megoldás, elnapoltam a cserét. Majd meglátjuk, húzza-e ez is addig, mint az eddigiek.
Csak tudnám, mi lesz utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése