Van egy óriási hibám: próbálok logikusan élni. Ha valahol feliratot látok, elolvasom és értelmezem, nem rángatom a "Nem bejárat!" feliratú ajtót. Ha bejutok és a bejárattal szemben azt látom kiírva, hogy a HR a 2. emeleten van, nem kérdem meg a recepcióst "a biztonság kedvéért". Lehet, hogy ő is csak a tábláról tudja. Az első emeleten sem fogok balfaszkodni, keresve a megfelelő ajtót.
Ne vesszünk el az apróságokban, nem erről van szó. Létfontosságú kérdésben akadnak problémáim: ez a főzés. Szoktam főzni, néha még sütni is, de vannak bajok, amik mindig előjönnek, akárhányszor a konyhában ténykedem.
Kezdjük talán a fűszerekkel! Ott a kis papírzacskó, a tején dizájnos logó, illetve a fűszer neve. Megveszem, levágom vagy letépem a tetejét, ha marad benne, behajtom, megy a fiókba. Utána pedig jön a találgatás: mégis milyen fűszer lehet a zacskóban? Mert rá van ugyan írva, de ott, ahol behajtottam. Kihajtom, megnézem, belenézek-beleszagolok, megvan az. De ha alulra lenne írva, akkor egyből látnám.
Másik kedvencem a tea. Nem mindegy, meddig áztatja az ember: láttam már olyan filtert, amire 1-2 percet ajánlott a gyártó és volt dolgom olyannal is, aminél legalább 8-at kért. Általában nem vagyok okosabb azoknál, akik ezt kitalálják, mert igazuk van. A zöld teát hiába áztatom negyed óráig, az erdeigyümölcsös meg nincs kész három perc alatt. De hogy az ajánlott áztatási időt miért kell a doboz aljára írni, hogy ne tudjam elolvasni...
Ja, és ha már tea: elegáns kis boríték minden egyes filternek, rajta a gyártó logója és a tea íze. De arra miért nem lehet rányomni, milyen hőmérsékletű vízzel, mennyi ideig kell áztatni? Ez lenne a legegyszerűbb, ha már ilyen csomagolást használnak.
Örök téma: asztalra rögzíthető gép. Legyen akár húsdaráló, akár tésztanyújtó, akár diódaráló - nem fér alá semmi. Felcsavarozod, alámegy a lapostányér, arról lepereg, amit darálsz. Szakszerű vagy, deszka a talp alá és a csavarfejhez: nem éri át. Vékonyabb deszkával átéri, de akkor sem tudod annyira betolni a tálat, hogy minden abba peregjen, mert nem fér a talptól. Koszos az asztal, a padló, mellépereg a darált dió. Minden gépen, évtizedek óta így van. Miért nem fér bele 20-30 mm-rel magasabb állvány?
Kompatibilitási problémák vannak ám máshol is. Az egyik robotgépbe biztosan nem megy bele a másik keverőszára. Fogalmam sincs, mi indokolhatja, hogy minden gyártónak másféle befogást kell alkalmaznia, de attól még ez van. A botmixerek hajtása is egyéni, a keverőállvány sem csereszabatos. Mindezt úgy, hogy egyébként a gépek háza általában gyanúsan egyforma, a keverőszárak távolsága, a botmixer hajtótengelyének pozíciója egyezik, a burkolatban pár mm-es eltérések vannak, a kezelőszervek ugyanolyanok és egyébként a keverőállványra rá is lehet szerelni a másik keverőgépet. Csak hajtani nem fogja, mert más a hajtó fogaskerék modulja. Öröm, boldogság.
Csomagolás volt már a teánál, de van még belőle téma bőven. Dobozos gyümölcslé vagy tej az egyszerűbb, tégla formából. Műanyag tető kinyit, fólia kitép. Utána hozol kést-ollót, kivágod, mert csak a vége szakadt le. De néha jön szépen. A végén nem akarja, nyúlik, tekeredik, hiába hajlítod, feszíted rá a fogazott műanyagra. Végül elszakad, a rántástól kilöttyen a lé. Azt hiszed, ez az utolsó, de nem: amíg az egy literből 3-4 deci el nem fogy, akárhogyan öntöd, kicsap. Mindig. Tényleg nem lehet megoldani?
Egyéb? Biztosan van egyéb. De most nem jut eszembe. Majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése