Még egy utolsó fél vodka, többet már nem, mert reggel nem akaródzik majd az ébredés. A munkásnadrágot leakasztom a vállfáról, összehajtom, be a hátizsákba. Mellé a pólót, az első zsebben akkurátusan elhelyezem a ceruzát, a radírt, az alkoholos filcet, a golyóstollat és a belépőkártyát. Az öltözőszekrényem kulcsa már megint nincs meg. Remélem, a szekrényajtóban hagytam.
Az örökké álmos tekintetet elfelejtem, péntekig lelkesedés van, nem érdekes, hogy három hete nem tudok aludni. A fejemben kavargó összevisszaság is szabadságra megy hétvégéig. Dolgozni kell, abba ez nem fér bele. Fordulatszám, előtolás, fogásmélység, korrekciók, felületi érdesség, darabidő, selejtnorma. Ennek kell most az eszemben járnia.
Új hét kezdődik, emberek, muszáj felkészülni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése