Mivel ezen a héten csodás a műszakbeosztásom (már írtam róla bővebben, olvasd el, érdemes), ezért alkalmanként Szerencstől vonattal megyek dolgozni, mert szét vagyunk bontva a kollégákkal, akikkel egy autóval mennénk.
Szeretek vonatozni. Nekem kényelmesebb a Bhv négyes ülése, mint az autóé, a fűtés is jobb benne (ebben már az autó hibája is benne van) és tök jó, hogy tudom nézni a tájat, van lehetőségem normálisan enni és olvasni. Délutános műszak előtt az ebédet letudom a vonaton, ahol könnyebb eltünteni a morzsákat, mint az autóban. A napilapok meg vonaton elférnek, autóban nem sok esélyem van olvasni őket. Este pedig van rendes világítás odabenn, látom a könyvet is. Csodás!
Csak a menetrend... Na, az nem. A vonatok egész órakor érkeznek Sárospatakra. A 14:00-kor beérő vonattal nehezen tudom megkezdeni időben a délutános műszakot, mehetek eggyel hamarabb. Indokolatlanul hosszú így a nap.
Na, de nem a menetrend itt a lényeg. Másról van szó: a dohányzásról. Jó pár éve nincs dohányzó kocsi a vonatokon és az állomásokon sem szabad rágyújtani. Mer' itt olyan egészség van, hogy a fal adja a másikat. Csak úgy tűnik, az illetékes döntéshozók elfelejtették, hogy bár dohányterméket már régóta nem lehet reklámozni, a cigarettásdobozokon elrettentő képek és feliratok vannak és lassan sehol sem lehet rágyújtani, attól még sokan vannak, akik dohányoznak.
Ezek az emberek pedig olyanok, hogy rá fognak gyújtani előbb vagy utóbb. Akkor is, ha nem szabad. A függőség már csak ilyen. A vonaton nem gyújthat rá, ezért rágyújt a peronon. Ott sem gyújthat rá, ezért megy máshová. Az egész állomáson nem gyújthat rá, megy a bejárathoz. 5 méterre tőle, mer' a jogszabály ilyen. A végeredmény: nem tudok úgy bemenni az ajtón, hogy ne fújják legalább hárman az arcomba a füstöt. A bejáratnál ugyanis van előtető, ami véd az esőtől, 5 méterre viszont nincs, tehát közelebb húzódnak. Jogos, nem akarnak megázni. Én sem szeretek.
De nem baj, már van kijelölt dohányzóhely. Egy félreeső sarokban, ahol senkit sem zavar, csak épp az eső esik a nyakukba. Előrelépés: nem kell az állomásépület bejáratánál fújni a füstöt, nincs messze a vonat, kevésbé zavaró a dohányfüst. Ha nem akarok, nem megyek oda.
Áll is a tisztelt utastárs a dohányzóhelynél, várja a vonatindulást. Már érkezik a forgalmi szolgálattevő, nézi az óráját, elindul hát Dohányos Miska is. Kezében a cigi, a peronon még beleszív egy utolsó jó nagyot (ki van fizetve, még szép), aztán felszáll és benn kifújja. Kösz, baszd meg, erre nem értél rá odakinn. Ez meg egy nemdohányzó kocsi. Ehhez jön súlyosbításként, hogy - mivel a bolti cigi drága - valami töltött rettenetet szív, amiben a jóisten se tudja, mi van, de a szaga valahol az égett kuplungtárcsa és az önjáró penészes mackósajt közt van. Borzasztó.
Csattogva fékez a vonat Bodrogkeresztúr előtt, emberünk már megint cigarettával a szájában áll. Az indulás óta eltelt jó 10 perc (menetrend szerint 11, a valóságban is nagyjából ennyi szokott lenni), Keresztúrban pedig állunk majd' ugyanennyit, várjuk a szembejövő vonatot. Természetesen rá kell gyújtani, leesett a nikotinszint. Kinn, a kocsiperonon már felizzik a cigaretta, mert ugye a kinti szél elfújja az öngyújtó lángját, majd pár perc múlva jön a Szerencsen már látott produkció: tüdő- és homlokhorpasztó utolsó slukk, a csikk berepül a kocsi alá, fel a lépcsőn, benn kifúj.
Vámosú... izé... Olaszliszka-Tolcsvánál emberünk már remeg, de nem kap feloldozást, benn áll a szembejövő vonat. Csak Sárospataknál gyújthat rá újra, mikor leszáll. A füst már megint a kocsiperonon kezd el szálldosni, nehogy már ne kapjon belőle a többi. Hadd legyen nekik is jó!
Nem szép dolog az ilyen szintű függőség, talán magának a dohányosnak sem jó. De tény, hogy nincs egyedül vele. Nem egy ilyen Dohányos Miska van, minden vonatról szállnak le dohányosok Keresztúrnál füstölni és a szerencsi állomáson se véletlenül vannak folyamatosan csikkek az 1. vágánynál, ahonnan az újhelyi és nyíregyi személyek indulnak felváltva. Dohányosok vannak, akkor is, ha nem akarjuk, hogy legyenek. Elég baj az nekik, hogy dohányoznak.
De akkor miért nem lehet tudomást venni róluk és úgy alakítani az életet, hogy őket is beleszámoljuk? Miért nem lehet a "Dohányozni tilos!" tábla alá egy hamutartót tenni, hogy elnyomhassák a cigarettát? Miért nem lehet a közintézményekben olyan dohányzóhelyet kijelölni, ahol normálisan rá tudnak gyújtani? A kapun úgysem fognak kimenni napi ki tudja, hány alkalommal, rágyújtanak valahol benn, egy eldugott sarokban. De ha kapnának egy legalább nagyjából szél- és esővédett helyet, oda tudnának menni rágyújtani és talán kevesebb embert zavarnának. Megjegyzem: nálunk, a cégnél működik a rendszer. Van dohányzóhely, kis tetővel, oldalfallal, hamutartóval. A dolgozó nem ázik bőrig az esőben, nem hajigálja el itt-ott a csikkeket, azt' működik a dolog.
Miért nem lehet dohányzó kocsi a vonatokon? A bagós nem biztos, hogy kibírja az utat, akkor meg miért jobb, ha kocsiperonon, WC-ben vagy ablakon kihajolva cigizik? Utaztam már akkoriban is, mikor még voltak dohányzó kocsik és szakaszok, nem volt vele bajom. Nem akartam rágyújtani, nem ültem dohányzóba. Aki meg akart, oda ment, az ajtót bezárva nem jött át a füst - nekem is jó volt, nekik is.
Ugyanez a vendéglátóipari egységeknél is: ne dohányozz a kocsmában, mert nem lehet! Pedig van, akinek kell a korsó sör mellé a szál barna Szofi, mert neki úgy jó. Annak idején Debrecenben, a Kossuth koli aljában, a koliklubban tök jól működött ez a dolog: a helyiséget egy válaszfal osztotta két részre, az elsőben vlt a pult, az nemdohányzó volt. A hátsó dohányzó volt, ott nyugodtan rá lehetett gyújtani. És láss csodát: tök jól működött a dolog, akinek kellett a cigi a sör-feles kombó mellé, az rágyújthatott, de aki nem vágyott nikotinra, annak sem kellett más füstjét szívnia.
Hiszek abban, hogy az emberek nem teljesen hülyék és kitalálják a megfelelő megoldásokat mindenre. Ha hagyjuk nekik. A koliklub üzemeltetőinek, a MÁV-nak és a cégünk vezetőinek hagyták. Ki is találtak értelmes megoldásokat. Sőt, annak az önkormányzatnak vagy közterület-fenntartónak is, aki annak idején a dohányzásmentes zónák határára hamutartókat helyezett ki ezzel a felirattal: "Innentől tilos a dohányzás. Kérjük, cigarettáját itt nyomja el!". Működött, nem kellett viacoloron széttaposni, fűbe széthajigálni a csikkeket (mondjuk széthajigálni egyébként sem kell).
Persze tudom én, nem kell a dohányosnak sem bunkónak lennie. A "kinn beleszívok, benn kifújom" módszer például bunkóság, mert frankón behozza a cigarettaszagot. De ha a szabályozás kicsit értelmesebb lenne, talán kevesebb lenne a konfliktushelyzet, amiben a bunkóság kiütközhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése