Sufnik népe

Elgondolkodtál-e már rajta, mid van? Mi az, ami a tiéd? Készítettél már leltárt?
Mit láttál a leltárban? Miből szenvedsz hiányt? Mi az, ami nincs?
Mindened van, ami csak kell? Boldog ember vagy!

Csak egy kérdés:
Mindenből csak annyi van, amennyi kellene?

Tudom, persze, ez nem megy. Tízes csomagben olcsóbb volt a LED-izzó, jó lesz még valamire, mert egyébként már nincs hová becsavarni. Mindenből kell, hogy legyen tartalék, mert a mai sajtreszelők nem bírják úgy, mint a régiek, ezért van négy darab. A telefontöltő meg olyan dolog, amit nem jó hurcolni, ezért kell egy a konyhába, egy a nappaliba, egy Mamáékhoz, egy az utazós táskába (mert ha Mamáéknál mégse lenne), egy a munkahelyi szekrénybe, egy meg a munkábajárós táskába (ha esetleg... hagyjuk). Bögréből pedig sosem lehet elég, mert mi van, ha reggel egyszerre háromból szeretnéd inni a kávét?

Nincs olyan, amire szükséged lenne, de nincs. De vajon olyan akad-e, amire nincs szükséged, de van?

Nekem ne magyarázkodj, én tudom, hogy megy ez. 40 négyzetméter kerthez már kell a rotakapa. A szomszédnak is, a másiknak is - mert közös lónak túros a háta meg minden. Mindenki csak a saját szerszámával játsszon. Kompresszor nélkül se tudsz élni, mert mint tudjuk, a benzinkúti kerékfújó nem jó semmire, a medence lábpumpája meg lepkefing, sokáig tart vele felfújni. Ezt meg csak pikk-pakk rádugod (miután rájöttél, hogy nem ér el a medencéig a tömlő, ezért kirángattad a kamra üledékrétege alól a kompresszort, kibogoztad a vezetékét, kerestél hosszabbítót, bedugtad, kicsomóztad a légtömlőt, megkerested a megfelelő adaptert, négykézláb kutattál a fűben, hová lőtte ki a szorulós gyorscsatlakozó és megvártad, hogy teleküldje a légtartályt az egy szem reménytelenül kicsi dugattyú) és már kész is. Kész, méretre-profilra gyalult lépcsődeszka is jó, ha van, mert bár földszintes a ház, bármikor járhatsz úgy, hogy hirtelen ráépül egy emelet és fel sem tudsz menni, ha nincs lépcső. Úgy látom, CD-ket is sűrűn használsz, mert van három tartód is. Ja, csak megmaradtak emléknek. Értem.

Kell is, hogy ennyi minden legyen itthon, hiszen csak abból lehet barkácsolni, ami van. Nem kell mindenből, mindig újat venni, nem kell szerelőt hívni, majd megjavítod. Sőt, azt is megépíted, amit még a boltban sem lehet kapni. Mert te ügyes vagy és kreatív.

Szóval mindened van. Sőt, még több is van, mint amire szükséged lenne. Tudod, mi az igazság? Az, hogy csak hiszed, hogy mindened van. Valójában a két legfontosabb dolog hiányzik az életedből: a tér és az idő. Nincs egy talpalatnyi szabad helyed sehol, mert kinyitod a szekrényajtót és dőlnek belőle a felesleges ruhák, kinn a műhelyben át kell ugrálni az ide-oda felhalmozott alkatrészeket, nem tudsz kényelmesen kinyújtózni sehol. Mindenütt szemét van. Ne magyarázd: amihez 25 éve nem nyúltál, az nem "jó lesz még valamire", hanem szemét.
Időd sincs, mert ami van, azt a műhelyben töltöd. Csak egy kis ez, egy kis az, mert szépül a ház... Mikor voltál utoljára nyaralni? Ja, neked ez a kikapcsolódás. Meg különben is: anyagárból hozod ki a "teszkógazdaságos" kocsibeállót. Az időd, a munkád meg ingyen van, hülyegyerek?

Nem tudsz pihenni, nem tudsz megállni. Munka után irány haza maszekolni, hétvégén a kert, a telek, a garázsépítés, a szabadságodat betonozásra veszed ki, ha elfogy, kiíratod magadat táppénzre és közben "heggeszted a filegóriát". A végeredmény? Elárulom: a nagy büdös semmi, baszd meg. Magadat rángatod bele ebbe a rohadt spirálba. Nem magadnak építesz, nem magadnak akarsz jót. Neked ebből csak a hótt' koszosan eltöltött délutánok-éjszakák maradnak, amikor már "majnemjóvót, mosmá télleg jó lesz". Sose leszel kész, sose dőlsz hátra. Barkácsolsz, majd építesz, hogy még többet barkácsolhass.

Fogd fel: egy életed van, az is véges. Ha mindig a műhely leghátsó sarkában, Brigéciol-bűzben töltöd az idődet, nem vagy előrébb. Mikor pihensz? Mikor vagy a családoddal, a gyerekeiddel? Fogd fel végre: minden, amit vásárolsz vagy készítesz, időt, pénzt fog elvenni tőled, amíg csak meglesz. Nem ér véget a sztori azzal, hogy kicsengeted a vételárat. Tárolás, karbantartás, javítás - mind a te zsebedet terheli. Igen, a tárolás sincs ingyen. Miért húztad fel oda azt a fészert? Azért, hogy elférjen benne az a sok vasanyag, amit ingyen hoztál el a "téeszből". Nem ingyen volt. Ki kellett fizetned a fészer építését, ott foglalja a területet a kertedből. Ott akár terasz is lehetne, ahová kiülsz pihenni. De ha már fészerépítés: mi az? Megvolt olcsón, mi? Cementet intézett Karcsi, betonkeverőd úgyis volt (nem ingyen, nem óccsón, de azt hiszed), csak némi sóder meg víz kellett az alaphoz, a szerkezet hegesztett bepárlócső, rajta műanyaghullám - anyagárba' vót, óccsó vót!

A faszt. Meddig dolgoztál rajta? Mit neked az a két-három hét, amíg 4-5 órákat aludtál, munka után meg rögtön jöttél ide építkezni? Belefér, nem? Egy büdös fillért nem kaptál érte, sőt, csak ment a pénzed. Hajlandó lennél a munkahelyeden is ingyen dolgozni 3 hétig? Nem hát. De az más. Mert ezt magadnak építetted.

Nem. A vasnak építetted. Felépült, belerakodtál és azóta ott van minden, nem nyúltál hozzá a vashoz. Évente 1-2 cső kikerül belőle, azt' annyi. A "téesz" szemetét tárolod, öcsi. Tudtad? Nem ám jó pénzért, mint a hulladékkezelő, hanem itt még te fizettél a pénzeddel és az időddel, hogy ugyan hozhasd el a szemetet. Persze, de milyen jól jött az a pár cső, mikor kellett!

És ezt nem kaptad volna meg három utcával arrébb, a vasudvarban?
Építkezés, por, piszok és egyéb nyűgök nélkül?

Ne áltasd magadat. Amit felépítettél, nem érték. Már most, neked se az, csak nyűg, a felhalmozott tárgyaidat kerülgeted, az épületeket toldozod-foldozod, sosem érsz a végére. Majd a gyereked, mi? A faszt! Ha teheti, menekül az állandóan feje tetején álló hörcsögvárból, vissza se néz. Te pedig majd úgy fogsz járni, mint az öregek a szomszéd utcákban: ott a ki tudja, hány négyzetméteres, két emelet+szuterénes ház, néha tetőtér-beépítéssel, terasszal-erkéllyel, központi fűtéssel, lugassal, csobogóval, ők pedig laknak összesen egy szobát, abból is azt, ami a konyhához és a fürdőhöz a legközelebb van. A többiben ember nem járt már másfél éve, mert a gyerekek legfeljebb egy vacsorára jönnek haza, mamáék meg nem bírnak lépcsőzni. A csodálatos, világított-fűtött garázsban ott rohadt szét a Thalia, a műszaki már lejárt rajta, a lugas elvadult, a teraszon felfagyott a járólap. A gyerekek kirepültek, nekik nem érték, csak kolonc lesz a ház. Eladni nem lehet, odaköltözni nem akarnak. Majd összedől egyszer...

Ébresztő, ember! Magad ellen dolgozol! Ezt akarod? Mert ez lesz a vége. Nem kerülheted el. Dolgozz, végezd a munkád, de csak annyit dolgozz, amennyi kell hozzá, hogy megélj. Nincs szükséged annyi szarra, amennyit felhalmoztál, nem jön a pestisjárvány. Elkúrhatod az időt a TV előtt fekve és a "nélkülözhetetlen" lapátnyélélező célszerszám gyártása közben is (amit amúgy első használat után elhajítasz a picsába). Egyiknek sincs sok értelme, de ha teheted, inkább pihenj - van mit kipihenned.

Kezdj el kidobálni dolgokat. Nem átrakni, nem válogatni, nem eltenni tüzelőnek, elvinni MÉH-be. Amit félreteszel, hogy majd bármilyen indokkal később szabadulsz meg tőle - na, az menthetetlenül a nyakadon marad. Csak halasztani fogod, hogy kidobd. Hajíts ki mindent a kukába, csapd rá a fedelét, foglalkozzon vele a hulladékszállító cég!

Vess véget a felhalmozásnak! Kezdj készletet csökkenteni!

Most. Mert két perc múlva már lehet, hogy nem leszel hozzá elég bátor.