Igyunk!

Régi jó barátóm, Zótányka ötlete a múlt heti rövid hétvégére: igyunk! Na, jó, neki igazából csak ez az egyetlen ötlete szokott lenni. Tehát inni kellene, mert már rég találkoztunk meg ilyenek.
Társasági esemény ugyanis nem lehet totális lerészegedés nélkül. Persze, nem azért gyűlünk össze a nyárikonyhában, mert alkoholista brigád lennénk, de ha már ott vagyunk és kifőtt a pálinka, kiforrt a bor vagy egyéb nagy esemény történt, akkor már...
Mindig ugyanaz a vége. Csak egy fél szilvát, egy fél körtét, bor is van, aztán éjfél körül már oroszul is tudok énekelni (legalábbis azt hiszem), hazafelé minden létező kocsmába be akarok menni (pedig éjfélkor zárnak, én meg 2 előtt el nem indulok), otthon még folytatnám, ha lenne kivel. Mivel nincs, ezért csak simán szétborítom a borzalmas kannás vörösbort, aztán nem értem, miért van büdös. Másnap pedig természetesen átélem a világvégét háromszor, de estére helyrejövök és kitalálom, hogy többet ennyit nem iszom.
Következő héten pedig megint pörgés, szétesés, másnap - ej, nem jó ez így. Ha elmegyünk valamelyik kocsmába, az sokba kerül (az iható feles darabja 200 Ft-nál indul), sok az alapjáraton is hülye, ittasan még jobban bepörgő paraszt, a vége sokszor kötekedés, rossz hangulat. Kell a francnak! Ha házibuli van, csak kitolok a vendéglátóval, mert részegen elég nagy pusztítást tudok végezni akaratom ellenére (és néha szándékosan is). Ha nálam van a buli, eltart egy darabig, mire újra emberi viszonyok lesznek, ha másnál, akkor oda menni kell, meg kell szervezni a hazautat vagy ott kell aludni... Esetleg jön a gyaloglás, ami hajnalban, induláskor, két liter borral nem nagy kaland, de ha elfogy a bor (ez olyan egy-másfél óra, ez alatt van, hogy egy egész kilométert is megteszek, de az biztos, hogy közben minden útba eső vízszintes felületen ülök-fetrengek), akkor már nem tűnik olyan jó ötletnek, másnap pedig a harci sebek mennyiségéből tudom csak megállapítani, mennyit is talpalhattam. Külön öröm, mikor feltöri a cipő a lábamat - ezt menet közben nem veszem észre (van, hogy a villanyoszlopot sem), de utána jó darabig emlékeztet rá, mennyire kemény voltam hajnalban. Ej, nem jó ez sehogy sem...
Vagyis dehogynem! Igent mondtam az ajánlatra. Hazaértem délutánosból valamikor szombat este fél 11 körül, bevágtam két liter, délelőtt bekevert boroskólát (addigra összeértek az ízek, már nagyjából iható volt), közben pedig a Napirajz-könyveket olvastam és Rádiókabarét hallgattam. Úgyis ez szokott lenni a program, ha Zóóótánykával iszunk: a Napirajz és a Rádiókabaré legbetegebb poénjain röhögünk, amit senki más sem ért. Ja, meg kóvályogtam is egy kicsit. Másnap pedig csak kicsit zúgott a fejem, nem volt nagy gond. És mindezt kihoztam pár száz forintból, séta és egyebek nélkül. Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes buli receptjét. Nincs kötekedés, nem kell meghívnom egyáltalán nem szimpatikus embereket azért, mert odaültek az asztalhoz, olcsó a pia, nincs gond a hazajutással - minden ideális.
Mit mondasz? Hogy ökör iszik magában meg az egyedül ivás az alkoholizmus első jele? Nem érdekel. Ha iszom, úgyis azért iszom, hogy megszédüljek tőle, ezt a célt pedig így is el tudom érni.