A napokban volt két éve annak, hogy a jelenlegi munkahelyemre kerültem. Talán épp a sors különös játéka, hogy pont az évforduló napján hívtak: mehetek második körös interjúra az egyik kinézett új munkahelyemen.
Ez van, nincs min meglepődni. A munkahelyeknek is van szavatossági idejük, az enyémre pedig két év volt írva. Vagyis nem volt ráírva semmi, magamnak kellett kitapasztalnom. Nekem ez a munka két évig volt elviselhető. Egyrészt közben óriásit változtak a feltételek, másrészt elhasználódtam, meghasonlottam, elegem lett az egészből. Egész jó arány, volt, aki fél év után feladta a küzdelmet.
Menni kell most már, menni, de nagyon. Jó messzire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése