Kolléga kínlódik. A köszörűgépet állítaná, de az istennek sem tudja leszerelni róla a prizmát, ami az előző, hosszú munkadarabot alátámasztotta. Az újhoz már nem kellene, de nem fér el tőle. Nem erőlködik, hátratolja a prizmát a csúcs alá, ott nincs útban.
Na, majd segítek! Várj csak, megmutatom a tutit: valamelyik traktoros baromállat nem tudta, hogy a prizmát tartó bábot nem kell állat módon ráhúzni a munkahengerre, jól megkalapálta a talpát, hogy szoruljon. Figyeld csak: beleütöm a vágásba a csavarhúzót, megkocogtatom, kinyílik, meghúzom felfelé...
Lejött. Én meg bevágtam a kezemet a csúcsbakba, arról a bőr jött le. Gyorsan rongyot köré, ne vérezzek össze mindent, azt' mehetünk tovább!
Kolléga hálás, megköszöni. Egyúttal elmondja, hogy a módszert ő is ismerte, de nem volt kedve odaverni a kezét.
Tudom, tudom. A jól ismert mondás. "Édes fiam, munkahelyen csak és kizárólag azt csináld, amivel megbíznak, azt se túl lelkesen, mert még megemelik a normát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése