"Én még keresek olyan németet, akivel a magam módján komoly - s még sokkal inkább olyat, akivel derűs lehetnék!"
(Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonya - Ami a németekből hiányzik)
Valami ilyesmire gondoltam én is akkor, mikor a vonaton - talán épp ezen könyv olvasása helyett - a velem szemben ülővel beszélgettem olyan nagyon jót. Igaz, nem vagyok egy Nietzsche, nem is a németek között keresem azt, akivel szót értenék, de még nem adtam fel a reményt, hogy nem a "gyómáhe az ertéellen a farmba hogy túrták a ganajt" lesz az egyetlen gondolatmenet, amit napi szinten hallani fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése