Hajfestés

Megint idézetes. Nem tehetek róla, egyszerűen annyi hülyeség jön kívülről, hogy azok mellett esélyem sincs semmi értelmeset kitalálni. Inkább leírom, mi vesz körül. Az se semmi.

Helyszín: egy vasúti átkelő, tőlünk nem messze. Épp előttem zárt le a sorompó, tudtam, hogy majd' 10 percen át csodálhatjuk a fővonal vonatforgalmát, így kiszálltam az autóból. Annak rendje és módja szerint hótt' mocskosan, mert ugye az Úr napját szenteld meg, de ha nem darálsz kukoricát a tyúkoknak, most má' tényleg agyonütlek! Tehát ott voltam én a kocsi mellett, a csomagtartóban vagy 50 kg dara, rajtam meg még vagy 1,5 kilónyi, mert kiszakadt az egyik zsák még a darálás közben. Kriszta pedig beállt mögém az ő autójával - nesze neked, instant randi, én meg úgy nézek ki, mint Szaros Pista Jézus neve napján (nem, mintha ez különösebben zavarna). Na, de ne legyen már hosszabb a bevezető, mint maga a tartalom!

"- Hmm... Furcsán áll a szőke haj. Nem a legjobb.
- Nekem?
- Neked hát! Tudom, te nem látod, de én most barnára festettem.
- Képzeld: látom. Egyébként meg én sem festettem be a hajamat.
- Hanem?
- Kukoricát daráltam.
- Ezt most nem értem.
- Kukoricát daráltam, de kiszakadt az egyik zsák és a kukoricaliszt beterített mindent.
- És az így megszívta a hajadat?"
Nem az eszedért szeretlek, Krisztám. Pedig akár azért is szerethetnélek, ha nem játszanád mindig ilyen hitelesen a hülyét.