Nyáron összesen egy hetet voltam szabadságon. Közben körülöttem mindenki nyaralt, mikor milyen keretek között. Ha kellett, szabira mentek, ha már elfogyott vagy épp nem tudták kivenni létszámhiány miatt, akkor kiíratták magukat táppénzre. Folyamatos volt a hajtás, a kapkodás, idegbaj, siessünk, ne álljon a gép - minden volt itt.
Úgy voltam vele: szeptemberre talán mindenkinek elfogy a szabadsága, táppénzre sem lesz már pofájuk menni a népeknek, most már én jövök némi pihenésre. Egyébként is szeretem az őszt, nekem nem csak a nyár a pihenés időszaka.
Ki is vettem jövő hét elejére két szabadnapot. Aztán elkezdtek alakulni a dolgok: két nap áramszünet miatt nincs délelőttös műszak - ezek is kiestek. Hétvégén mennem kellett volna, de mivel túltermeltünk, ezért most egy darabig a hétvégék kiesnek. Voltak műszakcserék is, úgyhogy most úgy állunk, hogy szeptemberben utoljára pénteken megyek dolgozni, legközelebb majd valamikor október elején kell megjelennem - akkor is csak oktatás lesz. Szabadnapból pedig még mindig csak kettő van behúzva, év végéig akad még pár, amit nem vettem ki.
Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy sikerült túltolni a szekeret. De nem baj, megdolgoztam érte augusztusban. Amúgy is bántam, hogy a VIDOR után a Kutatók Éjszakája is kimarad, hiszen aznap épp éjszakás lettem volna. Na, így nem leszek, lehet menni okosodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése