Pihenés

Péntek tizenharmadika van. Vagy szerencsés, vagy szerencsétlen nap - de mindenképpen különleges. Nekem ha másért nem, azért, mert már második napja szabadságon vagyok. Béke és nyugalom, pihenés.
Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Persze a hibát ott követtem el, hogy a szüleim is megtudták, hogy szabadságon vagyok. És ha már úgyis ráérsz...
Reggel indulás, vigyük el a mosogatógépet a szerelőhöz, mert egy hete nem fűt. Visszafelé - ha már úgyis ott lóg az autón az utánfutó - el kellene vinni egy futónyi diólevelet... Ööö... Valahová. Mert a kertben már kurvára útban van, komposztálni nem lehet, égni meg nem hajlandó, mert vizes. Találd ki, oldd meg, azér' tanultál, gyerekem. Árokba-szántóföldre nem jó, mert ordít az alkoholista bácsi az utolsó házban (aki amúgy a bontási törmeléket simán leborítja a kerítés külső oldalára). A hulladékudvar átveszi, de le kellene mérni. Hídmérleg nincs, rakjam a zsákkal a terménymázsára. Csókolom, ez nem zsákolt, mert a fasznak sincs kedve a vizes, taknyos, mocskos diólevelet még zsákolni is. Főleg úgy, hogy ti meg csak kihajítjátok a zsákot. De akkor is zsákolni kell. Meg a kurva anyádat.
Műtrágyás, terményes, mindenféle zsák, belegyűröm a levelet. Közben eszembe jut, mikor anya elájulva mondja nyáron legalább naponta ötször, hogy milyen hihetetlenül jó ez a nagy diófa, mert milyen jól árnyékol. Igaz, ő nem tudja, hogy a szobámban, amit árnyékolt, június elejétől szeptember közepéig sosem volt 30 foknál hidegebb. Ennyit ért az árnyék. A mocskos falevelet meg mindig én gyűjtöttem (valahogy mindig megtalálnak az elit munkák), ezért arról fogalma sincs, mekkora élmény van vele.
Zsákolás megvolt, belegyűröm a ház előtti meggyfák leveleit is (hogy mi a fasznak kell meggyfa, mikor nem is terem rajta semmi, csak a fűnyírást akadályozza, ne kérdezd), fel a futóra, második kör a hulladékudvaron.
Mérlegelés megvolt, legyek szíves kiszedni a zsákból. Na, most már tényleg a kurva anyádat. Zsákkal együtt bele a konténerbe, szedd ki te, ha akarod!
Milyen névre? Ott a lakcímkártya, baszd meg, ne kúrd fel még jobban az agyamat!
Az nem úgy van, kérem. A szolgáltatást igénybe vevő szerződő nevére... Tehát hogy a szerződő fél...
Na, az nem én vagyok. Nem is anyukám, mert annál régebbi az adatbázis. Cím alapján nem megy? Nem, a dBase-re írt adatbázis csak névre tud szűrni. 19"-os LCD monitoron pörög az MS-DOS 6.22, mátrixnyomtató vereti a mérlegjegyet. Csúcstechnika.
Alig negyed óra alatt meg is van a papírmunka, aláírok, köszi, hagyjál békén. Irány haza!
Ó, ha még annyi időd lenne, hogy a diófát megigazítod... Na, annyi mindig van. Növényt, állatot irtani szeretek. Szaporítani, gondozni nem annyira. Megigazítom a lombkoronát szívesen. Neki is kezdtem volna láncfűrésszel tőben, ha édesanyám nem állít le időben. Nem kidönteni, csak az alacsonyabb ágakat levágni. De ne sokat, hogy árnyékoljon.
Létra, rókafarkfűrész (láncossal csak földön állva dolgozom, megszoktam már, hogy tíz ujjam van), azt' hadd szóljon! Rálépek az első fokra, recsegve eltörik. Hány éve is mondom, hogy már nem elérhetetlenek a korszerű fémlétrák? Persze, tudom, a nagyapa falétrájánál jobb nincs. Másszál rá te, rohadj meg!
Nyekereg a fűrész, hullik a fűrészpor a szemembe, végül 4 méteres magasság alatt nem marad ág. Így biztos, hogy jövőre nem lesznek földig hajló, idegesítő, autó tetején kopogó-csikorgó ágak. Sipítozás, kétségbeesés, hogy néz ki a fa. Szerintem tök jól: 4 métertől 20-ig van lombkoronája és végre mi is elférünk a kertben, nem a fa ural mindent.
Odakinn is elkezd csattogni a metszőolló: ami belóg a járda fölé, nem maradhat. Ez itt alapvetően az emberek élettere, nem egy kurva botanikuskert, ahová azért megyünk, hogy nézegessük a növényeket. Kiabálás, hiszti, elmebaj.
De még akkor vigyél már le tüzelőt a műhelybe, ott helyre is kellene pakolni, seperjük le a futót, mert hogy néz ki, a kocsi meg már megint koszos, takarítsd meg, ha összemocskoltad... Mégis ki találta ki ezt a mai programot? Elmész te a...
Ez az úgynevezett pihenőnap. Megvan a napi nyolc óra munka, a fáradtság is ott van, ahol egy munkanap után - csak itt nem hogy nem fizetnek, még én kúrok el pénzt mikor mire (hazautazás, benzin, létrajavítás és társai). Nem tudom, mondtam-e már, hogy szívből utálom a kertes házat.