2015. augusztus 18., kedd

Lépésről lépésre

A csavart meghúzás előtt szemrevételezzük: vajon van-e még hatszög a fejben. Mert van, hogy az előző műszakban valami jó erős parasztgyerek megbikázta.
A kulcsot is megnézzük: van-e hatszög a végén és ha van, hasonlít-e arra, ami a csavar fejében van. Mert a bikaerős parasztgyerekek azt is le tudják nyalni.
Ha ez megvan, belehelyezzük a kulcsot a csavarba és először kis nyomatékkal, kézzel tekerjük. Ha nem forog, kifordul, akadozik, nem erőltetjük, mert baj lesz. Ki kell tekerni és a raktában Éva ad másikat. Tudnillik a görbe csavar nem egyenesedik ki attól, hogy izomból megtéped. Sőt, a legyalult menet sem javul meg tőle.
A csavart megadott nyomatékkal kell meghúzni. Nem izomból, guvadó szemmel, dagadó erekkel a halántékodon. Beállítod a nyomatékkulcsot, azt' kattanásig. Onnantól már nem kell fél fordulatot tovább tekerni. Ha nem látod, melyik skála a Nm és melyik a ft-lb, akkor felveszed a szemüvegedet, esetleg segítséget kérsz olyantól, aki - veled ellentétben - tud olvasni.
Ha így csinálod, nem törik bele a csavar. Ha nem, akkor törni fog. De nincs baj, ilyenkor jön a műszakvezető a fúróval és a törtcsavar-kiszedővel és kiszedi.
Feltéve, hogy nem törik bele a törtcsavar-kiszedő is. Mert akkor jönne a törtcsavarkiszedő-kiszedő.
De ilyenünk sajnos nincs, tehát jön a másfél órás feszegetés, kurvaanyázás és egyéb szépségek. Mindezt azért, mert te, kedves parasztgyerek, magasról szartál mindenre és még egy rohadt csavart sem tudsz normálisan meghúzni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése