Üres

Üres minden.
Üres a pohár, elfogyott a vodka.
Üres az agy, elfogytak a gondolatok.
Üres a jövőkép. Nincsenek célok, vágyak. Elértem, amit akartam. Fix munka, saját lakás, kert és háziállatok nélkül. Oké, itt vagyok, megcsináltam. És most?
Behúztam a pipát, örültem, majd megszoktam. Itt van, ezt akartam. Most jó, most már előreléptem.
De akkor is: üres minden. Nincsenek emlékek, nincsenek örökké megmaradó pillanatok. Nincsenek tárgyak, ide-oda pakolászott porfogók. Nincsenek mosolyok, könnyek, repülő kulcscsomók. Nincsenek hangok. Nincsenek napokig a fejemben kóválygó dallamok. Nincs TV, nincs rádió, nincs újság. Nincs Facebook, Twitter, e-mail. Nincsenek barátok, nincsenek beszélgetések. Munka, evés, alvás. Az van.
Nem panaszkodom, mert ezt akartam. Elegem lett a térben és időben túlzsúfolt, kényszerű kötöttségekkel élhetetlenné tett életből. Szabadságot akartam. Térben, időben, életmódban. Minimumra csökkentett életet, ami nem gátol semmiben, amiben nincsenek feleslegesen hurcolt tárgyak, haszontalan dolgokkal töltött órák, pénzt és energiát rabló kötöttségek. Sikerült, megteremtettem magamnak.
Csak nem pont erre számítottam. Majd jó lesz ez is. Vagy megszokom ilyennek, vagy addig kalapálom, míg jobb nem lesz.