Nem sok emberrel tartom rendszeresen a kapcsolatot. Mikor kitántorogtam a felsőoktatásból, elég sok korábbi ismerősömmel megszakadt a kapcsolat. Nagy erőpróba volt ez, itt dőlt el, kik voltak azok, akiknek csak szakdolgozatok javítására vagy ügyintézésre kellettem és kik gondolják úgy, hogy ezen kívül is jó vagyok még valamire.
Nem ez a lényeg, hanem az, hogy jelenleg talán 3-4 ember van, akivel rendszeresen szoktam kommunikálni vagy így, vagy úgy. A többiek meg majd megtalálnak, ha szívesség kell nekik - bár én meg újabban senkinek, semmire nem érek rá.
Ennek ellenére vannak páran, akik néha úgy gondolják, megérdeklődik már, mi újság van velem. Belépek Facebookra (hetente egyszer még ilyen is előfordul), villog a kis levél: üzenetem jött. A feladó neve rémlik régről, valamelyik koliban lakott a folyosó túlvégén.
"Szia!
Mi újság?"
-kérdi.
Én pedig annak rendje és módja szerint válaszoltam rá:
"Épp Argentínában vagyok, jegesmedvékre vadászom egy horvát húsfeldolgozó cégnek. Majd ha épp lesz egy szabadnapom, írok bővebben"
Jött is válasz:
"Nem is tudtam, hogy vadászol. Sok sikert!"
Ja, vadászom. Jegesmedvére. Argentínában, b***meg. Nem tűnik fel, hülyegyerek?
Csak azt nem értem, miért kérdezi meg, hogy mi újság van velem, ha ennyire nem érdekli. Minek pazarolja a karaktereket? Hiszen még szívességet sem kért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése